Hanyas vagy? Retróra fel! A 80-as évek derekán jelent meg az első Super Mario játék. Persze később a sikereken felbuzdulva jöttek a folytatások, így a játék nemcsak a 70-es és a 80-as évek szülötteinek vált kedvencévé, de nincsen olyan 2000 előtt született srác, aki ne játszott volna valamelyik epizóddal. Tizenkét évessé kell válni, amikor nézzük a filmet. Merüljünk el a nosztalgiatengerben, mert Marióval együtt kell szaladni, ugrani és zuhanni, majd szaltózni, autózni és begombázni. Nem a ma már negyven-ötven éves apuka és anyuka a nézői célcsoport, hanem az ő gyerekkori énjük, aki valahol mélyen még csibészesen mosolyog, ha üveggolyót, jojót vagy egy Moncsicsit lát. A látvány színes kavalkád, amolyan nintendós. Az ... több»
Géniusz és a Bölcsek köve Mindenki a Dan Brown által írt A Da Vinci-kódhoz méri ezt a történetet, hogy ez egy gyenge koppintás. Ez több dolog miatt felesleges és talán tévedés is. Bár a felütés nagyon hasonlít – egy ember meggyilkolása és az általa hagyott nyom –, mégsem olyan ritka a könyvek lapjain, így filmekben sem. Itt egy ősi család titka, egy családi manufaktúra különleges vázája és a szabadkőművesek keverednek a jelenben, a múltat kutatva. Ráadásul erősen helyhez kötve, Pécs városában játszódik a sztori. A citált másik film szereplői a Szent Grált követik, nem kis utat bejárva Európában, a nyomok pedig a címbéli művész alkotásain keresztül mutatkoznak meg. A főszereplő társa a nyomozgatásban egy fiatalabb nő.... több»
Ha ma készült volna… Egyszer régen Isten ellen fellázadt egy angyal, de elbukott. A mellette harcoló angyalok nem követték tovább, inkább a Földön élvezték az életet. Gyermekeik – kiket emberi anya szült meg – lettek a nephilimek. Az ő történetük ez, vagyis inkább egy nephilimé, a Feloldozóé. Aaron csendes, rendes fiatal srác. Nevelőszüleivel jó a kapcsolata, autista mostohatestvérével még a szüleinél is jobban megtalálja a közös hangot. Mikor betölti a tizennyolcat, nem bulit rendez, hanem otthon ünnepelne, csakhogy furcsán kezdi érezni magát, azt hallucinálja, hogy a kutyája beszél hozzá, ő pedig azt hiszi, hogy megbolondult. Másnapra javul a helyzet, már csak Gabriel szól hozzá, ami erősen szokatlan egy ebtől... több»
Kis Nagy Ember A véletlenek és az ukrán alvilág összjátéka folytán – ahol fontos szerep jut egy alabárdnak, a zsinórpadlásról vizelésnek és még sok apróságnak – egy sokadik senki, a szöveg nélküli láthatatlan szereplő előtérbe keveredik. Miklós (Bánki Gergely) estéről estére tartja alabárdját, bámulja a női főszereplőt és álmodozik. Mit is tehetne ilyen unalmas munkakörben? Aztán egy botlás, egy reflexmozdulat és dől is az alabárd. Nyissz! Ha az lecsap, ott valamit levág. Most történetesen az épp szenvedő Othello, illetve az őt alakító vezető színész (Nagy Ervin) lábujját. Mint kiderül, a darabtól bukást vár a polgármester és az ukránok is, mert kell nekik a teátrum épülete. De kitör a tapsvihar, a ripacs ... több»
Sokadik ugyanolyan Beleragadt ebbe a kemény harcos szerepbe Liam Neeson, és már nem is áll neki jól. Unalmas, kiszámítható film egy megkopott sztárral. A hab a tortán a visszataszítóra csúnyult Monica Belucci. Nem ajánlom!
