A dzsentlemanus

Politikai szatírával átszőtt vígjáték, amelyben Eddie Murphy alakítja Thomas Jefferson Johnsont, a szélhámost, aki véletlenül a washingtoni politikai elit közé keveredik. A film stílusa könnyed, ironikus, a ’90-es évek tipikus laza vígjátéka, mely ok... Többos humorral, de inkább aktuális társadalomkritikával szórakoztat. A cselekmény előre kiszámítható, a karakterek egyszerűek, Murphy magabiztos, energikus játéka azonban elviszi a hátán az alkotást, a mellékszereplők is hozzák a kötelezőt. A forgatókönyv inkább ismert panelekkel operál, de a témaválasztás miatt szórakoztató és informatív, Jonathan Lynn rendezése következetes, jól ráerősít a szatirikus hangulatra. Objektíven nézve középszerű, szubjektíven Murphy-rajongók és a politikai komédiák kedvelői élvezhetik leginkább, nosztalgia szempontjából többször nézhető. Saját véleményem szerint egyszer-kétszer jó kikapcsolódás, de nem hagy mély nyomot.

Azt kaptam a filmtől, amit vártam: kellemes kikapcsolódás egy röpke másfél órára. Persze sejthető volt a végkifejlet...

Igazi klasszikus mára már. Murphy talán egyik legjobb vígjátéka, amit bármikor megtudok nézni. Igazából nem csak a humorát szeretem, de hogy ezzel a kényes politikai témával nagyon aktuális tudott maradni.

Bár nem mondanám kifejezetten viccesnek a filmet, a történet engem mégis le tudott kötni. Annak ellenére persze, hogy nem is annyira érdekes a cselekmény, hiszen nagyon könnyen felismerhető hová is tart az. Minden esetre szerintem élvezhető.