A szív tudja

„A szív tudja”, és a néző azonnal rájön, hogy mennyire kiszámítható és érzékeny húrokon játszik ez a spanyol romantikus tragikomédia. A szervadományozás témáját meglehetősen demagóg formában feldolgozó történet az előítéletekre és az érzelmekre építi meseszerű cselekményét. A minden jelenetében kiszámítható események, az osztálykülönbségek világegyetemében megjelenő szegény és becsületes kisemberek alázatossága egy sablonos, felszínes és múlékony moziélményt nyújtott nekem.

A téma nem új. Nem is tettek bele nagy extrákat. Akkor miért nem 3 csillag? Nekem a film hangulata nagyon tetszett. A női főszereplő hasonlít egy amerikai színésznőre, de nem ugrott be, hogy ki az... De a játéka nagyon jó volt. Már alapból is egy nagyon pozitív kisugárzású arc. Nekem a negyedik csillagot a film hangulata adja, plusz, hogy nincs benne alpári, durva dolog. Egyszer nézős, kellemes mozi.

A spanyolok szeretnek a "lopott szív" témakörben kliséket kidolgozni. Ebben a vonatkozásban a Lopott szív sorozatot láttam és szerettem. Ez nekem átlagos volt, semmitmondó és unalmas párbeszédekkel. Egyáltalán nem hozta meg a kívánt hatást.

Mikor azt hiszed, hogy már láttál minden „második esélyes” sztorit, jön ez és... hát nem írja újra a műfajt, de legalább nem fájt nézni. Egynek elment, csak túl sokat ne várj azért tőle.

Egy újabb "városi pasi vidéken megjavul"-sztori, de legalább a zenék jók voltak.

A színészi játék egész erős volt, különösen a női főszereplőt emelném ki. Bár néha azt éreztem, hogy a tempó túl lassú, összességében lekötött.

Az első 30 percben többet néztem a telefonomat, mint a képernyőt, de aztán hirtelen lett lelke a sztorinak. Nem tökéletes, de megér egy esélyt egy borús este.

Néha kicsit nyálas volt, de a vége konkrétan megérintette a lelkemet. Nem vagyok az a romantikázós típus, de most beütött.