A Főnix útja

Egyszer nézhető film. Az alapsztori elég butaság, a kivitelezés emiatt nem is lehet igazán jó. De a filmnek nem ez a legnagyobb hibája. Mert ha az embernek van fantáziája, akkor akár élvezhető lenne. A nagyobb baj, hogy nagyon régies hatású a film. V... Többalahogy az emberi magatartások, reakciók.... HIába csak 20 éves a film, sokkal régebbinek hat. Az egyetlen említésre méltó dolog Giovanni Ribisi alakítása. Tuti nem többszörnézős film!

A filmet megengedően közepesre értékelem, mert figyelembe kell venni, hogy húszéves, és akkoriban azért még máshol tartott a szakma. Ez egy 1965-ös film remake-je, az eredetit már meg se merném nézni. Nagyon átüt az 59 évvel ezelőtti korszellem, az a... Többkkori elképzelés hősiességről, férfiasságról meg egyéb ilyen magasztos dolgokról. Mai szemmel kicsit furák ezek. Már nem a hősiesség meg férfiasság, hanem ahogy akkoriban gondolkodtak ezekről. Nem meglepő módon persze még mindig jobb valamivel, mint a feláldozhatók, feláldo2hatók, f3láldozhatók, fel4ldozhatók, feláldo5hatók, feláldoz6ók, feláldoz7ők és társai. Valamivel... Helyenként annyira mesterkélt és modoros, hogy az ember szinte látja a muzeális eredetit maga előtt, ironikus módon számomra ennek megfigyelése tette leginkább érdekessé. Ribisi tehetsége még egy ilyen produkcióban is átjön, eközben Quaid ugyan nem túl izgalmas, de hozza a megszokott szintjét, a főszereplő csaj viszont nem hagyott mély nyomokat. A kétharmadát már megnéztem, el fog ez telni szépecskén, nagy meglepire nem számítok már azonban. Az eddigi csúcspont talán a Massive Attack 1998-as Mezzanine albumáról klipszerűen beemelt Angel című szám közbeni pár perc volt. Régi filmek kedvelőinek érdekes lehet.

John Moore legjobb filmje. Már a kezdés megadja az alaphangulatot, a homokvihar, ahogy lezuhan a gép és hullanak az alkatrészek meg az emberek, száj tátva marad. Aztán hőseink a kezdeti sokk után megpróbálnak életben maradni és persze számos konflikt... Többuson kell keresztül vergődniük amíg rájönnek, bizony a kutya se fogja őket keresni. Innentől jön be Giovanni Ribisi a képbe és elviszi a showt, olyan jól alakítja a genya minden lében 28 kanál kis mitugrászt, öröm nézni. Dennis Quaid is legjobbját nyújtja, a film legjobb és legdrámaibb jelenete pedig mikor a vízszerzés nem sikerül a helyi csempészektől és egyik társukat lelövik, ők pedig gyorsan odébb vonszolják és próbálják megmenteni, mindhiába. Az alatta futó zene, a feszültség és a Moore-ra jellemző lassítások is olyan hatást adnak, az ember meg sem tud szólalni. Jó hosszúra kitartja a rendező a jelenetet, hogy még jobban átéljük a drámát, Quaid pedig elmegy onnan és magába roskad, a kamera pedig megmutatja felülről is a véres hullát. Moore bizony valaha ilyenekre is képes volt, már-már Spielberg-i magaslatokba indukálva a feszültség teremtést. Azonban minden nehézség ellenére a gép elkészül és jön még egy csavar. Ugyanis a mindentudó mitugrászról kiderül, valójában csak modell gépeket tervez, amitől aztán elszabadul a pokol. Érdemes megfigyelni, az ember ha beüt a vész, mikre nem képes....hirtelen lemálik a civilizációs cukormáz és előjön az ember valódi éne. Mindenki egy ellen fordul és ha nincs a szél ami megmozgatja a gépet, tudtára adva mindenkinek hogy tényleg repképes, érdemes végig gondolni mi történt volna, Laurie karaktere kezében már ott volt a fegyver....a vége persze happy end, a gyönyörű totálképek a Góbiról és a repülő túlélőkről varázslatos, de ezt a tipikus Hollywood-i befejezést leszámítva Moore egy stílusos filmet pakolt az asztalra az emberi élni akarásról.

A túlélésért összedolgozni, minden akadályt leküzdeni!!! Nagyon jó film!