Egy magányos tinédzser

Maga a film komolyabb hangvételű, mint a többi tinivígjáték, a szexualitás utáni tapasztalatlan sóvárgás és disznóviccek helyett inkább a főszereplő lelki világát helyezi előtérbe és reális, kidolgozattabb, egyéniséggel rendelkező karaktereket ad hozzá a cselekményéhez. Jobban tudnám inkább egyfajta felnövéstörténetként értelmezni, mint egyszerű tinivígjátékként.

A film hangulata is olyan, mint egy tini lelkivilága - hullámzó. Nagyon jól mutatja be azokat az érzéseket, amiket egy átlagos tizenhat éves él meg a hétköznapokban: hol bizonytalan magában, hol utálja magát, máskor meg hirtelen felindulásból olyan b... Többátor, hogy tálcán kínálja fel magát a srácnak, aki már évek óta tetszik neki, de eddig még csak hozzá se mert szólni. Hailee Steinfeld karakterét, Nadine-t olykor elképesztően önzőnek éreztem, aki próbálja kisajátítani a barátnőjét, s gyerekesen kezeli azt, hogy az szerelembe esik a bátyjával, máskor pedig teljesen azonosulni tudtam a problémáival és szimpatikus volt, ahogy nyíltan beszélt arról, hogyan látja önmagát (mondjuk az egy kicsit fura, hogy éppen az egyik tanárának tudott a legjobban megnyílni). S ha már Woody Harrelsonnál tartunk, ezt a pasit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ebben a filmben is hozza a lezser figurát, aki egyetlen bölcs mondattal helyre tudja tenni a világ rendjét. Na és persze itt van ez az apa-lánya szál is, amit bár kissé felületesen érintenek, mégis Nadine viselkedése némileg érthetőbbé válik általa. Egyet értek az előttem szóló pozitív véleményekkel, ez a film egy kellemes csalódás, mert bár lélektani témákat feszeget, nem megterhelő és vontatott, hanem friss és fiatalos. Amire mindenképpen figyelj: Erwin animációs filmje a történet végén a szerelmes ufóról - ZSENIÁLIS!!!

Nem volt rossz a film, de nem érzem kiemelkedőnek. Valahogy sok tinibajos film készült mostanában. Végig olyan érzésem volt, hogy Woody Harrelson karaktere csak egy szellem. :)

Meglehetősen tetszetős lett. Mivel számomra ez a favorit nem is volt kérdés, hogy betalál. Ez a kategória volt talán az amit főként kedvencemnek mondhatok. Ezen belül is maradandót alkotott ez a film.

Hát ez nem volt nagy durranás. A cselekmény eléggé kiszámítható és igazából semmi mondanivalója nincsen. Nem nagyon tudom eldönteni, hogy vígjáték, dráma, vagy csak sima tinifilm akart-e lenni. Annyiban viszont igaza van, hogy a tinicsajok tényleg il... Többyenek. Bármi is történjen, az ő életük a legrosszabb és senki sem érti meg őket. Ebből a szemszögből a film telitalálat. Stohl Andrásról bárki csukott szemmel is megállapítja, ha éppen Woody Harrelsont szinkronizálja, annyira jellegzetes. Egyébként ő nagyon kellett ehhez a filmhez, mert Hailee Steinfeld egyedül nem lett volna elég ahhoz, hogy eladhatóvá tegye. Az egészben a kettejük párbeszédei a legjobbak. Valamint van még néhány elég jó vágókép is benne.