Még jó, hogy a menta feldobja Gyenge limonádé, túl sok Woody Allenel. Persze ettől még nem beszélek le róla senkit. Valamit mégis csak tettek ebbe a gyenge limonádéba. A krimi oldal ugyanis jó lett. Fenntartja az érdeklődést; és ha a "nagy megfejtés" jelenetben, -ahol Scarlett Johanssonnak (és persze nekünk is) kiderül mi is történt valójában- lelepleződik még valami csavar, hát... Poirot akkor sem lesz belőle, de ki tudja, talán kap még egy csillagot.
Gyenge főszereplő Keira Knightley úgy vélem, keményen megdolgozott a szerepért; mármint azon a bizonyos díványon. Ilyen sótlan főszereplőt már régen láttam, miközben a film jó. Keira szentimentalizmusra cserélt lelkiismereti vívódása viszont borzasztó gyenge. Ami sajnos egy csillagjába kerül a filmnek.
Szép érzelmek Kis finomítás a szinopszishoz: egy árva fiú szülőkre talál, ahol az érzelmekkel teli családi élet felé hívogatja újdonsült anyukája, ami olyan sokszínű mint egy szivárvány. Ragaszkodás, bizalom, feltétlen szeretet. Ezek köré épül ez a szívmelengető (ízléstől függően kissé szirupos), de mindenképp kedves és kortalan (meg korhatártalan) történet.
Ész nélkül kellemes Már egy ideje tudjuk, hogy nem jó ötlet összeereszteni a dínókat meg az embert. Legalábbis 1993-ban még így vélték a Jurassic Park meghívott opponensei. De a világ változik, és ha már a legutóbbi részben szélnek lettek eresztve a dínók, akkor igyekezzünk megvédeni őket. Igen-igen, védeni az autósmoziba begyalogoló T-Rex-et (ami úgy rémlik, hogy csak az előzetesben gyalogolt), meg a kicsinyét nevelő Raptort (is). Illetve mégsem mindenkit, hiszen a rossz sáska-dínókat :) ki kell (na nem irtani) hanem vezetni a flóra és fauna világából. Hát nem szép? De! Főleg a látvány. Mert amit nézni kell, az a Jurassic Park megcsúfolása.
Legendává nemesítve A világ valaha épült egyik legnagyobb csatahajójának a megépítéséhez vezető körülmények a téma, ahol az orrunknál fogva vezetnek minket és nyitják fel szemünket, hogy valójában a legnemesebb szándék vezérelte a pusztítás eme csodájának létrejöttét. De nem baj, mert a japán stílus szórakoztató, a történet pedig (egy-két hatásvadász pillanatot leszámítva) érdekfeszítő. Annak, aki szereti a katonás témákat, be fog jönni a film.
Pedig én hittem benne Csalódás. Nem olvastam előtte leírást, vagy kritikát, csak gondoltam menjünk, nézzük meg. És jött a meglepetés, mert ez olyan mese, ahol nem a jók harcolnak a rosszak ellen, hanem a különböző felfogások, és az ég világon semmi sem fix. Így azután, ami az elején szent cél, az a végén szimpla gonoszság lesz. Ami az elején egy rettenetes állapot, az a végén barátságos helyzet. És miközben ámulva látjuk, hogy a legidillibb család két anya a kislányával, az agresszív szörnyek pedig nem is azok, mert hát csak meg kellett ismerni őket, jön a nagy felismerés, hogy mindennek meg kell adni az esélyt. Kizárt, hogy Andy is ezt a filmet látta anno.
Hiteles Tényleg jól idézi az egypárt-rendszer felfogását és megoldóképletét a bajokra. Az (ál)riportokkal tarkítás kicsit megingatott az elején, de végül is jól passzol a filmhez. Az akciózás, a megidézett kor lehetőségei miatt inkább vicces, de ez nem gond, mert így is lehet szorítani a főhősnek. Szóval, van benne egy kis izgi. Nekem kimondottan tetszett. Kortörténetnek meg egyenesen kiváló.
73 Füles (2006)
Gyenge limonádé, túl sok Woody Allenel. Persze ettől még nem beszélek le róla senkit. Valamit mégis csak tettek ebbe a gyenge limonádéba. A krimi oldal ugyanis jó lett. Fenntartja az érdeklődést; és ha a "nagy megfejtés" jelenetben, -ahol Scarlett Johanssonnak (és persze nekünk is) kiderül mi is történt valójában- lelepleződik még valami csavar, hát... Poirot akkor sem lesz belőle, de ki tudja, talán kap még egy csillagot.