Mézes madzag, alig mézzel Első blikkre jön a hűha érzés, mert milyen jó ez az E1 narrátoros megoldás. Aztán megszokod és igazából nem sok pluszt kapsz. OK, dexteresen szociopata stílusban haladunk, de egyre lassabban, mert már mellig ér a nyáltenger. Szappanopera egy zaklató, gyilkoló főhőssel. Egy évad sok is volt belőle, szerencsére nagyjából az a történet befejeződött. A második évadba becsületből kezdtem bele, de még több nyál dőlt a képernyőről. És egy zárójeles megjegyzés: liberális gondolkodóként is soknak tartom a 60-70%-nyi homoszexuális szereplő megjelenítését! Ha ennyi meleg élne köztünk, nem lenne túlnépesedett a bolygónk ;)
Felejtős Két epizód után már unom. :( Mintha egy harmadosztályú tévé-csatorna sorozatát nézném, csak reklámok nélkül. A két főszereplő – nem véletlenül ismeretlenek – hitvány módon játszik, ahogyan az ázsiai főnökasszony és a két bérgyilkos is. Robert Patrick szétműtött képén pedig percekig röhögtem –az a csodálkozóra varrt szemöldökpár felejthetetlen –, sajnos. ;) Felejtős, vannak sokkal jobb sorozatok ennél.
Sokadszorra sem Vagy tucatszor futottam neki úgy húsz év alatt, de egyszer sem sikerült a huszonötödik percnél tovább lendülni. Egyszerűen annyira unalmas a rendezés, a szinkronról nem is beszélve – kivéve persze Szakácsi Sándort és Dunai Tamást –, hogy mindig kikapcsoltam és kerestem mást. És most is próbálkoztam, hiszen a két húzónév, valamint Pakula neve is egy jó filmet ígér, de megint inkább egy sorozatba kezdtem. :) Nem tudom, egyszer sikerül-e befejeznem. Úgy vagyok ezzel a filmmel, mint anno Irwin Shaw Oroszlánkölykök című remekével fiatalon. Még sihederként ajánlották, végül jóval harminc felett jártam, amikor elolvastam. Igaz, akkor szinte felfaltam a könyvet egy hosszú hétvége alatt. Persze ez má... több»
Kapufáról bepattant Rendben van ez, kikapcsol 45 percre. Nem kell mindig „mély” gondolatokat nyújtó alkotásokat nézni! Ha őszintén belegondolunk, Rejtő ponyvái is alsó polcra kerülnének Savanyú Jóskáéknál. Szórakoztató sorozat, amely bohózati szinten csiklandoz, de a hülyéskedés mögött akár megláthatjuk a görbe tükröt is, amelyben az (ön)iróniát észlelhetjük, visszájára fordítva. A szexista poénok nem öncélúak. Ne higgye senki, hogy a párbeszédek közé szúrt nőket, melegeket stb. kifigurázó szójátékok és suttyó humorként ható viccek véletlenül „bennfelejtődtek” a forgatókönyvben! Ezt felelős emberek átnézték és engedélyezték. Mert mégiscsak van célja, akkor is, ha ez sokakhoz nem jut el. Mert ilyen a magyar népl... több»
Elátkozott szálloda Azonnal beugrott, hol láttam már én ezt a srácot. Freddie Highmore – a nevét persze nem tudtam – a Charlie és a csokoládégyár gyerek főszereplője volt. Azóta sem tűnt fel számomra, elkerültük egymást. Vagy olyan filmben játszott, ami engem nem érdekelt, vagy épp én siklottam el olyanok felett, amikben érdemes lenne megnézni. A Leonardo című sorozattal biztosan teszek egy próbát ezután. A másik főszereplő viszont kedvencemnek mondható. Vera Farmiga személye az Egek ura óta számomra garancia a hiteles és erős alakításra. Itt sem csalódtam, valami elemi ösztönösség munkál benne, amitől erőlködés nélkül profi a karaktere. Mind anyaként, mind Normanként remekel. Filmbéli kisebb fia ebben tökélete... több»
Furcsa hangulatú mese Igen gyorsan ledaráltam a 16 epizódot. Faék egyszerű, könnyen fogyasztható történet, néhol érdekes megoldásokkal. Sajnos, a célcsoportot nem sikerült belőniük a készítőknek. Hol 8 évesek szintjén haladunk, másszor olyan kifejezésekkel dobálóznak – pl. kauzalitás –, melyek sok esetben gimnazistáknak is újdonság. Úgy tudnám jellemezni összességében, mint egy középszerű novelláskötetet, amelyben az olvasó a jó sztorira várva átrágja magát a jóval gyengébbeken is. Szerencsére rövidek a novellák, haladós az olvasás. A szereplőket nem kedveltem meg, inkább csak lettek kevésbé idegesítők. A vödrös leány pedig már az érzékenyítés gyermeke: ha nem utalnak rá a nevével, simán fiúnak nézzük. Nyilván ér... több»
Két plusz csillag a fényképezésért Ha realista filmet szeretnék a háborúról, dokumentumfilmet nézek. Sokadszorra bizonyosodik be számomra, hogy ami megtörtént, még nem feltétlenül érdekes, hiába valós, ha unalmas. Nem kell mindent megfilmesíteni.
