A történet már egy ismert sztori új köntösben. Egy férfié, aki a bátyja elvesztése után hazatér intézni a teendőket, vigyázni az unokaöccsére és akinek sok régi emlékkel kell szembenéznie. Viszont ahogy azt egy jó cikkben olvastam ezt a rendező valahogy mégis új dologként tudta bemutatni. Ez nagyrészt Casey Afflecknek köszönhető, akinek az alakításáért nem meglepő, hogy Oscar bácsi landolt a kezében! Lehet hogyha más játszaná Leet, már rég legyintenénk rá, de ő valahogy képes volt végig érdekelni, pedig rendkívül antiszociális karakter. A mellékszerepekben Michelle Williams és Kyle Chandler is pontosan úgy játszik, ahogy kell és a 16 éves Patricket alakító Lucas Hedges is tökéletes választás. Tényleg az az érzése az embernek, mintha ez ujjgyakorlat lett volna nekik. Rengeteget ad a hangulat átéléséhez a környezet, a hófedte tájak, amelyeket sokszor a szereplőkkel utazva fedezünk fel. A zenei aláfestés szinte észrevehetetlen, de mégis ott van és megadja azt az alapot, ami az adott jelenet hangulatához szükséges. Még egy dolgot dicsérnék, ami nem más, mint a forgatókönyv: a párbeszédek hol sokatmondóak és mélyek, hol viccesek, vagy kissé nevetségesek. De utóbbiak inkább csak a szereplők esetlenségére, tehetetlenségére mutatnak rá. Minden esetre egy nagyon szépen és hozzáértők által elkészült alkotásról van szó, amely egyfajta érzelmi hullámvasút (vagy ahogy én hívom: lelki EKG)! 5/5!
A történet már egy ismert sztori új köntösben. Egy férfié, aki a bátyja elvesztése után hazatér intézni a teendőket, vigyázni az unokaöccsére és akinek sok régi emlékkel kell szembenéznie. Viszont ahogy azt egy jó cikkben olvastam ezt a rendező valahogy mégis új dologként tudta bemutatni. Ez nagyrészt Casey Afflecknek köszönhető, akinek az alakításáért nem meglepő, hogy Oscar bácsi landolt a kezében! Lehet hogyha más játszaná Leet, már rég legyintenénk rá, de ő valahogy képes volt végig érdekelni, pedig rendkívül antiszociális karakter. A mellékszerepekben Michelle Williams és Kyle Chandler is pontosan úgy játszik, ahogy kell és a 16 éves Patricket alakító Lucas Hedges is tökéletes választás. Tényleg az az érzése az embernek, mintha ez ujjgyakorlat lett volna nekik. Rengeteget ad a hangulat átéléséhez a környezet, a hófedte tájak, amelyeket sokszor a szereplőkkel utazva fedezünk fel. A zenei aláfestés szinte észrevehetetlen, de mégis ott van és megadja azt az alapot, ami az adott jelenet hangulatához szükséges. Még egy dolgot dicsérnék, ami nem más, mint a forgatókönyv: a párbeszédek hol sokatmondóak és mélyek, hol viccesek, vagy kissé nevetségesek. De utóbbiak inkább csak a szereplők esetlenségére, tehetetlenségére mutatnak rá. Minden esetre egy nagyon szépen és hozzáértők által elkészült alkotásról van szó, amely egyfajta érzelmi hullámvasút (vagy ahogy én hívom: lelki EKG)! 5/5!