Kapszaicin

Mit kezdjünk a csigaházunk súlyával?
Nem szabad kihagyni ezt az Adam Elliot által konstruált filmvilágot. No nem azért, mert boldogságmámorban fogunk úszni a végére. Éppen ellenkezőleg, a barnás-feketés vizuális élmény már a legelején leteszi névjegyét, és kissé frusztráló érzéseket kelt, ami akár önvizsgálatra is ébreszt. Az első néhány snitt tehát azonnal lehoz az életről, ám nagyon gyorsan hozzá is lehet szokni. Adam Elliot mindenben törekedett a minőségre. A karakterek felépítése, a szövegkönyv, a cselekményszál és a didaktikusságot kerülő, többrétegű mondanivaló az, amiért bátran ajánlom ezt az animációs felnőtt mesét, ehhez azonban ki kell nyitni a szívünket. Egyértelmű utalások mellett bőven találkozhatunk társadalomkrit... több»

Egy kiváló film, mely ugyan a karácsonyi szünet idején játszódik, mégis bármikor megnézhető drámai mélysége miatt. Dominic Sessa és Paul Giamatti közös színészi játéka mélyen emberi, nincsenek felesleges körök, giccses megoldások, és manapság már ennek is örül a nyájas néző. A cselekményszál pont annyira lassú, hogy a belső megélések kibontakozhassanak. A karakterek élete, jelleme fokozatosan válik láthatóvá, ami egy drámai film esetében mindig beválik. Itt is. A humoros megjegyzések is a karakterekre lettek szabva. Mindezektől válik ez a film őszintévé és élvezhetővé.

Akkor már inkább A nyolcas műsor című film, mely esetében vettek át egymástól játékelmélethez köthető elemeket, de mégis az a film messze jobb a Squid Game 2. évadától. Várakozásaimat alulmúlva unatkoztam, sőt, malmoztam végig az újabb évad állomásait. A karakterábrázolás még úgy-ahogy elmegy, de a dialógusok rémesen gyengék. Az ötlet jó, de a koncepció már kevésbé. A felderítésre induló csapat cselekményszálként kiváló, csak azt is sikerült úgy elhúzni és lapossá tenni, hogy legyen már azért egy 3. évad is. A lázadás az őrökkel szemben az egyetlen olyan eseményszál, amin tényleg lehet izgulni. Ebbe a szériába társadalomkritikát belemagyarázni a sekélyességgel egyenlő. Nem is értem a sok cik... több»

Popcornmozi
Ha gondolkodás nélkül szeretnénk félig-meddig izgalmas, panelekkel telepakolt, 1/3-ad fantasyt nézni, akkor adott a lehetőség. Különösen és semennyire sem komplikált. Karakterfejlődés vagy katartikus jellemfejlődés nincs, azt leszámítva, hogy látjuk Kravent fiatalon, majd egy snittet követően, kronológiailag előrehaladva már egy kigyúrt, felnőtt Kravent kapunk. Jaj, a hozzászólásom cselekményleírást tartalmaz!!!! Van benne néhány poén. Aztán egy nagy „kaméleon” meglepi a végén. Összességében egyszer biztosan nézhető.

Gyenge és fárasztó.

Laza kémfilm, Keirával. Ő most is szuperül játszik, egyébként a többi színész is. Próbáltak enyhén morbid humort is belevinni a filmbe, voltak részek, amikor jól és voltak, amikor picit gyengére sikeredett. Sokszor olyan, mintha megakadna a cselekmény, talán a játékidő elhúzása végett. Valamiféle Guy Ritchie Gentlemen és In Bruges hangulatot árasztott a sorozat, de ezektől az alkotásoktól sajnos elmaradt. Ettől függetlenül évezhető, izgalmas, érdekes. A szövevényes történetben lesz a végére logika, végül is jól építkeztek a forráspontig, csak az a baj, hogy sokára jött el.

Törékeny szeretet
A film forgatókönyve egy könyvadaptáción nyugszik. Viola Ardone: Il treno dei bambini című könyvét dolgozta fel kellő érzékenységgel Cristina Comencini rendező és forgatókönyvíró. A cselekmény a második világháború utáni, dél-olaszországi időszakot jeleníti meg, főszerepben egy csonka családdal: Amerigo Speranzával (Christian Cervone) és édesanyjával, Antoniettával (Serena Rossi). A rendező korhű filmvilágot teremtett a vászonra, a csontsovány, mezítlábas gyerekek pedig hitelesen ábrázolták a korszak legkeményebb kihívásait, az éhezést és nyomort. A családot és embert próbáló helyzet mégis az árván vagy félárván maradt gyerekek jelentették. Amerigo, aki egy hétéves kisfiú, az utcán tengődik... több»

Nem a legszerencsésebb egy olyan témát vígjátékba ültetni, mint ami a gyerekek örökbefogadásáról szól. A pótszülők nehézségeit viszont sikerült a humor segítségével látható aspektussá tenni. Ugyanakkor ott is törekedtek a túlzásokra. A történet felépítése egyébként nem rossz, alapvetően leköti a figyelmet. A gyerekek nagyon cukik. A tini lány belső megéléseit viszont csak egyszer-egyszer tudták közel hozni a nézőkhöz. A film megnézése után sem éreztem úgy, hogy illet ide ez az erőltetett vígjáték műfaj.

