Még akár egy egész jó film is lehetett volna ebből, de sajnos elcsúszott a koncepciója a saját -már túlságosan is- hálivúdi ízvilágú megoldásaiból adódóan, ami közül a legfeltűnőbb, hogy nem tudták távolságtartó módon megjeleníteni a főhősnek a családjától való elszakadását. Túl sokszor és túl kevés hitellel kerül előtérbe valamelyik családtag és annak konfliktusa. "Papíron" persze ez jól működik, na de azért érezni, hogy a főhőssel hiába történik meg a személyiségváltozás, nem érzem azt, amit Walter White esetében a Breaking Bad-ben. És ez nem annak a hibája, hogy ez a film nem tud elég teret adni egy komplex személyiség átváltozásának. Belefért volna 2 órába, hogy ez az ember olyan hitelesen tudjon átváltozni, mint a The Divide-ban azok a szereplők, akikről ez a forgatókönyvíró igazán példát vehetett volna!
Szó se róla, a börtönjelenetek bemutatása nagy erőssége a filmnek, és azt hiszem inkább erre kellett volna fektetni a hangsúlyt, nem pedig arra, hogy mi történik odakint a főhőssel. És bizony van itt 1-2 olyan karaker, akik vagy túljátszák a szerepüket, mint Frank 'Shotgun', vagy épp messze alulteljesítenek pl. . Na erről a fiatal kisfiús arcú gyerekről meg aztán végképp nem tudom elképzelni, hogy akkora ász legyen, hogy a legkeményebb gengszterek legnagyobb dobásaiban majd pont ő legyen az egyik ütőkártya! Egyébként ez a Jon Bernthal már a Fury-ban is bebizonyította, hogy mennyire tehetségtelen színész, aki kizárólag nagyívű, eltúlzott, teátrális gesztusokkal tudja kifejezni magát. Ráadásul az az amerikai filmes hagyomány sem tudja növelni a színészek teljesítményét, hogy szinte alig van olyan helyzet, amikor ne zummolná folyton telibe a kamera jóformán minden szereplő arcát teljesen feleslegesen, mivel az adott jelenetnek nincs különösebb drámai hatása! De visszatérve a színészekre: Nicolaj C. Waldau esetében tényleg nem lehet fenntartásunk, messze az A+ kategóriát képviseli... nem rajta múlt, hogy ennek a filmnek ennyire bukdácsol a megvalósítása. Igazából hiába ugrálunk a cselekmény idővonalán és hiába kap ezzel egy jó dinamikát a film, mert valahogy mégsem érzem, hogy ettől több feszültséget, vagy nagyobb hitelt kaptak volna a jelenetek. Hogy más példát ne mondjak, rögtön egy olyan arcpirító logikai gikszer történik meg a filmvégi jelenetben, hogy szinte csapkodom a fejem... ugyanis nekem komoly képpel el kéne hinnem, hogy egy elit börtönben egyetlen fegyvertelen fegyőr kísér ki egy maffiavezért egy olyan kinti ketrecbe, amit egyetlen kamera sem figyel?
Ez egész egyszerűen nevetséges. Sőt, igazából még azt is nehezen tudom elnézni, hogy nem tartanak testüreg vizsgálatot egy hyperelit bandavezérnél mielőtt rabosítanák! Még ha korruptak is azok a börtönőrök, azért hagyjanak már engem békén, hogy ezzel az ócska magyarázattal akarnak velem minden sületlenséget elhitetni! Ezek olyan komolytalan forgatókönyvírói gesztusok, amik nem állják meg a helyüket valószerű körülmények között. És ez persze annak árnyékában még inkább igaz, hogy ez a film alapvetően realista és át tudja adni azt az üzenetet (kár, hogy kicsit szájbarágósan), hogy nem túl célravezető egy balesetet okozó ittas vezetőt rögtön a legkeményebb gyilkosok közé bevágni, ahol vagy bedaráják őt, vagy még olyanabbá válik, mint akik közé bekerült. Ha ez nem lenne már egy elcsépelt dolog a 21. századi ember számára, akkor nagyobb jelentősége lett volna, mindenesetre érdemes a megtekintésre!
87 A góré (2017)
Jacob Harlon üzletember ittasan halálos autóbalesetet okoz, rács mögé kerül. Miközben alkalmazkodik a szabályokhoz, melyek a túlélését biztosítják, lassan elveszíti... több»
Szereplők: Nikolaj Coster-Waldau, Jon Bernthal, Max Greenfield, Holt McCallany, Benjamin Bratt
