Torta helyett a pofánkba Itt nem csak úgy felajánlják, hogy megismerj egy véleményt a világról. Nem, itt a valóság több rétegben röpül felénk, és elemi erővel csapódik az arcunkba. Mert a natúr és gyomorforgató jelenetek nem önmagukért vannak; valamit nagyon is el akarnak mondani, arról a felfogásról, amitől a filmbeli fiatal énünk végül idősebb énünk ellensége lesz, amitől a vágyaink végül megölnek minket, és amitől mindig a látszat a fontos. Az első óra után pedig nem azért nem kell több popcorn, mert elment az étvágy, hanem mert a jó film amúgy is leköt.
Ahol jó helyen van a romantika Néha elcsodálkozom, hogy mennyire életszerűtlen helyeken vált romantikusra egy-egy film. A cselekmény nem indokolja, de mégis „dúl a love”. Itt viszont helye van. (Még akkor is dicsérem, ha köztudott, hogy a film regényátirat.) A lovagi kultúra megjelenése, a kalandtörténet, a férfi és női szerepek kristályos bemutatása és persze a karakteres főszereplők mind-mind segítik, hogy egy lebilincselő történelmi kalandfilmet kapjunk, romantikus töltéssel.
Helyzet vagy állapot? Az, hogy a főszereplő időnként egy reseten esik át, és ez megnehezíti az életét, nem csak olcsó fogás. A film elég jól leköveti hogyan működik/működhet ilyenkor a szerencsétlenül járt beteg. Ehhez passzintani egy kopó-elhivatottságot pedig bizsergető elegy. Tetszett, hogy méltóságában fikarcnyit sem változik az ember, attól, hogy ilyen állapotba került. Ezt helyzetként kezeli a film, amin a zsigeri zsaru-szimat kell hogy átlendítse.
Lassan az életről Mai szemmel kicsit elnyújtott, de azért vannak csúcspontok. Egy amerikai countryénekes élete nem éppen közérdeklődés tárgya (szvsz), de szép mondanivalója van, ami nyugtatja a naponta borzolt idegeket. Látni, hogy más is küzd, és nem fenékig tejföl az élet a csúcson sem, sőt, ott még súlyosabb gondok is jöhetnek, bizony helyre teszi a magát nehézségekben értelmező ember helyzetértékelését. És néha kell, hogy mindennel együtt szépnek lássuk a világunk. Csak ez a filmbeli tempó... :)
Hát főhős az ilyen? Valahogy nem az itteni Adam Driver karakter szokott lenni a kedvencem. Hol szirupos elérzékenyülés, hol patent helytállás. Hol betojva, hol meg anyatigrisként. Majdnem hiszti, és tökösség. Kevesebb feminin jelleg is elég lett volna, fiúk! Egy igazi karakter(színész) nem volt a környéken? Vagy ez volt a forgatókönyvben? Sajna a dínós ijesztgetés magában kevés. Ha a létszám kettőre zsugorodik, akkor ott a színészeknek hasítani kell!
Vive la France Gondolnánk, hogy egy szovjet KGB ezredes a franciáknak akarja majd átadni a tuti titkokat? És hogy a jó franciák még a baloldali kormányuk idején is igazi szövetségesei az USA-nak, ahol viszont az a csúnya CIA visszatartja tőlük információkat? Nem? Pedig ez a helyzet. De nem baj, mert a DST (francia belső elhárítás) olyan profi, hogy abból a szabad világ minden tagja csak profitálhat. Csak úgy dől a tömjén a Mitterrand korszakra, miközben Reagan csak egy felkapaszkodott hollywoodi sztárocska. Így van ez a filmek világában, ha a franciák ólálkodnak a készítésnél. Szóval csak szórakozzunk, de ne vegyük komolyan. Pláne, hogy középszer az egész!
Hegedűs D. beütött Nem szokásom külön vizsgálgatni a színészeket, mert a film nálam összességében olyan, amilyen. De most kivételt teszek: Hegedűs D. Géza alakítása elementáris erejű volt. Aki csak egy kicsit is kapott az átkosban létező bármiféle diszkriminációból – amit mindig körüllengett a morál nélküli hatalom és a kiszolgáltatottság légköre –, az itt most nagyon valóságosan érzékelhette ezt. Ez a színészi alakítás annyira hatásos volt, hogy simán elvitte a hátán az egész filmet.
A világ, amiben élünk Lehet, hosszú lett picit, de van mondanivalója. Ami ritka mostanában, szóval becsüljük meg. Mert miközben itt van az összes kötelező kelléke annak, hogy jelölhető legyen Oscarra, mégsem azt tolják a pofánkba, hogy ezekből kell felépüljön a szép új világ. Nem, itt arra mutatnak rá, hogy mindegy, gazdag vagy szegény vagy, sosem a körülmények, hanem te döntesz arról, hogy milyen leszel. Mindez olyan groteszk környezetbe ágyazva, hogy le a kalappal.
„Meddig tart a kompromisszum?” „Amíg kérsz egy útlevelet és azt mondod: jó napot!” Az átkos időszakának közepén élő ember boldogulási nehézségei: kicsit bírálva, kicsit simogatva a rendszert, inkább az egyéni drámákra helyezve a hangsúlyt, amolyan „legyünk belátással, mert nem könnyű itt senkinek, elvtársak”. Azért a címbeli párbeszéd csak elhangzik. És ez jó.
Brutális kontraszt Nehéz film. Azt hiszem, szándékosan bontakozik ki olyan vontatottan a cselekmény, hogy azt hisszük, ez egy langyos idilli állapot, ami a megszolgált és megérdemelt boldogság unalmas képe. Majd szép sunyin beszivárog az aljasság, ami azután teljességében színre lépve egyetlen csapással mindent szétzúz, mint a sztálinista rendszer feljogosított rendtevője.
