Ha egyszer ténylegesen bevált módszer lesz az ilyesfajta társrobot, na akkor ezerrel fogják vásárolni azon személyek (még ha el is kell adják a lelküket az ördögnek, de inkább a nem létező házukat is, azaz a gatyájuk is rámegy), akik rohadt nagy kisebbségi komplexusban szenvednek, beteges szexuális perverzióval, nárcisztikus, irányító személyiséggel, és még sorolhatnánk a nagy társadalmi problémákat, melyekkel rendelkezik az emberiség kisebb-nagyobb rétege. Inkább meg kéne tanulni embernek maradni, emberként érezni, viselkedni, és soha, de soha nem lenne ilyesfajta dolgokra szüksége senkinek se. Na de hát egyre durvább világot élünk, és ez csak még durvább lesz... Ami a filmet illeti, szerin... több»
Őszintén szólva szerintem ez nagyobb durranás lett, mint az első rész... Legalábbis számomra (aki mindentől is parázik :D), pedig általában a folytatások nem szoktak jobbak lenni, mint a legelsők. Nagyon szaftos, parázós, rád frászt hozó jelenetek, az atmoszféra pedig Nr.1. A színésznő nagyon jól játssza a szerepét. A zene (inkább félelmetes aláfestő hangok) rendesen rányomja a bélyegét a jelenetekre, a képi világgal együtt. Ezek után nagyon várom a 3. részt, mivel az ördög most már nem "x@rral fog gurigázni", mint az a végén látható.
Woody Allen atmoszférája lengi körbe ezt a filmet, és közben John Turturro az igazi "elkövető". Teljes sztárbrigád a felhozatal, ennek ellenére nem találtam túl szórakoztatónak, inkább olyan se füle, se farka, egysíkú produkciónak. Egyszer megnéztem, de nem hagytak mély nyomot bennem a látottak... Max Sharon Stone még ma is dögös kinézete.
Ezt már nagyon nem kellett volna. De ha már mégis, akkor igencsak überelnie kellett volna a "folytatás" filmet, ami korábban nagyot durrant. Sajnos ez a baj a legtöbb előzményfilmmel... Nagyobb a füstje (vagy még az sem), mint a lángja. És legfőképp azért is volt felesleges ezt elkészíteni, mert Az árva filmben már szépen ki lett csomagolva maga az előzmény. Legutolsósorban pedig megjegyezvén: ez az alkotás inkább vicces, mókás, falra hányt borsó volt, mintsem parás.
Zseniális film a maga módján. Nem is horrornak mondanám, hanem amolyan lélektani, pszichológiai thrillernek. Tökéletesen felépített történet a saját menetében kibontogatva, remek színészi alakításokkal. Végig izgalomban tartja a nézőt. És ezek után ha megnézi bárki is az Egy jó amerikai család és a Natalia Grace sorozatokat... Hát nincs is több kérdésem.
Bevallom, az első rész 27. percénél lekapcsoltam, mert annyira túltolt, túljátszott, mesterkélt, pocsék "zs" kategóriás alakításokat láttam, hogy teljesen elment a kedvem a folytatástól, pedig ezeket a színészeket nem láttam még ennyire amatőrként szerepelni máshol... Majd pár óra múlva ismét nekiveselkedtem, mert a sztori dokusorija anno a képernyőhöz szegezett, így mindenféleképp kíváncsivá tett ez a tévéműsor is. Felfedeztem oly sok régmúltból kikukucskáló színészt, így még inkább folytattam. Részenként előrehaladva már nem is foglalkoztam a minőséggel, csak magával a történet menetével, és végül is megnéztem mind az első 5 részt. Eddig stimmel minden nagyjából, amit már az ID-n is láttam... több»
Nem volt rossz, sőt, tetszett, mert kedvelem az ilyen tematikájú filmeket, sorozatokat. Sajnos viszont a füstje nagyobb volt, mint a lángja részenként (bemutató, filmplakát), mert sokkal szaftosabbnak gondoltam, de sajnos annyi csalódás ért, hogy csak az elején és a végén volt úgymond akciódúsabb megmozdulás részenként, amúgy egy lassabb, uncsi családi sori. Ennek ellenére tetszett, és várom a második évadot.
