Az első évad határozottan jobb volt. Bár sikerült tartani a szintet a folytatásban, mégis kissé varázslóiskolás kezd lenni, ami nem is lenne baj, ha mindenkiben lenne valami superpower. Wednesdaynek mindössze annyi a "képessége", hogy látomásai vannak, míg mások konkrétan képesek akár az önvédelmre is. Ám pont a főhős van ettől "megfosztva". Többször volt Harry Potter-érzésem a második évad során. Wednesday (Jane Ortega) ebben az évadban is hozza rideg, ám vicces stílusát. A hangulat most kicsit félelmetesebb, mint az elsőnél. Remélhetőleg a harmadik évadra nem fáradnak ki a karakterek.
Ezt a filmet az is élvezni fogja, akit nem különösebben érdekel az F1 vagy az autóversenyzés világa. Igaz történet alapján készült a forgatókönyv, így ha eleinte hitetlenkednénk, hogy ilyen tényleg létezik, hogy egy gyerek a szimulátor képernyője mögül átül egy valódi versenyautóba, a film végén bemutatott archív felvételek mégis meggyőznek a történet hitelességéről. Igazán átélhető jelenetek, dinamikus történetvezetés jellemzi a filmet. Meglepően izgalmas, annak ellenére is, hogy alapvetően soha nem értettem, mit kell nézni, figyelni az autóversenyek során.
Rami Malek egy kiváló színész, de csak bizonyos szerepekben tud igazán sziporkázni. Nem egy macsó típus, így például nem tudott Rambo vagy Jason Statham módra bosszút állni kedvese meggyilkolásáért. Talán az alkotók nem véletlenül nyúltak Mr. Robot karakteréhez, és mivel nem akarták annak kvázi drámai reprodukcióját megcsinálni (nem is tudták volna erre a történetre szabni), mégis valahogy arra hajaztak. Így elkerülhetetlenül Elliot Andersonra asszociálhatunk, amint feltűnik egy számítógép. Az akciókkal nincs gond, de Rami Malek egy sokkal fantáziadúsabb, többrétegű filmet érdemelt volna.
Meglepően kedves film Meglepően kedves film egy tinilány életéről, családjáról, problémáiról. Teljes mértékben lekötött. Nem mellékes az a tény sem, hogy kevés olyan lányoknak (lányokról) szóló filmes élmény látható a mozivásznon, ami azonosulást kínál a fiatalabb korosztály számára. Színes kavalkádot teremt a sok színes, mintás, pöttyös, csíkos ruha, amelyeket Nina visel nap mint nap. Ez nemcsak egy jó alaphangulattal ruházza fel a vizuális hatást, de az idő múlását is érzékelteti, ami ráfért a cselekményre. Nina édesanyjára egyáltalán nem emlékszik, és ez fokozódó, negatív életérzést és identitásválságot okoz a kislány életében. Valamiért író szeretne lenni, így eljár egy író nénihez tanulni, akinek szinte mese... több»
Az átlagosnál azért picivel jobb, de nem sokkal. Sokat lehet nevetni, miközben olyan testtudattal, identitáskérdésekkel kapcsolatos modern kérdéseket tárgyal a film, amik némiképp edukáló hatással is bírnak. Bár őszintén bevallom, hogy nem jegyeztem meg azt a sok kifejezést, amit felsoroltak. Kendőzetlenül jönnek szembe a macsóság vs. feminizmus kérdései, a transz-, homo-, heteroszexualitással kapcsolatos témák és határvonalak. Mindeközben nagyokat lehet derülni a szereplőkön, barátságokon, egyéb emberi viszonyokon. Szóval kár kihagyni. Egy kicsit már kezdett a 2. évadnál unalmas lenni a rengeteg tinderezős sztori, de megéri végignézni.
