kozmalev

Ha fontos, az jó?
Kissé mellbe vágott a kérdés, amikor a film után elhagytuk a termet: tetszett a film? Csak annyit tudtam mondani: annyira nem jó, de ez egy fontos film. Azóta azonban szinte folyamatosan dolgozik bennem az élmény, mindenhol párhuzamokba botlok, mint egy mániákus, és lassan feldereng egy jobb válasz lehetősége. Ha az alapján mérjük a jót, hogy kiszakít-e a hétköznapok világából, akkor a válaszom igen, de az Itt érzem magam otthon ezt nem felfelé, hanem lefelé teszi, elidegenült világunk szuterénjében szippanthatunk magunkba friss levegőt. Szóval jó a film, valahogy úgy jó, ahogy beoltatni jó magunkat, ebben az esetben mondjuk az önnön értelmetlenségem vírus ellenszerével. A sztori egyszerűen... több»

Lehet-e ennél jobbat?
Nagyon kellemes egyensúlyban ringatóznak végig a történetmesélés eszközei a Netflix egészen friss bűnügyi sorozatán, a Megoldatlan ügyek osztályán. Gondosan formált karakterek, fordulatos, de követhető cselekményvezetés, feszülten szikrázó párbeszédek, lélektani helyszínek, ízlésesen elszórt humormorzsák, aktuális és jól illeszkedő témák. Mi kell még? Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy mi is az igazi erőssége ennek a (miért éppen) kilenc epizódba rendezett szériának, de az nyilvánvaló, hogy a karakterek kispecializálásán sokat dolgoztak. Evidens, hogy a központi szereplőnket (Matthew Good) sok közhelyes vonás barázdálja: munkahelyi trauma, megromlott családi kapcsolatok, éledező románc a ... több»

Mindannyiunk Ericje
Sokkal több van Ericben, mint a főhős tudatalattija, ez a kollektív tudatalattink megnyilatkozása, vagyis Eric nemcsak egy szereplő a sorozatban, hanem a mindannyiunkban elfojtott vadember megtestesítője. Eltűnik egy kisfiú az 1980-as évek New York-i forgatagában, majd akadnak bőven megmentők, akik a nyomába erednek, de ők nem hősök. Ők csak halandó, sebezhető, egyszerű emberek, akik a politikai basáskodás, a tőkeérdek és a nehezen átlátható emberi viszonyok halójában vergődő áldozatok. Nem kisebb károsultjai a történetnek, mint az eltűnt fiú, hiszen a mellékszereplők is tragikus hősök, sorsuk mégis összefonódik egy igaz ügy érdekében. Ebben a történetben mindenki megváltásra vár, a részegen... több»

Erdő, erdő, erdő...
Meglepő, hogy ennyire kiemelkedik egy szereplő alakja Harlan Coben egyik történetből, és az izgalmas cselekményszövés mellett az ő sorsának kimenetele is magával rántja a nézőt. Az erdő című alkotás lassan, nagyon lassan indul meg, tehát ha valaki hirtelen felindulásból akar nagyot szórakozni a képernyő előtt, akkor inkább tegye el későbbre ezt a sorozatot. Nincs egyszerű alaphelyzet, sőt, két idősíkon és egyszerre több szálon kezdődik a történet. Természetesen ismét az a zseniális, ahogy majd ezek egybesimulnak, de a lengyel megvalósítás addig is bőségesen kiszolgálja a nézőket. Engem az elejétől fogvatartott az a hangulat, amit a színek és fények összjátékával műveltek a készítők. A múlt i... több»

Nézők csapdában
Szeretek a pozitívban járni, és olyan történetekről írni, amelyek konzekvensen építkeznek, megtervezettek, és ne adj' isten, még jól kivitelezettek is. Adott azonban néhány olyan alkotás, amelyektől védeni kell másokat, hiszen azok képesek lehetnek gúnyt űzni halandóságunkból, és úgy tekinteni a nézőként feláldozott drága időnkre, mintha az istenek nagyvonalúságával ajándékozhatnánk meg minden mérgező ötletkeveréket. Ez utóbbi katyvaszok közé tartozik az M. Night Shyamalan által írt és rendezett A csapda című film is (számomra). Nem mondom, nekem is van felelősségem ebben a találkozásban, hiszen az ajánló alapján már gyanús lehetett volna, hogy sem a rendőrök, sem egy valamire való sorozatgy... több»