A filmcím tökéletesen megmutatja tartalmát egy borzalmas történés utáni állapotnak. Egy normális lelkületet halálközeli állapotba átcsapva hirtelen a mélybe ránt, traumát okozva, ki tudja, meddig. Ennek feldolgozása több szempontból, oldalról megközelítve próbálkozás csupán, hátha, talán megkönnyebbülést, továbblépést eredményezhet. És majdan, ha kicsit enged a szorításból, és újfent a visszatérés a hétköznapokba visszailleszkedést hozna... Ott az újabb csapás, ami talán egy végleges béklyót eredményez(het). Nagyon erős dráma, tökéletes színészi játékok, borzasztóan átérzi a néző.
Amolyan Mr. & Mrs. Smith akciódús filmre számítottam, de ehelyett kaptunk egy hideg, kimért, komor, karótnyelt, csendes, túlságosan elegáns kémthrillert (amerikai/angol teljesen ellentétes, ki gondolta volna?). :D Itt semmi túllihegés, mindenki végezte a dolgát a csendes jazz zenei aláfestés mellett. Jó kis csavaros, 1,5 órás történet, régmúltat idéző stílusos képsorok, robotikus párbeszédek. Cate Blanchett egyszerűen csodásan festett (mint az Aviatorban), imádtam a hajzuhatagát, amit teljesen erotikusan viselt. Michael Fassbender olyan jéghideg volt, hogy még jég se kell a whiskey-hez. :D Mr. Brosnannek tipikusan jól állnak ezek a szerepek (tuti öltönyben született). Egyszóval... Soderbergh... több»
Miles Davis egy örök kuriózum a világnak. A zenéje magával ragadó minden egyes stílusváltással a karrierjének hosszú évei alatt... Legalábbis számomra biztosan. Ez a film kicsinyke részletét dolgozza fel azon életszakaszának, amikor is "szabira" ment pár évre, zene megvonással. Az "akkor és most" összemosódása, párhuzamvonása filmkockákon át. Frances Davisszel való viharos kapcsolata, házassága (itt-ott pontatlanság a valós cselekményben); viszont a csodás lábak, amiket egy egész világ dicsért és odáig volt, többször megmutatkoznak. Miles minden idők legnagyobb legendája zenészként, de mint ember ő maga sajnálatosan szörnyű volt élete során... A film hangulata magával ragadja a Miles rajongó... több»
Na, ez nem semmi volt! Láttam én már jó pár szélhámos dokut vagy egész estés filmet, de ez messze vitte a prímet. Így átvágni embereket, és nem utolsósorban a saját fiát is, akit 40 éve nem látott... Hát elképesztő! Egy tökéletesen működő dinamikájú kis családot egy év alatt hazavágott a muter... Nem semmi! És mint aki jól végezte dolgát, az asztaltól felállván, száját megtörölvén... csendesen odébb állt, és 85 évesen folytatta kis szélhámos útját, mindenféle megbánást nem mutatva, csak annyit: Nem tudok megváltozni.