Kemény, intenzív sorozatot raktak össze a koreaiak. Egy percig sem kell unatkozni, mert vagy a drámai hatás, vagy a karakterek karizmája, vagy pedig a pörgős jelenetek teszik fel az i-re a pontot. A sorozat iskolai bántalmazásról szól, átélhető érzelmi szintre hozták a film minden apró rezdülését. Főként azzal a konfliktushelyzettel operál az alkotói gárda, hogy hogyan kerül célkeresztbe egy gyengének hitt áldozat. A gyenge és "erős" harcáról, vívódásról, csatározásról szól a sorozat. Majd jönnek a jobbnál jobb fordulatok. Ezek az áldozatok végül egyre komolyabb karakterfejlődésen (ez esetben szerencsére ez nem egy elcsépelt, közhelyes szó) mennek keresztül. Meglepő fordulatokkal, súlyos kér... több»
Kicsit lassú tempóban halad a cselekmény, és leginkább a színészi játék viszi előre az egész filmet, amitől kissé nyögvenyelős az egész történet. Majd végül beindul, és a legvége egész jó kis csavart tartogat, amin azért lehet nevetni. Ki kell emelni Edward Norton színészi játékát, akinek szerepe az egyik legizgalmasabb; kulcsfiguraként lebilincselő az alakítása, és egyébként kiváló párost alkot Robert De Niroval (Nick Wells). Edward Norton (Jack Teller) jól funkcionáló autistát játszva senkinek sem tűnik fel, jobbára ki-be mászkál abból a szigorúan őrzött épületből, ahol a kincset is őrzik. Mindeközben segédmunkás pozíciót tölt be, takarít, apró-cseprő munkát végez egy nyugdíjas munkatárs m... több»
Egy vérbeli vígjáték Rongyosra nézett filmek egyike, amin bárhol, bármikor lehet röhögni. Elképesztően jól eltalált karakterek, kiváló színészek, baromi jó forgatókönyv. Jason Sudeikis, azaz David Clark agglegényként tengeti az életét drogdílerként. A vele egy házban lakó sztriptíztáncos (Jennifer Aniston), az elhanyagolt szomszéd fiú (Will Poulter), valamint a környéken hajléktalanként tengődő lázadó lány (Emma Roberts) egy lakókocsiban egyesül egy családdá, mely ötlet David Clark fejéből pattan ki. Ugyanis szerencsétlent kirabolják, ellopják mindenét, így tartozásképp törlesztenie kell főnökének, azaz át kell hoznia több tonna drogszállítmányt a határon. A vicces kaland tehát rögtön a film elején kibontakozik,... több»
Noé bárkája Noé nélkül Bibliai mitologikus elbeszélés lenyűgöző vizuális történetvezetéssel, melynek főszereplője egy fekete cicus és a kis barátai, akik igazából a film végére válnak valódi barátokká. Jól mutatja ezt a zárójelenetek egyike, amikor összefogással mentik meg egymást. Egyébként a filmben emberek nem szerepelnek, de egy idő után komolyan olyan, mintha embereket néznénk. A metanyelv, a nonverbális kommunikáció annyira erősen meghatározza a filmnyelvet, hogy egy idő után arra döbbenhetünk rá, hogy egyáltalán nem is hiányzik a filmből az ember és az emberi kommunikáció, amelynek egyébként szintén meghatározó része a nonverbális nyelv. Olyannyira, hogy az emberek által létrehozott izgalmas jelenetek saját... több»
A kamera mint tanú Elképesztően jól összemozaikozott film lett a Szeptember 5. Úgy szegezi a nézői tekintetet a vászonra, mintha legalábbis egy anatómiai kézikönyvet figyelnénk. A színészek minden egyes lélegzetvétele hozzáad ahhoz, hogy maximálisan átélhetővé váljon a riporterek és a stúdió munkatársai által átélt izgalom. Maga a történet is érdekfeszítő, leginkább azoknak fog tetszeni, akik amúgy is érdeklődnek a történelmi filmek iránt, és kiváltképp érdeklik a kulisszatitkok. Ez az alkotás némi edukációval is bír, mert valószínűleg kevesen ismerik az 1972-es müncheni olimpián lezajlott túszdráma történetét, és annak a későbbi tudósításokra gyakorolt hatását. Hogyan válik a kamera tanúvá? Rendkívül feszülts... több»
Receptre írt ne picsogj Meglepően jó kis filmet raktak össze. A tendencia általában az szokott lenni, hogy egy filmről, karakterről minél több bőrt próbálnak lehúzni, ami általában a minőség kárára megy. Jelen esetben szerencsére nem ez a helyzet. Az első rész és a könyv is nagy durranás volt annak idején, sokan ismertek magukra Bridget Jonesban. Egy igazán őszinte, a nők nyelvén értő, humoros alkotással gazdagodtunk, amiből aztán újabb és újabb történetek születtek. Idén immár a negyedik széria örvendeztette meg a Jones-féle humort kedvelő nézőket. Kissé búskomor ugyan a kezdet, mert főhősnőnk férjét, Mark Darcyt elveszíti, aki nagy valószínűséggel csupán már csak egy fehér bagolyként figyeli a házat. Bridget egye... több»
Végig fenntartja a figyelmet a cselekményszál. Megterhelő átérezni a kettős küzdelmet (édesanya fájdalma és a lánya harca), amit a droggal szemben vívnak. Teljesen átjön, hogy milyen lehet egy függőnek négy napot kibírni tiszta fejjel. Bár a film nem dolgozik mélyen a háttérben megbúvó gyerekkori traumával, leginkább az ok okozatát láthatjuk, és azt a családi drámát, amely végül egyben a gyógyulást is elhozza. Minden nyugalmat feláldozó támogatást megadni akaró édesanya, és egy eltökélt áldozat nehéz időszakát élhetjük végig a film alatt.
