A halál jele

A sokadik dél-koreai film, amit látok, de csak most tettem a következő felfedezést: az összes ottani produktum nagyon vidáman mesél el nagyon szomorú vagy problémás dolgokat. Lehet, náluk ilyen a néplélek. Mi sírva mulatunk, ők viccelődve szomorkodna... Többk? Nem biztos, hogy így van, de most, akármi eszembe jut (Parasite, Squid Game, The Host és mások), mindegyik ilyen vicceskedő, enyhén infantilis film. Ez is az, pedig kegyetlen intelligens és komoly film. Nagyon megérte megnézni. (Érdemes utánaolvasni egy kicsit a sztorinak, a tettes sorsának.)

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Megpróbáltam, de ez messze túl unalmas volt. A felénél úgy éreztem, a film alig tart valahová, és csigalassú tempója nem segített a túlélésben. A szomorú az volt, hogy egy ideig egész érdekes volt, hiszen egy sorozatgyilkosságot ismerünk meg, de a fi... Többlm inkább a korrupt, amatőr és ostoba kisvárosi rendőrségről szól. Ide érkezik Szöulból egy fiatal nyomozó, hogy segítse a helyi rendőröket, akik sokkal inkább ugrásból hátba rúgnak gyanúsítottakat, és kiverik a vallomásokat a gyanúsítottakból. A szöuli rendőr azonban mintha észre sem venné ezeket, így nem igazán alakul ki konfliktus szereplőink között. Csak várunk a következő gyilkosságra, amíg a rendőrök mindent csinálnak, csak nyomozást nem. Értem, hogy a film az emberekről és a kultúráról szól, a gyilkosság csak egy történeti elem, de mégis az a része a történetnek, ami érdekes és izgalmas. A film sajnos messze túl hosszú és furcsán ingerszegény, pláne Bong Joon-ho korábbi filmjeihez képest. Lehet, hogy a film második fele jó, de mivel ilyen nyögvenyelős volt a felvezetés, nem éreztem, hogy megéri tovább várni.

A kevés ázsiai filmek egyike, amelyet kedvelek. Sorozatgyilkos után folyik a nyomozás, a bűnügy a valóságban is megtörtént. A gyilkosságok áldozatai nők, vagy bakfislányok, az elkövetés módja mindig azonos és a gyilkosságok idején mindig egy adott da... Többlt kértek a rádióban. A bűntények 1986-ban, Koreában egy vidéki kisvárosban kezdődtek, az emberi jogok nem olyan fontosak még mint korunkban. Rendszeres a rendőri erőszak. A kihallgató szoba egy lerobbant pince, ahol veréssel veszik rá a gyanúsítottakat a beismerő vallomásra. Időnként megszólal a légvédelmi sziréna, az iskolában elsősegély-tanfolyamokon és gáztámadás esetén végrehajtandó menekülési gyakorlatokon vesznek részt a gyerekek. A nyomozás egyik résztvevője a helyi detektív meglehetősen faragatlan, tahó rendőr, Szöulből érkező társa kulturáltabb, de az alaposabb nyomozás alatt is folytatódnak a gyilkosságok. A film jellegében hasonlít a „Zodiákus”-ra és bizonyos mozzanataiban a „Hetedik”-re.

Ha egyszerűen akarnám leírni a filmet, azt mondanám: a dél-koreai Zodiákus , ami nem lekicsinylő, ugyanis ez a film is fantasztikus és ugyanúgy igaz ez a történet is, ami úgy egyébként meglehetősen elszomorító.

Lehet nem szeretni az ázsiai filmeket, de az biztos, hogy a dél-koreaiak értenek a thrillerhez. Ez a film nagyszerű. Aki szereti a Zodiákust, annak kifejezetten ajánlom.

Hasonló nyomot hagyott bennem mint a "Hetedik" c. film. Drámai krimi-thriller, lassú cselekménykibontakozással. Sokszor az az érzés van bennem, hogy erre nincs időm, így nem bírom kivárni a mély érzéseket, elvesztem az érdeklődésemet a film iránt már... Több a elején-közepén, pedig ahogy a film bontakozik ki csak így ütne igazán a FÁJDALOM.

Igaz történeten alapuló filmet mindig nagy feladat készíteni. Sok tényezőnek kell megfeleltetni az alkotást, kezdve a hitelességtől egészen az esetleges hozzátartozók/érintettek tiszteletben tartásáig. És ezek a viszonylag felszínesnek számító részel... Teljes kritika

20 percig bírtam, szerintem nevetséges valami.