2021.07.20   olvasottság: <1000x   szerző: F79   hozzászólások: 0
Saját lista készítése

Videokazetta. Rég nem ejtettem ki a számon ezt a szót. Talán még ennél is régebben láttam VHS filmet. Pedig gyerekkorom meghatározó technikai eszköze volt a videomagnó. A múlt homályába vesző élmény, amikor a kazettát finoman benyomtam a kazettafészekbe, és a videó behúzta, majd "lenyelte". Rövid kattogás kísérte a szalag befűzését, és indulhatott a lejátszás. Ez volt az a kor, amikor kézről-kézre adogattuk egymásnak a kazettákat (de jólesik ennyiszer leírni), és ész nélkül másoltuk a máshol nem látható filmeket. A videó olyan élményt jelentett, ami egész gyerekkoromra rásütötte bélyegét. Egyszersmind olcsósította a filmélményt. Szerzői jog? Ugyan már! Néztünk mindent, ami szembejött velünk. Krimi, horror, vígjáték, dráma. Minden minőségben. Eredeti, (többször) másolt, idegen nyelvű, hangalámondásos, szinkronizált. Nem számított. Ekkor tűnt fel a két meghatározó, szinkronizált filmeket terjesztő magyar videokazetta forgalmazó: a Vico és a Hungarovideo. Az alábbi lista azokat a filmeket veszi sorra, amik valamilyen formában jelen voltak a gyerekkoromban, és máig jó érzéssel gondolok vissza rájuk. Amire rájöttem ezekkel a filmekkel kapcsolatban, az az, hogy ennyi év után szigorúan tilos őket újranézni. Elveszik a varázs, és többnyire hatalmas űr keletkezik a helyén. És egy fájó gondolat kúszik be az ember agyába: micsoda gyerekkorom volt.