Tarantino 10 filmje ma már fogalom, és én mindet nagyon szeretem. Ezek sorában a Becstelen brigantyk és a Ponyvaregény mellett a Django elszabadul a legnagyobb kedvencem. Az említett három film között nem is tudok igazából sorrendet kialakítani, mindhármat egyformán szeretem más-más okból. A Djangót kifejezetten a Christoph Waltz–Jamie Foxx páros miatt, akik szerintem hatalmas alakítást nyújtanak. A rabszolgatartó délen járunk, 1859-ben, vagyis még 2 évvel a polgárháború kirobbanása előtt. A film alaptörténete két, jól elkülöníthető részre bomlik: az egyik a Leonardo DiCaprio felbukkanása előtti fejezet, a másik az azt követő rész. A film első felében Djangóék vándorolnak és fejvadászkodnak, a második teljes egészében Candylandben játszódik. Nekem a második rész tetszett kevésbé, de az első miatt többször nézős lett számomra az egész. Értékelésem erős négy csillag még úgy is, hogy a Calvin J. Candie karakterét alakító Leonardo DiCaprio erősen túltolja a játékát, és az egész figura groteszk.
Tarantino 10 filmje ma már fogalom, és én mindet nagyon szeretem. Ezek sorában a Becstelen brigantyk és a Ponyvaregény mellett a Django elszabadul a legnagyobb kedvencem. Az említett három film között nem is tudok igazából sorrendet kialakítani, mindhármat egyformán szeretem más-más okból. A Djangót kifejezetten a Christoph Waltz–Jamie Foxx páros miatt, akik szerintem hatalmas alakítást nyújtanak. A rabszolgatartó délen járunk, 1859-ben, vagyis még 2 évvel a polgárháború kirobbanása előtt. A film alaptörténete két, jól elkülöníthető részre bomlik: az egyik a Leonardo DiCaprio felbukkanása előtti fejezet, a másik az azt követő rész. A film első felében Djangóék vándorolnak és fejvadászkodnak, a második teljes egészében Candylandben játszódik. Nekem a második rész tetszett kevésbé, de az első miatt többször nézős lett számomra az egész. Értékelésem erős négy csillag még úgy is, hogy a Calvin J. Candie karakterét alakító Leonardo DiCaprio erősen túltolja a játékát, és az egész figura groteszk.