A rózsák háborúja

Danny DeVito rendezésében egy sötét humorú, fekete komédia, amely a házasság szétesésének és a válás eldurvulásának groteszk végleteit mutatja be. A film stílusa provokatív, időnként abszurd, és érzékenyen karikírozza a házasság harcait, miközben lát... Többványos és ötletes vizuális eszközökkel teremti meg a fokozódó feszültség hangulatát. A cselekmény Oliver (Michael Douglas) és Barbara (Kathleen Turner) kapcsolatának teljes széthullását követi nyomon, ahol mindketten képtelenek engedni az anyagi javakról és büszkeségükről. Douglas és Turner brillíroznak a cinizmusig élezett szerepeikben, remekül működik köztük a dinamikus, de romboló páros kémia, míg DeVito mellékszereplőként is fontos súlyt ad a történetnek. A forgatókönyv Warren Adler regényét adaptálva találóan váltogatja a groteszken és a drámán alapuló jeleneteket, a rendezés pedig biztos kézzel adagolja a hangulatváltásokat. Objektíven egy markáns, tabudöntögető szatíra, szubjektíven elgondolkodtató, de néha nyomasztó is lehet – főleg azoknak ajánlott, akik kedvelik a fekete humort és az emberi kapcsolatok sötétebb oldalát is hajlandók feltérképezni.

Ebben a filmben nem éreztem, hogy jól működött volna a kémia Turner és Douglas között, úgy mint a Smaragd románcában, vagy annak folytatásában. A film lassan indul be, vontatott, mire eljut a csúcspontig, ahol kezd végre izgalmassá és eseménydússá válni, ahogy megpróbálják egymást kitúrni a házból.

Számomra egy igazi klasszikus, amit rendszeresen, 4-5 évenként megnézek. Jó színészek, jó sztori és az eltelt 30 év dacára is frissnek ható poénok. A filmben lévő fekete humor nagyon kemény néha és elgondolkoztató, hogy valóban mennyit is kell dolgozni egy házasságon 10-15 év után. 8/10

Iszonyat beteg pszichológiai thriller - én imádtam. Nagyon érzékletesen bemutatja, hogy milyen az, amikor a bosszú eluralkodik a józan ész fölött, és azt is, ahogy egy vitában tulajdonképpen az esetek többségében megvan a maga igazsága, és mi történik akkor, ha nem vagyunk hajlandóak ezt észrevenni.