Kevés olyan film/könyv születik, aminek van értelme, mondandója. Nos, ez a kevesek közé tartozik, hiszen élces humorral és dogmákat feszegető fricskákkal hódítja meg a néző szívét.
(A könyvet csak a sorozat megnézése után emeltem le a polcomról. Valakitől kaptam ajándékba, de nem olvastam el sosem... tudom, nem szép dolog, de valahogy mindig akadt érdekesebb olvasnivalóm. Most azonban, hogy végignéztem az első és második évadot, úgy gondoltam, hogy igenis érdemes elolvasni. Hogy a könyv jobb lesz-e, vagy sem, azt csak a jövő súgja meg.
A sorozat elé a két főszereplőért ültem le. Ugyanis Sheen és Tennant számomra igazi etalonok. Számtalan különböző karaktert játszottak már el, és mind a mai napig ott vannak az igazán jók között.
Az első évad után kicsit félve ültem neki a másodiknak, hiszen a legtöbb esetben egy jó film második része vagy egy remek sorozat következő évada siralmasan bárgyúra, gyengére szokott sikerülni.
Szerencsére itt nem ez történt, annak ellenére, hogy a remekbe készített első évad azért jobbra sikeredett a következőnél. (Könyv vs. forgatókönyv – hiszen míg az első évad bővelkedik szellemességben, eredetiségben és remek riposztokban, a második évad amolyan átlagosan amcsis szintű belerakott kötelező ideológiai öncélúsággal.)
Meg egyébként is, úgy egyáltalán... mi újat tudnak majd még mutatni egy jól felépített, humoros és iróniával, szarkazmussal teli első történet után? Hát, megmutatták, még ha a legújabb széria némileg az első alatt maradt is.
Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett a divat ideológia újabb megcsillanása. De talán most először éreztem azt (vagy talán másodszor), hogy ez a fajta bimbódzó érzelem aranyos, kedves és fantasztikusan jól elkapta a két színész az ebben rejlő lehetőségeket. Szinte drukkoltam a két főszereplőnek, hogy végre egymásra találjanak... mert ahogyan megszemélyesítették a karaktereket, és ahogyan szárba szökkent közöttük a sok-sok-sok évnyi barátság gyümölcse, nos, az nem volt sem öncélú, sem tolakodó, sem pedig közönségesen taszító, mint ahogyan manapság oly sok filmben, sorozatban válik azzá.
Itt a homoerotikus vonzódást ízlésesen mutatták be.
De ezen nem is csodálkozhatunk. Tennantban mindig is megvolt az a bizonyos szenvtelen, szexis rosszfiús fíling (még a Ki vagy doki?-ban is).
Sheen pedig... nos, szerintem nem egy szerepben láthattuk már.
De írhatok bármit is. Szerintem ezt okvetlenül látnod kell. Akár eredeti nyelven, akár szinkronizálva. Tök mindegy. Csak nézd meg, mert érdemes. (De ne feledd! Kinek milyen az ízlése. Az én véleményem nem szentírás, csak amolyan lelkes ajánlat!)
Kevés olyan film/könyv születik, aminek van értelme, mondandója. Nos, ez a kevesek közé tartozik, hiszen élces humorral és dogmákat feszegető fricskákkal hódítja meg a néző szívét.
(A könyvet csak a sorozat megnézése után emeltem le a polcomról. Valakitől kaptam ajándékba, de nem olvastam el sosem... tudom, nem szép dolog, de valahogy mindig akadt érdekesebb olvasnivalóm. Most azonban, hogy végignéztem az első és második évadot, úgy gondoltam, hogy igenis érdemes elolvasni. Hogy a könyv jobb lesz-e, vagy sem, azt csak a jövő súgja meg.
A sorozat elé a két főszereplőért ültem le. Ugyanis Sheen és Tennant számomra igazi etalonok. Számtalan különböző karaktert játszottak már el, és mind a mai napig ott vannak az igazán jók között.
Az első évad után kicsit félve ültem neki a másodiknak, hiszen a legtöbb esetben egy jó film második része vagy egy remek sorozat következő évada siralmasan bárgyúra, gyengére szokott sikerülni.
Szerencsére itt nem ez történt, annak ellenére, hogy a remekbe készített első évad azért jobbra sikeredett a következőnél. (Könyv vs. forgatókönyv – hiszen míg az első évad bővelkedik szellemességben, eredetiségben és remek riposztokban, a második évad amolyan átlagosan amcsis szintű belerakott kötelező ideológiai öncélúsággal.)
Meg egyébként is, úgy egyáltalán... mi újat tudnak majd még mutatni egy jól felépített, humoros és iróniával, szarkazmussal teli első történet után? Hát, megmutatták, még ha a legújabb széria némileg az első alatt maradt is.
Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett a divat ideológia újabb megcsillanása. De talán most először éreztem azt (vagy talán másodszor), hogy ez a fajta bimbódzó érzelem aranyos, kedves és fantasztikusan jól elkapta a két színész az ebben rejlő lehetőségeket. Szinte drukkoltam a két főszereplőnek, hogy végre egymásra találjanak... mert ahogyan megszemélyesítették a karaktereket, és ahogyan szárba szökkent közöttük a sok-sok-sok évnyi barátság gyümölcse, nos, az nem volt sem öncélú, sem tolakodó, sem pedig közönségesen taszító, mint ahogyan manapság oly sok filmben, sorozatban válik azzá.
Itt a homoerotikus vonzódást ízlésesen mutatták be.
De ezen nem is csodálkozhatunk. Tennantban mindig is megvolt az a bizonyos szenvtelen, szexis rosszfiús fíling (még a Ki vagy doki?-ban is).
Sheen pedig... nos, szerintem nem egy szerepben láthattuk már.
De írhatok bármit is. Szerintem ezt okvetlenül látnod kell. Akár eredeti nyelven, akár szinkronizálva. Tök mindegy. Csak nézd meg, mert érdemes. (De ne feledd! Kinek milyen az ízlése. Az én véleményem nem szentírás, csak amolyan lelkes ajánlat!)
Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!