Unalmas Az első évad vége előtt elveszített a sorozat. Nincsen egy kedvelhető szereplő, a konfliktusok már most ismétlődnek, és amolyan Dallas-utánérzése van az egésznek. Azt sem néztem. Vontatott, így lehet öt évadig elhúzni.
Nem csalódtam Most fejeztem be a sorozatot. Azt kell mondjam, nagyon jól sikerült bemutatni ezt a görény embert. Ha csak fele annyira volt link-hazudozó-agresszív-alkoholista-sznob, már akkor is megérdemelte a sorsát.
Az Alföldi Róbert által alakított Elek János mondja jól a monológjában, mennyire káros a Jimmy-jelenség a kultúrára.
Más cipőjében Vajon milyen lehet, milyen lenne a másik nem bőrében az élet – főleg a szex? Mindenki belegondolt már ebbe. Nyilván lennének nagy meglepetések. A történet picit csavar a teórián, és ezt büntetésként, vagy inkább olyan próbaként teszi a főszereplővel, amelyből okulhat. Nőként kell – férfi gondolkodással – elérnie hősünknek, hogy valaki feltétel nélkül szeresse. A vígjátéki helyzeteken túl akad mondanivalója is a filmnek. A végkifejlet is rendben van. Ellen Barkin és Jimmy Smits remekül játszik. Annak ellenére, hogy már több mint 30 éve készült, jó szórakozást nyújt.
A nyugatló hanyat A besúgó farvizén siklik a film. Nosztalgia-faktor, '80-as évek zenéi, autói és stílus(talanság)a. Csakhogy korrekt sztori és jó színészek nélkül ez édes kevés. Botrányosan gyenge volt Pokorny Lia és Mészáros Máté együtt és külön is. A gyerekek sem alkottak maradandót. Szervét hozta a kötelezőt, de ő sem dobott sokat a filmen. Patkós Mártonra figyelek A besúgó óta, itt rövid jelenetet kapott ifj. Soltész Rezsőként. Nem nevettem, pedig állítólag vígjáték volt. Még nosztalgia miatt sem ajánlom.
Évadonként mínusz fél csillag Az értékelésem a sorozat egészére vonatkozik. Sajnos, az egész egy lejtmenet. A nagyon jótól érünk el a silány-közepes szintre. A készítők tisztában vannak a nézői szokásokkal, profin alkalmazzák a pszichológiai ismereteket. Egy rajongó akkor is megnéz egy Batman-sorozatot, ha 10 rész alatt 2-3 értékelhető jelenetet kap. A legtöbb néző pedig beleragad egy sorozatba, „ha már elkezdtem, végéig nézem” alapon. Jól indult, érdekesen mozgatták a szálakat. A korábbról ismert történetek szereplőinek megjelenése, egyre komolyabb tényezővé válása érdekes volt. Persze, nagy izgalom nem lehetett miattuk, ha bajba kerültek – hiszen nyilván túlélik –, de szerencsére voltak feláldozható mellékszereplők. Vi... több»
Megint egy meetoo, amely nem bizonyítható A film magasabb értékelést érdemelne, de két dolog miatt vontam el egy csillagot. Az egyik, hogy a meetoo „20 éve történt, nem bizonyítható, de dobjuk be a köztudatba” már unalmas téma. Nem vitatom, hogy ezen esetek megtörtén(het)tek, mert nem igazán érdekelnek 10-20 év távlatából. Nem azért, mert érzéketlen vagyok – egyébként az átlagosnál magasabb az EQ-m –, csupán ezek elévültek és nem bizonyíthatók. A másik, ami zavart, az a felütés. Nem életszerű. Egy arrogáns férfi simán tagadta volna azt is, hogy a lift környékén járt. A feljelentés később történt meg, nyilván nem volt orvosi vizsgálat sem – a vád felhozta volna, ha mégis –, szóval egy állítás és egy tagadás mentén vádemelés sem lett ... több»
Kár érte Sajnos, nálam az eleje felé megbukott a film. Vajon mit mondhatott a rendőröknek a telefonba a srác – miután saját szemével látta a fogvatartottat –, hogy a zsaruk nem lepték el a házat? Miután elmentek, miért nem telefonált újra és üvöltötte le a hajukat, miért nem hívott fel egy újságot vagy tévécsatornát? Ez így szánalmas volt.