A film tele van üresjáratokkal, hézagos a történetépítkezés, egyik fontos momentumot sem meséli el rendesen. Kirakósnak kevés. A szövegkönyv folyton ismétlődik ugyanazokkal a dialógusokkal. Lehetett volna ebből az alaptörténetből egy mélylélektani filmet is készíteni, de sajnos ezúttal elmulasztották. A zongorajáték viszont gyönyörű szép, nagyon jól illet ehhez a filmhez, csak kár, hogy a zene jobban sikerült, mint a rendezés. Volt egy-két pillanat a bíróságon, amikor a 101 kiskutya Szörnyella de Frász karakterére hasonlított a gonosz intézetvezető.

Drámasokk
Drámai életút, melynek során egy fiatal, Észak-Koreából elmenekült, szinte még gyerek főhős fiúból válik bölcs férfivá, vagyis inkább a a vele megtörtént események hatására bontakozik ki egy hihetetlenül erős, szívós, mindent túlélő karakter. A film egésze megrázó, és valójában tényleg a túlélések sorozatát mutatja be. A szenvedő hős nem törik össze sorsának súlya alatt, hanem végig küzd és megbirkózik élete nehézségeivel. A menekült lét egyik árnyoldala, hogy sokat kell várni a státusz elnyeréséig, s mindeközben magára marad nincstelenül, otthon és megélhetés nélkül a bajba jutott ember. Ez a fiatal fiú mindent elvesztett, s talán sokáig azt keresi a néző is, hogy hajótörötten mégis hogy bí... több»

Bugyutaság a köbön. Egy kutyajellemmel megáldott, kiolvadt, kigyúrt hóemberfiúról szól a történet, akinek csak a hősugárzótól és sütőtől van melege, egyébként a tv-ből hihetetlen gyorsasággal tanul pizzát és tojáslikőrt készíteni, bár még hóember élete előtt soha nem evett. A nőt, akihez beköltözik, rögtön szereti egy piros sál miatt, ami varázserővel bír, és folyton a nyakában lóg... A folytatást rábíztam a sors fondorlatos erejére, így meghagyom másnak az egyszeri és utánozhatatlan remekmű élvezetét.

Önmagában átlagos a 3. évad, azonban az előző évadok függvényében nézve továbbra is hozza azt a szintet, amire azt lehet mondani, hogy izgalmas és fenntartja a figyelmet. Egy-egy szereplő számomra túl mesterkélt. Meg kicsit fura volt, bár annyira nem lógott ki, hogy Lincoln szellemeket kezd látni az autóban, picit megtörte a tárgyalóterem, útban hazafelé és a lakásjelenetek összességét. Az utolsó résznél azt éreztem, hogy várom a következő évadot, szóval az összkép abszolút pozitív. Remélem, visszatér az első évad színvonala, a minél kevesebb üresjárattal együtt.

Egy fiatal srác egyetlen lehetőségének érzi a ketrecharcból való megélést, és mindent megtesz azért, hogy bajnok lehessen. Ez a forgatókönyv központi témája. A felkészülés és edzőkeresés közben pedig kirajzolódik a családi háttere, egzisztenciális nehézsége is. Vannak igazán rendkívüli pillanatok, ráadásul nem is mindig kiszámítható a cselekmény, így izgalmas marad mind az öt epizódon át. A szövegkönyv és színészi játék nem mindig az igazi. Fordulatokat is tartogat, de kicsit amatőrnek érződik, ezért átlagos. Viszont a folytatás, a további epizódok még tartogathatnak izgalmakat, ha lesz...

Űrtitanic
Egészen a feléig érdekfeszítő volt ez az űrtitanicszerű történet. 5000 hibernált állapotban lévő ember egy minden luxusigényt kielégítő űrhajón utazik egy másik bolygóra, hogy ott új életet kezdjen. Az út maga több mint 90 évig tart. Egy meghibásodás következtében főhősünk, Jim felébred. Így kezdődik a történet. Nagyjából már itt ki lehetett találni, hogy mi lesz a folytatás. A hibernált utazók között sétálva megtetszik neki egy lány, és majd egy évnyi éberen töltött magány után elköveti, amiről végig tudható, hogy el fogja követni azt a hibát, hogy felébreszti őt. A történet fordulópontja, a fő konfliktus is előre kikövetkeztethető, a bárpultos robot elkotyogja Jim titkát a nőnek. Elárulja,... több»

Teljesen átlagos kis film, akár háttértevékenység közben is nézhető, hallgatható angolul, ha a multitasking nem problem. A felvételek gyönyörű tájakon készültek, már csak ezért megérte megnézni. Csöppet kedvesen bárgyú a story, szép színészekkel, időkapszulával, kívánsággal, majdnem esküvővel, szerelemmel. Limonádé filmek közül kicsit sem kiemelkedő, de stresszmentes kikapcsolódásnak jó. Talán a szórakoztató jelző is illik rá, lehet rajta nevetni. Ha nem várunk többet ettől a mozitól, akkor akár úti filmnek is jó, mert lenyűgözően szép helyekre kalauzol el.

