Kovács Viktória

Miről ismerem fel, hogy nagyon jó egy sorozat? Amikor a gondolataim mindig ott kalandoznak, hogy mikor lesz egy kis időm tovább nézni, és azon morfondírozok, hogy vajon merre halad a történet. Hát ez sajnos nem ilyen volt. A sztori alapjaiban jó volt, de szerintem nem volt kellően kidolgozott, az érzelmi vonal sem volt elég mély. Bár nehéz témát boncolgat, de kicsit elkapkodottnak éreztem. A főszereplőnő visításaitól és toporzékolásától néha idegbajt kaptam. A szereplőgárda amúgy nagyon jó volt. Ami nálam nagy negatívum volt még, hogy a főszereplő dohányzott, és ezt elég gyakran mutatták is. Nem tudom, ennek mi értelme volt, mert a történetben nem volt különösebb szerepe. Ennek ellenére még ... több»

Az elején egy kicsit nehezen indul be a történet, de meg kell ismerni a főszereplők háttértörténetét is ahhoz, hogy aztán a nézők a rosszfiúknak szurkolhassanak. Abszolút szerethető volt mindkét főszereplő karakter. Láthattuk az élet nehézségeit, hogy Svédországban sem kolbászból van a kerítés, ott is keményen kell küzdeni a megélhetésért, akárcsak itthon. Plusz ott van a rasszizmus, amely sokszor említésre került a történetben, hacsak burkolt formában is. Emiatt ez a sorozat egy remek társadalmi kritika is, az északi országok elfogadásával tekintetben. De ne felejtsük el, hogy igaz történet ihlette a sorozatot.

Szerintem jó kis pörgős film volt. Szuper akciójelenetekkel és kevésbé kiszámítható csavarokkal. Nem unatkoztam közben, végig lekötött. Szimpatikus szereposztás, és egy valószínűsíthető következő rész is kinéz belőle. Azt is meg fogom nézni biztosan.

A történet nem volt igazán kidolgozott. Nem jöttem rá, hogy a kémeknek mi volt a feladatuk az évek során. Aztán miért kapták azt a parancsot, hogy öljék meg magukat. Nem egy jól felépített történet. Én egy kicsit többet vártam. Kizárólag Kim Soo-Hyun miatt néztem meg.

Nem ez a film a koreai filmipar remekműve, az már biztos. Néha úgy éreztem, mintha a Cobra 11 készítői is segédkeztek volna a film megalkotásában, annyi volt benne a kocsitöréses jelenet. Történetét tekintve nem egy nagy sztori, a kevésbé rosszak segítenek elkapni a hatóságoknak az igazi rossz fiúkat. De ilyen már volt többször is. Szerintem kihagyható film.

Cuki történet, lehetett volna belőle sorozatot is készíteni.

Tetszett a főszereplő bátorsága és kitartása. Követendő példa sok fiatalnak.

Aranyos történet. Hogy miért éppen Magyarországon rendezték meg benne a bajnokságot, azt nem tudom. De egy kicsit kilógott a lóláb, mert eredendően egy hajléktalanokból álló csapatok közötti világbajnokság volt, de a koreai csapaton kívül a többiek így ránézésre nemhogy hajléktalannak nem tűntek, de egyenesen profi játékosok voltak szerintem. Itt egy kicsit defektes volt a sztori, de amúgy rendben volt.

Kissé elképzelhetetlen ez az Észak és Dél közötti szövetség, de gondolati síkon jó koncepció. A sorozat is szépen megmutatja, hogy az ellenségekből is lehetnek barátok, hiszen ami igazán számít, az az ember maga. Persze az eszmék és ideológiák és a beléjük vetett hit sokat formál egy emberen, de ha ezen túlnézünk, akkor minden cselekmény az egyén személyiségére építkezik. Bár a sorozat vége nem happy end, de ezt szerintem nem is lehetett volna másként lezárni, így volt jó, ahogy megcsinálták.

Összességében abszolút nem tetszett a film. Nehezen érthető volt, hogyan is épül fel ez a virtuális világ. Az ötlet magában jó, de a kivitelezése pocsék volt. Igazán nem történt semmi.

Egy történet a szerelemről és barátságról. Arra viszont nem számítottam, ahogy vége lett a filmnek.