Jövő hétre elfelejted Elöljáróban egy OFF: miért írhat olyan ember tartalmat, aki nem tud két értelmes mondatot megfogalmazni? ON: A Sisu után néztem meg. Így nem annyira tetszett, hiszen nagy vonalakban volt hasonlóság: nácik, arany, brutalitás. Viszont más a környezet, és egy német tévéfilmes hangulat lengi be az egész filmet. Egy esti mozinak híradó helyett elmegy, de inkább nézz meg egy Jóbarátok epizódot. :)
Skandináv Terminátor Szűk másfél óra akció, de elrepül, mint a nyári szünet. Egyszemélyes halálosztag főhősünk, akibe belekötnek a visszavonuló nácik, akik ezzel életük legnagyobb és egyben utolsó hibáját követik el. Aatami Korpi (Jorma Tommila) egy legenda, ő halhatatlan, vagy másképpen mondva: nem hajlandó meghalni. Nincsen már senkije, elvonul Lappföldre aranyat keresni. És talál, rengeteg aranyra lel. E szerencse hozza rá a bajt is. A történet egyszerű. Az aranyat Korpi a bankba vinné, de összefut a nácikkal, akik azt elveszik tőle. Ő pedig ebbe nem törődik bele, mindent megtesz, hogy visszaszerezze. Epizódokra osztva láthatjuk, mire képes egy látszatra öreg ember. Kiderül, nem minden az erő, talán többet ny... több»
Gerard Butler klón Változatosan mozgott a mozi a nézhetetlen hulladék és a harmadosztályú tévéfilm kategóriák közt. A legjobb színészek a robotok voltak. A forgatókönyv lerágott csont. Szuper harci robotok, amiket becsszó kézben tartunk, de aztamindenit, hát nem elszabadul az egyik! És nem pont arra jár egy csoport lúzer?! Aztán persze, hogy mindenkit ki kell nyírni, aki látta egyiket is. Fontos, hogy menekülés közben legalább három-négy ember elessen, megbotoljon vagy eltörje valamijét. Az is a ZS kategória kihagyhatatlan eleme, hogy amikor üldöznek valakit, és véletlenül ő kerül fölénybe – leüti az ellenségét –, semmiképpen ne üsse tovább a fejét, míg pépes nem lesz! Egy tasli után fusson el, időt és lehetős... több»
Valójában csak másfél epizódot láttam, mégis pontozom. Egyrészt, mert muszáj, ha pár sort írnék, másrészt pedig ennyiből is leszűrtem, hogy továbbra sincsen szükségem olyan történetekre, melyben rám borítanak egy raklapnyi nevet, adatot és információt, amit sem megjegyezni, sem értelmezni nem lehet úgy, hogy tulajdonképpen szórakozni ültem a képernyő elé. Aki mást mond, az vagy MENSA tag, vagy hazudik! Ja, és untam is. ;)
Meglepően nem rossz Hat epizód, két este alatt megnézve. Egyáltalán nem volt rossz, az IMDb pont reális. Persze, ez inkább az ázsiai filmek és sorozatok kedvelőinek csemege, mint nekem, de meglepődtem, hogy nem az a bénán túljátszott gagyi. A történet egyszerű, de a hangulat kellően disztópikus.
Szerettem volna szeretni Ugyanazért nem tetszett, amiért a Suszter, szabó, baka, kém: nehezen követhető. Időben sokat csapong, és térben is elkalandozik. Nem egyszer kellett visszanéznem jelenetet, mert valakiről, aki később fontos lett, alig ejtettek el a nevén kívül valamit. Ráadásul nagyon angol. Ezeket a poénokat a kontinensen nem értjük. Annyira készült nekünk ez a film, mint a Dunkirk. Hangulatában viszont pompás, a két főszereplőt egyébként is kedvelem, most sem okoztak csalódást. A Björk fejű nőt nem tudtam megszokni, valahogy úgy voltam vele, mint a viccben a rendőr a zsiráf kifutójánál: Na, ilyen állat pedig nem létezik! Szépen fényképezték a sorozatot, a helyszínek pazarok voltak. El fogom olvasni Ben Mac... több»
