Battle Royale (2000)

A könyv elolvasása után eléggé rossznak találtam ezt a filmet. Túl sok időt töltenek a karakterek háttértörténetének a megismertetésével, többet, mint a sima történettel.

Szégyen, hogy ennyire futotta az egyik legjobb regényből, amit valaha olvastam. Épp ezért nem is tudok elvonatkoztatni az alapanyagtól. Nyilván lehetetlen lett volna mind a 700+ oldalt visszaadni a vásznon, két részbe szedni pedig semmi értelme nem lenne. A játékidőt viszont így is elég rosszul osztották fel. Szinte mindenki történetét filmre vitték az osztályból, ami azt eredményezte, hogy sokszor egy-két percet kap egy szereplő, akit addig sose láttunk, hogy aztán teljesen kiszámíthatóan leölje valamelyik gyilkológép. Nincs meg benne a feszültség felépítése, és így természetesen a gyerekekhez sem lehet kötődni. A főszereplő hármasról is nagyon keveset tudunk, pedig relatíve sok játékidőt kapnak. Nagyon fontos lett volna bemutatni azt az alternatív japán diktatúrát, amiben egy ilyen szörnyűség megtörténhet, de semmi erőfeszítést nem tett a rendező és az író ennek érdekében. Megválaszolatlan kérdésekkel lebeg a levegőben egy osztály lemészárlásának története. Hogy történhetett ez? Maga a játék eseményei többnyire hűen követik a könyvet, de fontos részletekre nem tér ki, és pár dolgot szemtelenül kihagytak és átírtak, abszolút a történet hátrányára. Pár gyakorlottabb színészen kívül sajnos a többségen látszik az amatőrség, illetve a rendezésük is tehet róla, hogy nem lehet komolyan venni a jelenetek nagyját. Ebből egy nyomasztóan idegőrlő tortúrát kellett volna csinálni, nem egy művéres látványorgiát (és még annak is gagyi). A sok klisés akcióhősökre emlékeztető jelenet (egy sor Uzi után még szaladnak a csenevész tinik??!) nagyon rosszat tesz a filmnek. És sajnos még a látvány is nagyon olcsó. Szó szerint, a sérüléseket, főleg a lőtteket egy kis művérrel megoldották a ruhán, és kész. Hol van Takami Kósun naturalista ábrázolásmódja, ami nélkül ez a történet fabatkát sem ér? Az alapanyag annyira jó, és pár jelenetet tényleg tisztességesen át tudtak emelni, könyv ismerete nélkül biztosan máshogy ítélné meg az ember. Csak ezért kerekedett felfelé a maximális két csillagra a döntésem, mert annál többet biztos nem ér. És csak megjegyezném, hogy milyen szomorú, hogy szinte mindenki az Éhezők viadalát tekinti etalonnak a témában. Pedig a látványon kívül az sem jobb.

A kivitelezés nem a legjobb, de baromi jó film. Hangulatos, és még ha nem is zseniális, akkor is nagyon jó a sztorija. Jöhetne belőle még jó pár rész.

Több volt ebben a műben, mint amennyit beleadtak a film készítői. :/ Többet vártam. Az, hogy a japán filmvilág ilyen nyakatekert színészi jellemformálást mutat, azt megszoktam. De ez a film még ezen túl is túl idegen a mi kultúránknak. Nem jó. Sajnos nem jó. Még japánban sem rohangálnak golyókkal a testükben az emberek.

Alsókategóriás japán thriller és a színészek szinte egytől egyig amatőrök, a sztori és a kivitelezés, a rendezés úgyszintén. Unalmas, lapos, idegesítő.

Nem jobb, mint a könyv. Jobb, mint az Éhezők viadala. Közel se tökéletes önmagában sem, de ha másért nem, a tanár miatt mindenképp megéri végig ülni.

Takami Kósun (évekig betiltott) 5 csillagos, zseniálisan megírt japán vérengzős regényének filmadaptációja. Hogy is mondjam?! Rém gagyi, nagyon sz*r. Mint film, mint minden. Egyszerűen nem lehet róla jót mondani. A világ egyik legjobb regényéből megcsinálták a világ egyik legborzalmasabb filmjét. Ha nem lenne az alapsztori, ami egész jól követi a könyv eseményeit, még a gagyibbnál is gagyibb lenne, vagy inkább halott. Így legalább van mibe kapaszkodni. De semmi másba nem lehet. Inkább olvassátok el! Tényleg. Abban legalább lesz köszönet.