Érződik az írásodból egyfajta beletörődés, amivel egyetértek, jómagam is ebben az élményben részesültem. A kritikád nem az elvárásoktól való messze elmaradásról, hanem az elvárásokhoz való tökéletes igazodásról szól, ami önmagában is egy szürreális élményt teremthet a nézőben, és igazat adok, ezt a film nem adta meg, pedig én is nagy lendülettel estem neki, hogy wow, végre valami, ami újra lenyűgöz; nagy volt a bizalmam, ahogy a várakozásom is, mert egy ilyen filmből igazán ki lehet hozni az eredetiséggel megáldott valódit. Ezért zuhantam akkorát, hogy két pofont is kaptam érzés fogott el. Egy idő után már nem a történetre figyeltem, hanem azon merengtem el, hogy vajon a készítők mennyire tudatosan célozták meg ezt a "sehova sem vezető" élményt... Ennek a filmnek a szemlélése alatt, ahogy már csak bambulva néztem, kialakult bennem egy csendes, lemondó rezignáció, amit te szép egyszerűséggel jól megfogalmaztál.
Hát nem volt ez jó, de talán nem akkora katasztrófa, mint egynéhány másik Sony/Marvel-film, de leginkább csak Aaron Taylor-Johnson miatt. Tőle nagyon szívesen láttam volna egy jó Kraven-mozit, de ez így ebben a formában még akkor is nagy csalódás, ha a Sony eddigi filmjeiből erre már számítani lehetett. Nagyon alacsony elvárásokkal kezdtem neki, azokat nem múlta alá, nagyon nagy jóindulattal adok rá egy hármas alát.