Az első évad sokkal jobban leköti a figyelmet, több izgalmas szálat szólaltat meg. A 2. évad is bővelkedik a több szálon futó eseményekben, de gyengébbre sikerült. Kerültek bele képtelenségek is, például Peter Sutherland sikeresen elmenekül Javadtól, majd a metróhoz érve rögtön az első oszlopnál megáll, és megnézi az óráját, hogy mikor jön a metró, és komolyan nem hiszed el, hogy a metrót várja, miközben épphogy sikerült lépéselőnyre szert tennie. Hát persze, hogy ott folytatódik tovább a bunyó. A másik, hogy egyértelműen ki lehet találni, hogy kinek mikor fog megszólalni a mobilja, máskülönben hol maradna az akció, hogy buknának le a támadók elől elbújt szereplők...?
Kiválóan felépített, izgalmas cselekményszálon fut a történet. Természetesen tele van képtelenségekkel, de az izgalmas fordulatok tükrében ezek megbocsáthatók, és inkább szórakoztatnak, mint megbotránkoztatnak. Az alapötlet tudott újat nyújtani. Nekem még soha nem jutott eszembe ilyesmi, hogy egy csomagvizsgáló megzsarolható, így teljesen beszippantott az alapkoncepció, és vártam, hogy mit tudnak kihozni belőle. Lehetett volna jobb is, de egy esti kikapcsolódásnak tökéletes, a Netflix palettájából válogatva.
Mit kezdjünk a csigaházunk súlyával? Nem szabad kihagyni ezt az Adam Elliot által konstruált filmvilágot. No nem azért, mert boldogságmámorban fogunk úszni a végére. Éppen ellenkezőleg, a barnás-feketés vizuális élmény már a legelején leteszi névjegyét, és kissé frusztráló érzéseket kelt, ami akár önvizsgálatra is ébreszt. Az első néhány snitt tehát azonnal lehoz az életről, ám nagyon gyorsan hozzá is lehet szokni. Adam Elliot mindenben törekedett a minőségre. A karakterek felépítése, a szövegkönyv, a cselekményszál és a didaktikusságot kerülő, többrétegű mondanivaló az, amiért bátran ajánlom ezt az animációs felnőtt mesét, ehhez azonban ki kell nyitni a szívünket. Egyértelmű utalások mellett bőven találkozhatunk társadalomkrit... több»
Egy kiváló film, mely ugyan a karácsonyi szünet idején játszódik, mégis bármikor megnézhető drámai mélysége miatt. Dominic Sessa és Paul Giamatti közös színészi játéka mélyen emberi, nincsenek felesleges körök, giccses megoldások, és manapság már ennek is örül a nyájas néző. A cselekményszál pont annyira lassú, hogy a belső megélések kibontakozhassanak. A karakterek élete, jelleme fokozatosan válik láthatóvá, ami egy drámai film esetében mindig beválik. Itt is. A humoros megjegyzések is a karakterekre lettek szabva. Mindezektől válik ez a film őszintévé és élvezhetővé.
Akkor már inkább A nyolcas műsor című film, mely esetében vettek át egymástól játékelmélethez köthető elemeket, de mégis az a film messze jobb a Squid Game 2. évadától. Várakozásaimat alulmúlva unatkoztam, sőt, malmoztam végig az újabb évad állomásait. A karakterábrázolás még úgy-ahogy elmegy, de a dialógusok rémesen gyengék. Az ötlet jó, de a koncepció már kevésbé. A felderítésre induló csapat cselekményszálként kiváló, csak azt is sikerült úgy elhúzni és lapossá tenni, hogy legyen már azért egy 3. évad is. A lázadás az őrökkel szemben az egyetlen olyan eseményszál, amin tényleg lehet izgulni. Ebbe a szériába társadalomkritikát belemagyarázni a sekélyességgel egyenlő. Nem is értem a sok cik... több»
Popcornmozi Ha gondolkodás nélkül szeretnénk félig-meddig izgalmas, panelekkel telepakolt, 1/3-ad fantasyt nézni, akkor adott a lehetőség. Különösen és semennyire sem komplikált. Karakterfejlődés vagy katartikus jellemfejlődés nincs, azt leszámítva, hogy látjuk Kravent fiatalon, majd egy snittet követően, kronológiailag előrehaladva már egy kigyúrt, felnőtt Kravent kapunk. Jaj, a hozzászólásom cselekményleírást tartalmaz!!!! Van benne néhány poén. Aztán egy nagy „kaméleon” meglepi a végén. Összességében egyszer biztosan nézhető.
79 Wednesday - 2. évad (2025)