Én, a koreai robot Több probléma is van ezzel a filmmel. A sztori sem jó, de ráadásul át is verik a nézőt az elején. A felvezetőben azt sejtetik, hogy egy nagyszabású űrcsatás történetbe csöppenünk, aztán kapunk egy kamaradarabot. És a történet még így is jó lehetett volna, ha nem koreaiak készítik a filmet, ha nem ázsiaiak a szereplők, és egy pici cselekményt is írnak bele. A sci-fi, a cyberpunk kedvemre való, ezért vagyok csalódott, ha elrontják. Nem is szívesen írok a filmről, mert rossz. Nem tudták a készítők eldönteni, hogy A holnap határát koppintsák picit, vegyítve az Assassin's Creeddel, vagy az Én, a robot ázsiai változatában gondolkodjanak. Aztán – mint a magát ínyencnek hazudó szakács – beledobtak m... több»
A vérfarkas fagyit ebédel Ritkán dobok 5 csillagot egy filmre. Két módon jöhet nálam ez szóba. Az egyik, amikor olyan különleges nézőpontból mutatnak be egy jó sztorit, annyira szokatlan stílusban kapok fantasztikus élmény, ami szinte arcul csap; a másik, amikor egy abszolút bekategorizálható mozi után felteszem a kérdést: OK, sablonos, de lehetett volna ezt jobban? Szokták mondani, gyerekkel (kutyával és pucér nővel) bármit el lehet adni. Hogy ez mennyire nem így van, abba ne menjünk bele. Barna (Thuróczy Szabolcs) rossz passzban van, írói válságban szenved, adósságai vannak, és a kiadója is kirúgja. Végül kap tíz napot egy kéziratra, később egy gyerekre. A saját fiára, akit még nem is látott, nem akarta látni. De a... több»
Parasztvakítás Nem az a baj, hogy ráülnek a „heist hullámra”, hanem az, hogy nem tudják meglovagolni. Folyamatosan alámerülnek, lesiklanak a hullámról. Csak annyi nem elég egy jó sorozathoz, hogy rablásról szól. Az sem elég, ha beharangozzák, hogy egy piszok nagy rablást láthatunk majd. De a legnagyobb parasztvakítás, hogy a sorozat – az utolsó epizód kivételével – bármilyen sorrendben nézhető és érthető. A színészi játékot nem elemezném, mert egyrészt nem vagyok kritikus (dehogynem, mind azok vagyunk – nem kell séfnek lennem, hogy érezzem, büdös a hús!), másrészt kritikán aluli. A drámai vonal lapos és érdektelen, a rablás előkészülete unalmas. Nem egy dolog felett lazán átsiklanak, egyszerűen „megoldják”... több»
83 Te (2018)
Első blikkre jön a hűha érzés, mert milyen jó ez az E1 narrátoros megoldás. Aztán megszokod és igazából nem sok pluszt kapsz. OK, dexteresen szociopata stílusban haladunk, de egyre lassabban, mert már mellig ér a nyáltenger. Szappanopera egy zaklató, gyilkoló főhőssel. Egy évad sok is volt belőle, szerencsére nagyjából az a történet befejeződött. A második évadba becsületből kezdtem bele, de még több nyál dőlt a képernyőről. És egy zárójeles megjegyzés: liberális gondolkodóként is soknak tartom a 60-70%-nyi homoszexuális szereplő megjelenítését! Ha ennyi meleg élne köztünk, nem lenne túlnépesedett a bolygónk ;)