Nem hiszem, hogy a főszereplők korához kellett volna illeszteni a cselekmény tempóját. Hiába a két jó színész, a film egy csöppet sántikál. Végig igyekeztek fenntartani a nézők érdeklődését, már-már az empátiánkkal játszadozva, hiszen ki ne aggódna egy idős, beteg, aranyos, egyedül élő nő miatt. Ez a nézői figyelemmel való visszaélés! Szó szerint. Miközben ki ne tudná már a film egyharmadánál, hogy lesz egy csavar benne, csak azt nem, hogy a legvégére hagyják, és az is elég gyengére sikerül. A teljes történet felépítése gyatra. A legvége pedig olyan gagyin lett megoldva, amire végképp nem számítottam. Az idős nő életdrámája eléggé megrázó, a trauma élethosszig tart, azonban sajnos hatásvadás... több»

Gyűrűk ura hardcore
Nagyon nem kedvelem az olyan filmeket, amelyek tartalma epizodikusan ismétlődik egy adott alkotáson belül. Így a filmet már a felénél untam, és reméltem, hogy azért lesz valami érdemleges esemény azon kívül, hogy a narcisztikus pszcihopata önnön öregedését nem bírja elfogadni a csodálat és a tapsvihar hálójában ragadva, mintha egészen ötvenéves koráig nem ebben a világban élt volna, mint ami hirtelen arcul csapta. Kiszolgálta a szépségideált egészen ötvenéves koráig, ám ez csak akkor robbantott nála szépségatombombát, amikor ugyanaz az ember, aki addig csodálta, hirtelen az utcára nem tette. A fogyasztói társadalom kritikája sem sikerült túl jól, mert a fenék hopponoffon kívül mást nem tudta... több»

Goodrich
Nagyon lassú tempóban építkező jelenetekkel indul a film, fel kell venni a ritmusát. A nehezen kibontakozó dramaturgia eléggé untató az elején. A beharangozott vígjáték műfaj inkább drámának felel meg, némi humorral oldva a konfliktushelyzeteket. Michael Keaton színészként nem alakít olyan óriásit, mint napjaink óriása, Joachim Phoenix, így idő kellett elfogadni ezt a nyugodt tempójú színjátékot. Azért voltak kiemelkedő pillanatok, amikor azt lehetett érezni, hogy beszippant a film. Adott egy idősebb korban járó apuka (Michael Keaton), akinek van egy felnőtt lánya és két kisiskolás gyermeke. A lánya épp babát vár, a felesége rehabra vonult, a kicsik pedig nem igazán szoktak hozzá az apai jel... több»

Hogyan élünk?
Egy gyönyörűen, részletgazdagon megrajzolt anime Hayao Miyazakitól. Bonyolult szimbólumokkal megfestett mély, nehéz, megfejlődött traumatikus érzelmek kerültek vászonra. A japán kultúrát nem ismerők számára is élvezhető mese, de a megértéséhez némi háttérismeretre szükség van. Az alkotó a japán folklór és mitológia jellegzetes hiedelmeit és alakjait használta fel, hősei és figurái különböző erőket testesítenek meg. A mese címe eredetileg más, A fiú és a szürke gém magyar címe azt sugallja, mintha az egész mese a fiú és a szürke gém kapcsolatáról szólna; valójában a címe: Hogyan élsz? Vagy Hogyan éljünk? Ez kicsit összetettebb mondanivalót sugall, és ez így is van. A gém amúgy kék színű. A ... több»

Nem elég, hogy musical, de még énekeltek és táncoltak is benne. Nem tudom, hogy merészeltek az alkotók musicalt készíteni, hiszen az átlag többség nem rajong a musicalért. Ha nem is rontottak volna ennyit az összképen az átlagízléstől eltérő stílusjegyek, mert hogy musical, az a giccsparádé, műanyag semmi, amit ebben a filmben összehoztak, hogy hozhatott 14 jelölést és 6 díjat ennek az Oscaron? Az alkotói szabadság nem divat, kultúra mekiben élünk, kérem szépen. Egy filmet kérek tele izgalommal, sült krumplival, kólával és pattogatott kukoricával.