Társ

Nagyon hirtelen ért a fordulat benne, semmi ilyesfélére nem számítottam. Izgalmasnak és meglepetésekkel telinek találtam. Több kifejezetten jó feszült jelenetet is tartogatott. Nem volt túlbonyolítva, mégis szórakoztató volt. Az elejéről visszatérő, akkor még érthetetlen beszéd pedig jó lezárás volt.

Egyszer majd kapunk egy rétegelt, logikus, mesterséges intelligenciát okosan bemutató filmet, de erre még várnunk kell. A Companion mindenképp a Megan-féle „AI rossz” filmek fölött áll, ám tartalmilag túl butított, és a történeti lyukak halmaza túl s... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Meglepetést okozott számomra ez a film, mert úgy néztem meg, hogy az égvilágon semmit sem tudtam róla előzetesen. Szokványosan indul egy erdő közepén lévő nagy házban bulizgató fiatalokkal, de amikor a főszereplő nő, Iris (Sophie Thatcher) nyakon szú... Többrja a vele erőszakoskodni kezdő házigazdát (nettó két liter vér kifolyatásával), azonnal horrorhangulatba kerültem. Aztán jön a nagy meglepetés: Iris valójában egy olyan robotnő, akit barátja vett meg kifejezetten társnak és aki nem is tudja magáról, hogy nem ember. Itt azért picit megakadtam, mert valljuk meg: ez így nem nagyon magyarázható meg, hiszen a fizikai dolgok mellett az emésztés, menstruálás stb., stb. problémájának fel kellett volna vetődnie a robotnőben (mármint hogy ezeket ő nem csinálja, míg minden más nő igen). De továbbléptem, mert a rendezés izgalmas folytatással és újabb fordulatokkal lepett meg. Kiderül, akad még másik robot is a társaságban, és az is, hogy Iris társa, Josh (Jack Quaid) nem éppen az, akinek a nő hitte. A meglepetések elárulása nélkül mondom: izgalmas, fordulatos az egész, csak ne akarjunk mély realitást találni a dolgok mögött. De ha ezt elfogadjuk: szórakoztató robotsztori, horrorszerű tálalásban.

Végre egy film, ahol nem puffogtatják el az összes puskaport az előzetesben. Jól felépített, meglepetésekkel teli történet, helyenként picit lassú történetvezetéssel.