Meg kell hagyni... ez nem gyerekeknek való, az tuti! Nem vagyok egy vaskalapos, maradi, karót nyelt emberke, és van olykor "veszélyes" poénfaktorom is, és a szám nekem is tud mocskos lenni, de ez a film azért már túlmegy a vicc(nek szánt) kategóriámon. Velejéig a maximumon túlmutatóan gusztustalan, obszcén, undorító, bicskanyitogató, vulgáris, és még sorolhatnám a jelzőket, szemétre való film ez. Az elején még jókat rötyögtem a szánalmas "gazdijelöltön" a f@xom szavával, de amikor már századszorra is csak ez volt a szavajárása, a mosolyom is hanyatlani kezdett... És jött a kis cuki pofa bostoni terrier, egészen addig volt cukker-mukker, míg ki nem nyitotta a trágár pofáját, amiből csak úgy ... több»
Nincs gyerekem, de a mai kamaszok viselkedése mind a felnőttekkel, tanárokkal és saját korabeli társaikkal szemben borzasztó módon bicskanyitogató. A fáma ugye arról szól szerte a világon, hogy a drog az a legrosszabb, legveszélyesebb dolog, ami csak létezik. Maradjunk annyiban, hogy szerintem már klasszisokkal viszi a prímet, az első helyezést a social network!
Anno már a bemutató kisfilmből sejtettem, hogy ez egy kőkemény agymenés lesz... És így is lett. Totál becsavarodás, hallucináció, az éhezés, egyedüllét, kilátástalanság egy okos kéró csapdájában/ból nem kevés időre. Sajnos ezt is csak tekerve tudtam végigszenvedni az első 30 perc után, mert különben én is becsavarodtam volna a végére, mint Némó... :D Hatalmas nagy baki (szerintem), hogy semmiféle vészjelzésre nem reagált a "külvilág"... Vagy ennyire okos, de inkább buta volt ez a lakás(?)... nem értelmezhető számomra. Willem Defoe amúgy zseniálisan alakítja a szerepét (itt is). Ez a film kb. hasonszőrű a "bezártságával" egyöntetűen a hamarosan megjelenő Locked produkcióval, csak ott egy nagy... több»
Valójában Chris Pratt, az előzetesben beharangozott látvány és a téma miatt néztem meg. Szép, színes, látványos, folyamatos cselekményű film, de amúgy semmi extra... Egyszer nézhető.
Ez egy nézhetetlen szemét. Szégyen, hogy 2025-ben még valaki vevő erre a "Zs" kategóriának se nevezhető fosványra... És ami még inkább szégyenteljes, hogy a "valamit is az asztalra bőven lerakó" színészek idáig süllyedtek, hogy ezt elvállalták...
Tökéletesen összerakott film lett ez a csúcsra törő 20 év kezdete, s majdan már a fellegekben (toronyban) járó aljas, önző, beképzelt, egoista, nárcisztikus Trumpról. Az biztos, hogy gyomorforgatóan, bicskanyitogatóan nem kímélt senkit se, csakhogy elérje mindazt, ami az ő világmindenségét jelképezi a mai napig is. Mindig is igaz lesz az, hogy csak egyszer adjál valakinek hatalmat a kezébe... Olyan szinten önimádó, és tökéletesnek tartja magát parókájával, folyamatosan vastagon narancssárgára sminkelt fejével... Más csak egy szakadt lábtörlő lehet, mindenkit kritizál, sérteget, pedig ő maga úgy néz ki, mint egy bohóc (nem is értem a gyönyörű feleségét, mi vonzót talál rajta/benne). Sebastian... több»
Az Oscar nyertese: Unalom Eskü, már majdnem eret vágtam magamon... omffgggg!!! Ennél unalmasabb, lélekgyötrőbb, senyvedéses 3,5 órát már rég kínlódtam végig. Nagyon-nagyon várós film volt, de hatalmas nagy csalódás lett a vége. Egyre több 2, és annál hosszabb idő(monstrumó) filmek korát éljük, de ezt kár volt ennyire elhúzni, simán belefért volna 90 percbe. Idegesítő snittek a jelenetek megmagyarázása nélkül, csak vált, és megy tovább... A színészi játékok ennek ellenére jól teljesítettek voltak, főleg Adrien Brody miatt voltam kíváncsi erre az alkotásra. A díj(zuhatagot) semmilyen formában se értem, egyik filmes akadémiától sem. Csak ha nagyon, de tényleg nagyon unatkozol, és más felhozatal nincs, akkor nézd meg, de... több»
77 Társ (2025)