Megdöbbentő dokumentumfilm a Securitate aljas húzásairól, jelen esetben a Tőkés családdal szemben elkövetett bűneiről. Szinte hihetetlen, ahogyan Barta Tibor, a jó nevű orvos behízelegte magát Tőkésék köreibe, és a bizalmukkal visszaélve minden mozdulatukról jelentett a román titkosrendőrségnek. Az igazán érdekes az, hogy a családból senki sem gyanakodott a férfira, a megszólalók egytől-egyig művelt, megnyerő személyiségként írják le őt. Rémisztő, és egyben nyomasztó látlelet a film egy rettenetes korszakról és egy rettenetes rendszerről, nem mellesleg pedig egy torz lelkű emberről. Borzasztó belegondolni abba, hogy az egyik legközelebbi családtag rendszeresen beszámol a rokonai mindennapjairól, tevékenységeikről, s mindezt egy olyan ember teszi, aki köztiszteletnek örvend egy közösségen belül. A filmet látva a nézőben felvetődhetnek olyan örök érvényű kérdések, hogy hogyan lehet bárkinek gyomra ehhez, milyen embernek kell lennie valakinek ahhoz, hogy beférkőzzön mások bizalmába, aztán pedig elárulja őket. Valószínűleg számtalan más hasonló történetet is ki lehetne kutatni a félmúltból, csak éppen ezek el fognak veszni a feledés homályában, a bűnösök pedig majd megússzák büntetlenül, mert elrejtőznek és hallgatnak. A Stigma jó dokumentumfilm a román állambiztonság működéséről, de ebből következtetéseket lehet levonni más országok elnyomó hatalmi apparátusainak ténykedésére vonatkozóan is.
Megdöbbentő dokumentumfilm a Securitate aljas húzásairól, jelen esetben a Tőkés családdal szemben elkövetett bűneiről. Szinte hihetetlen, ahogyan Barta Tibor, a jó nevű orvos behízelegte magát Tőkésék köreibe, és a bizalmukkal visszaélve minden mozdulatukról jelentett a román titkosrendőrségnek. Az igazán érdekes az, hogy a családból senki sem gyanakodott a férfira, a megszólalók egytől-egyig művelt, megnyerő személyiségként írják le őt. Rémisztő, és egyben nyomasztó látlelet a film egy rettenetes korszakról és egy rettenetes rendszerről, nem mellesleg pedig egy torz lelkű emberről. Borzasztó belegondolni abba, hogy az egyik legközelebbi családtag rendszeresen beszámol a rokonai mindennapjairól, tevékenységeikről, s mindezt egy olyan ember teszi, aki köztiszteletnek örvend egy közösségen belül. A filmet látva a nézőben felvetődhetnek olyan örök érvényű kérdések, hogy hogyan lehet bárkinek gyomra ehhez, milyen embernek kell lennie valakinek ahhoz, hogy beférkőzzön mások bizalmába, aztán pedig elárulja őket. Valószínűleg számtalan más hasonló történetet is ki lehetne kutatni a félmúltból, csak éppen ezek el fognak veszni a feledés homályában, a bűnösök pedig majd megússzák büntetlenül, mert elrejtőznek és hallgatnak. A Stigma jó dokumentumfilm a román állambiztonság működéséről, de ebből következtetéseket lehet levonni más országok elnyomó hatalmi apparátusainak ténykedésére vonatkozóan is.