Sokáig nézegettem ezt a sorozatot, de nem volt kedvem egy újabb csöpögős romantikus történet megnézéséhez. Aztán egy másik sorozatban láttam Jung Hae-in színészt (a férfi főszereplő), és ezért néztem meg. Jaj, de jól tettem. Imádtam az elejétől a végéig. A zene pedig egy csoda volt benne. Általában nem átütős a koreai sorozatokban a zenei aláfestés, (kivéve a Hív az idő című sorozat), de itt fantasztikusan jól eltalálták. A zene külön is nagyon szuper, de a jelenettel együtt egy olyan mélységet adott a cselekménynek és az érzelmeknek, hogy csak na. Nagyon élvezhető és átérezhető a történet maga, de véleményem szerint leginkább azt tudja megérteni és mélységeiben átérezni, aki volt már ilyen ... több»

Egy szívfacsaró történet barátságról és az élet kérdéseiről, a halállal való szembesülésről. Jó alap, hogy elgondolkodjunk közben az igazán értékes dolgokról, hogy mi az, ami fontos az életünkben, esetleg mi az, amin változtatni kellene. Sok könny van mögötte, nekem csúcskategóriás mestermű. Igazi érzelmi hullámvasút.

Aki gyakorlott koreai sorozatnéző, annak nem újdonság, hogy milyen mesterien tudják ötvözni egy sorozaton belül a különböző tematikákat. Néha úgy látod, hogy egy rakás idióta van a sorozatban, de a következő részben pedig az érzelmek olyan mélysége tárul fel, hogy nem tudod visszatartani a könnyeidet. Hát ez is egy ilyen sorozat lett, a vicces elemektől kezdve a megható pillanatokig van itt minden. Nagyon kedves történet, sok szerethető karakterrel. Mindenképpen ajánlom.

Én nem láttam a spanyol változatot, így nem tudok hozzá hasonlítani, de a koreai verzió tetszett. Igazi Robin Hood történet, ahol a nézők a rosszfiúknak drukkolnak. Kicsit utópisztikus a két Korea gazdasági egyesülésének lehetőségétől, főleg a mostani események tekintetében, ahol az északiak még az összekötő utakat is le akarják rombolni teljesen (az idióta barmok). De a karakterek nagyon változatosak voltak, szerintem a cselekmény is nagyon jól és összeszedetten volt megtervezve. Ami tetszett még benne, hogy minden pénzrablónak kicsit kibontották a hátterét, hogy jobban megismerhető és szerethető legyen a néző számára. Ezért is nem a rablás volt a lényeg, hanem maga az ember. Én mindenképpe... több»

Leginkább az tetszett benne, hogy nem lehetett borítékolni már az első résznél, hogy ki lesz a gyilkos. Voltak benne vontatott részek, de abszolút nézhető sorozat. Szerintem jól átjött rajta a mai multikulti helyzet is.

Voltak benne furcsaságok, pl. hogy általában tegeződtek egymással a szereplők, pedig tudjuk, hogy a koreaiak még az egy évvel idősebbet is magázzák első körben. Meg hát a királyi udvarról beszélünk, ahol azért gondolom, jobban megkövetelték a tiszteletet egymás felé is. A másik dolog, ami nem tetszett, bár ez lehet, hogy a fordítás hibája, de olyan szavakat használtak, amik szerintem abban a korban még nem voltak ismertek. Például az elején, amikor elfogja a főszereplő a kiskölyköt, azt mondja neki, hogy ha nem mondod meg ezt vagy azt, akkor hívom a rendőrséget. Mi van? Az 1800-as években, a királyi udvarban szerintem nem volt rendőrség. Ezektől eltekintve nézhető a sorozat.

Jó kis történet a felnőtté válásról, a családi fészekből való kirepülés nehézségeiről és a családi kapcsolatok bonyolultságáról. Nekem tetszett.

Szórakoztató történet, de ami nem tetszett benne, hogy miért gondolják azt a sorozat készítői, hogy egy ilyen szép arcú színésznőről elhitethetik, hogy férfi. Igen, vannak olyan sminkek és egyéb technikák, amelyekkel hihetővé tudják tenni, hogy egy nő férfi. De azzal, hogy a fejébe nyomnak egy férfi kalapot, még senki nem fogja ezt hinni. A király sem volt igazán jóképű, és ráadásul még fiatal sem, bár a korkülönbség nem akadály, csak megszokhattuk, hogy a koreai férfiak legtöbbje (a színészek) simán letagadhat 10-15 évet. Nekem kicsit hiteltelen volt, de időtöltésnek pont megfelelő.

A főszereplő miatt néztem meg a sorozatot, bár nem szeretem az apokaliptikus témájú sorozatokat. Semmi extra különlegesség nem volt benne, és elég rövid is volt a történet. Unaloműzésnek jó, de egyébként semmi extra.