Az idő mindent megszépít Valóban rajongtunk ezekért a sorozatokért - Petrocelli és Columbo is mellé tehető -, hiszen a legvidámabb barakkban is nagy szó volt a nyugati film vagy sorozat. Adott egyfajta kitekintést. 30 év távlatából elcsendesült utcákra, rákészülésre emlékszem. Jön A SOROZAT! Most néztem újra. Igaz a mondás, az idő mindent megszépít - de csak az emlékekben. Valami otrombán bárgyú, sokad-osztályú filmsorozat. Két olyan ócska ripaccsal, hogy színpadi bohózatokban hozzájuk képest a kis Kabos Hamlet! Unalmas és kiszámítható történetek, ma már röhejes öltözékek és egyáltalán nem csinos vagy szexi nők. Láng József és Sztankay István jól hozza a szánalmas karakterek idióta szinkronját. A verekedéseknél szak... több»
Mézes madzag, alig mézzel Első blikkre jön a hűha érzés, mert milyen jó ez az E1 narrátoros megoldás. Aztán megszokod és igazából nem sok pluszt kapsz. OK, dexteresen szociopata stílusban haladunk, de egyre lassabban, mert már mellig ér a nyáltenger. Szappanopera egy zaklató, gyilkoló főhőssel. Egy évad sok is volt belőle, szerencsére nagyjából az a történet befejeződött. A második évadba becsületből kezdtem bele, de még több nyál dőlt a képernyőről. És egy zárójeles megjegyzés: liberális gondolkodóként is soknak tartom a 60-70%-nyi homoszexuális szereplő megjelenítését! Ha ennyi meleg élne köztünk, nem lenne túlnépesedett a bolygónk ;)
Felejtős Két epizód után már unom. :( Mintha egy harmadosztályú tévé-csatorna sorozatát nézném, csak reklámok nélkül. A két főszereplő – nem véletlenül ismeretlenek – hitvány módon játszik, ahogyan az ázsiai főnökasszony és a két bérgyilkos is. Robert Patrick szétműtött képén pedig percekig röhögtem –az a csodálkozóra varrt szemöldökpár felejthetetlen –, sajnos. ;) Felejtős, vannak sokkal jobb sorozatok ennél.
Sokadszorra sem Vagy tucatszor futottam neki úgy húsz év alatt, de egyszer sem sikerült a huszonötödik percnél tovább lendülni. Egyszerűen annyira unalmas a rendezés, a szinkronról nem is beszélve – kivéve persze Szakácsi Sándort és Dunai Tamást –, hogy mindig kikapcsoltam és kerestem mást. És most is próbálkoztam, hiszen a két húzónév, valamint Pakula neve is egy jó filmet ígér, de megint inkább egy sorozatba kezdtem. :) Nem tudom, egyszer sikerül-e befejeznem. Úgy vagyok ezzel a filmmel, mint anno Irwin Shaw Oroszlánkölykök című remekével fiatalon. Még sihederként ajánlották, végül jóval harminc felett jártam, amikor elolvastam. Igaz, akkor szinte felfaltam a könyvet egy hosszú hétvége alatt. Persze ez má... több»
Kapufáról bepattant Rendben van ez, kikapcsol 45 percre. Nem kell mindig „mély” gondolatokat nyújtó alkotásokat nézni! Ha őszintén belegondolunk, Rejtő ponyvái is alsó polcra kerülnének Savanyú Jóskáéknál. Szórakoztató sorozat, amely bohózati szinten csiklandoz, de a hülyéskedés mögött akár megláthatjuk a görbe tükröt is, amelyben az (ön)iróniát észlelhetjük, visszájára fordítva. A szexista poénok nem öncélúak. Ne higgye senki, hogy a párbeszédek közé szúrt nőket, melegeket stb. kifigurázó szójátékok és suttyó humorként ható viccek véletlenül „bennfelejtődtek” a forgatókönyvben! Ezt felelős emberek átnézték és engedélyezték. Mert mégiscsak van célja, akkor is, ha ez sokakhoz nem jut el. Mert ilyen a magyar népl... több»
76 Super Mario Bros.: A film (2023)
A 80-as évek derekán jelent meg az első Super Mario játék. Persze később a sikereken felbuzdulva jöttek a folytatások, így a játék nemcsak a 70-es és a 80-as évek szülötteinek vált kedvencévé, de nincsen olyan 2000 előtt született srác, aki ne játszott volna valamelyik epizóddal. Tizenkét évessé kell válni, amikor nézzük a filmet. Merüljünk el a nosztalgiatengerben, mert Marióval együtt kell szaladni, ugrani és zuhanni, majd szaltózni, autózni és begombázni. Nem a ma már negyven-ötven éves apuka és anyuka a nézői célcsoport, hanem az ő gyerekkori énjük, aki valahol mélyen még csibészesen mosolyog, ha üveggolyót, jojót vagy egy Moncsicsit lát. A látvány színes kavalkád, amolyan nintendós. Az ... több»