Sokszínű paletta '73-as francia romantika és akció-krimi, apró kortörténeti dekadenciával. Nekem unikum érzést adott a műfajok ilyetén összeeresztése, bár szoknom kellett, hogy egyszerre lássak kapcsolati drámát és tuti balhét. Azért persze igen jól összeállt a dolog, és végül nagyon beütött. :)
Szuper Szeretem a francia krimiket. Az ízlésemnek jobban bejönnek. Ez meg aztán olyat ütött, hogy csak nyekkentem. Semmi sablon, csupa pörgés meg fordulat. Engem ezzel nagyon megetettek. :)
Megéri Miközben a gazdasági felemelkedéshez vezető út Kínában egy erőltetett menet, ebből a filmből mégsem azt tudhatjuk meg, hogy gazdaságilag milyen állapotra jutott Kína, hanem azt hogy társadalmilag hol tart. Tanulságos.
A látszat csal Csal bizony, mert amit itt látunk, az nem poén és nem thriller. Az csak a csomagolás. Ez egy görbe tükör. Méghozzá olyan, ami az értékek válságát domborítja ki. Főhősünk ugyanis egy barátnő-kaland kapcsán szembe jövő temetés ürügyén akar majd podcast-műsort készíteni a gyászoló családdal. Méghozzá ütőset. Ez már elve morbid. De nem a filmben, ahol a korunkra jellemző felszínesség és az értékek felismerése vérmes hatással lesz egymásra. Attól tartok, a film megválogatja a közönségét.
Borzasztó hangulat Nehéz ajánlani, mert annyira negatív. Mint krimi, ettől még kiváló, de hiába. Nem tud vonzó lenni. Ez pedig nálam komoly probléma. Azért leülni valami elé, mert érdekes, már egyre kevésbé fogok, főleg ha közben a szart öntik az ember nyakába. Itt pedig van belőle bőven. Legalábbis amíg ott nem hagytam, így volt. Szétcseszett életek, depresszív főhős, az életet feldolgozni képtelen felfogás. Miközben hozzá van társítva a cool érzés, a frankót megmondó zseni karakterével, aki gyakorlatilag bárkit lealáz. Persze ott van neki a saját kálváriája, amit képtelen kezelni, ezért lelkileg megöli, de mit csináljunk, senki sem tökéletes. Szóval amit ad a film a remek krimivel és szakmailag top főhőssel ... több»
Hatásos Engem szépen megfogott a film. Az volt a furcsa, hogy gyilkos és áldozat egyaránt ellenszenves lett a végére. Ugyanakkor nyomasztó volt, ami nem lett lett feloldva sem. Szóval úgy jó a sorozat, hogy közben rossz érzésünk lesz. Nem is tudom, ilyet ajánljak? :)
Hiányérzet Predátor az észak-amerikai indiánok ellen? Na, ez érdekes! És el is gurult a film. Az újszerűsége nekem bejött, a női ellenlábas állításai is OK (bár a végén abszolút nem stimmelt az indián macsó-kultúrával szembemenő megválasztás), viszont ami nagyon hiányzott, az a Predátor jelenlétét érzékeltető zenei aláfestés, azokkal az ütőhangszerekkel, amit a Shwarzi-féle film óta eddig (azt hiszem) mindig hallottunk, és a predátoros hangulathoz elmaradhatatlan! Az nagyon kellett volna. Akkor nem erős hármas, hanem gyenge négyes.
A jellemek és a dialógusok nagy filmje, és nem biztos, hogy ebben a sorrendben. Itt időnként a párbeszédek olyan filozófiai mélységekbe szántanak, hogy az még a film után is elgondolkodtatja az embert. Szeretem, ha van mondanivaló; itt pedig van. És a szinkron! Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Minden perce arany.
Megkésett tanmese Ezt a filmet 1968-ban, kb. 5 évvel a filmbeli történet vége után kellett volna leforgatni. Igen, mert akkor még érdekelt volna mindenkit, hogy mit gondol(hatott) az életről Grace Kelly. Ugyanis ezt tudjuk meg a filmből, az ő jellemfejlődését jelentő meseszerű történetéből. Hogy végül a színészkarrier helyett az odaadó anya, a hűséges feleség szerepét választotta. Ugye értjük már, hogy miért kései ez a film; és hogy miért adtak a Rotten Tomatoes kritikusai csak 9%-ot rá.
Inség idején csökken az elvárás Mármint nálam. A sok borzasztó 2022-es film között ha olyat találok ahol csak kicsit akarják mosni az agyamat, máris jobban érzem magam. Örülök a látványos akcióknak, a tűrhető történetnek, megbocsátom, hogy gyengék a bunyók, és blazírtan tudomásul veszem, hogy a műfaj sem vár sokat a színészektől. Egy idei filmmel akartam szórakozni és sikerült. Ez ma 4 csillag. Tényleg ínséges időket élünk.
62 A szer (2024)
Itt nem csak úgy felajánlják, hogy megismerj egy véleményt a világról. Nem, itt a valóság több rétegben röpül felénk, és elemi erővel csapódik az arcunkba. Mert a natúr és gyomorforgató jelenetek nem önmagukért vannak; valamit nagyon is el akarnak mondani, arról a felfogásról, amitől a filmbeli fiatal énünk végül idősebb énünk ellensége lesz, amitől a vágyaink végül megölnek minket, és amitől mindig a látszat a fontos. Az első óra után pedig nem azért nem kell több popcorn, mert elment az étvágy, hanem mert a jó film amúgy is leköt.