És megint dühbe jövünk

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Bud Spencer és Terence Hill párosának filmjei a kultúra fontos, nem elhanyagolható részévé váltak magyar hazánkban. Terence Hill átvágja Bud Spencert, aki rájön, majd pépesre akarja verni, de megjönnek a rosszfiúk, összefognak, laposra verik őket, ... Többennek végeztével pedig valami vicces fordulat lezárja a filmet. Most nemcsak az És megint dühbe jövünköt spoilereztem le, hanem a két legenda összes filmjét, hiszen mindnek ez a története, mégsem unjuk meg őket. Jókat lehet nevetni rajta (hiszen ez egy Bud + Terence film), főleg a „Bunkó vagy, Bugsy!”-kon, vagy a „Papi”-n. A Kincs, ami nincs jobb, de ebből az alkotásból olyan megmagyarázhatatlan hangulat árad, mely még a (híresen jó hangulatú) Bud + Terence filmek között is egyedülálló. A kamionos rész, meg az, amikor belenyomják a boltos fazon képét a tortába, no meg a „Ki tette ide ezt a telefont!?”, a „Pfuj! Piszkos a körmöd!” és az „A pisztácia kifogyott!”(az utóbbi három valódi szállóige) oda van téve... Na de MI NINCS „odatéve” ebben a filmben?! Az egyik kedvenc Bud Spencer és Terence Hill filmem.

Ezen film is jó pár, a mai napig is felemlegetett aranyköpést tartalmaz a két közkedvelt pofonosztónktól. Nem tudom megunni a párosukat, amint egymást, vagy az ellenlábasaikat cinkelik, majd kiosztják a békítő jobb horgokat.

Hatalmas pofonok, ütős poénok fantasztikusan tálalva, remek kiegészítő színészekkel, egy nem túl acélos történetben. Leköti, megnevetteti, kikapcsolja a nézőt. Ezen nőttem fel, és élveztem.

Hát, ha film címével kezdem, akkor már megint csalódnom kell, mert nem azt tükrözi, ami a valós cím. Maga a történet összeszedettebb lett, és már némi alappal is rendelkezik. Ami talán jobban megfigyelhető, az, hogy a szerelem és romantika ugyan vicc... Többes formában, de erősebben jelen van, és megjelenik a hit is. Maga az akció, bunyó szerintem nem hozott olyan plusz elemeket, amiért ez a film kiemelkedne. A szereplők szinte ugyanazt a sablont hozzák, viszont a humor része erősebb és érthetőbb lett, annyira nem gyerekes. Összességében a forgatókönyv jó, a rendezés is jónak mondható. A szereplők ugyan nem alakítanak nagyot, de a műfajában nevezhetjük ezt remek produkciónak. A hangi és képi effektek szerintem csak közepesek lettek. Azt hiszem, így megnézve a két Dühbe jövünk közül nagyobb érzelmi része volt az elsőnek, és a humor része pedig a második Dühbe jövünk filmnek volt erősebb. Ezektől eltekintve ez is egy jó film, és a poénok, valamint a csattanó a végén olyan pluszt ad a filmnek, ami miatt megérdemli a négy csillagot. Igazi családi film, szerintem többször megnézhető, találhatunk benne egy kis akciót, jó bunyót, kis romantikát is, így azért az egész család szemezgethet a neki tetsző jelenetek láttán. :9 Üdv, Yosi

az egyik legjobb vígjáték a világon, és ha minőségben ilyen filmek jönnek mint amik mostan, akkor még sokáig az is marad. Sokaknak Spencer a kedvence, de azért Hill nélkül nem lenne ilyen jó ez a film, mert ez a csintalan szerep nagyon jól áll neki.

Érdekes átalakuláson ment át a páros, egészen a 60-as évek végétől (melyet például az Isten megbocsát, én nem című, félig-meddig önmagát már komolyan vevő film fémjelez), csaknem a 90-es évek közepéig, a Bunyó karácsonyig klasszikusáig terjedően. Min... Többden valószínűség szerint – és ezt talán még a készítők vagy a főszereplők sem tagadnák (sem cáfolnák) – nem igazán volt eldöntött tény, hogy mi is legyen az alapkoncepció. Tekintve a történeti dramaturgiát (ha van), a szereplők alapkarakterét, és így tovább. Kezdetekben észrevehetően maradtak az európai alapokon, betartva az olasz (nyugat-német) westernek jellemzőit, esetleg némi kezdeményezést átvéve Sergio Leonétól valóban komolyan szerettek volna debütálni. Ez egészen a Fordítsd oda a másik orcád (1974) című igazán remek kis moziig tart, vagy mondhatnánk a Különben dühbe jövünk immár majdnem 50 éve tartó imázsát is. Azt, hogy valójában honnan jött a puszta kezes kiütések és a hatalmas jobb egyenesek jellegzetes világa, melyben igazán senki nem sérül meg vagy ütik ki igazán, hát, senki nem tudja. Ámbár nagyon egyedivé vált, és igazán egy fantasztikus és utánozhatatlan egyediséget adott. Terence Hill slendrián, hányaveti attitűdje átalakult elegáns, mértéktartóan komikus karakterré. Bud Spencer nem kevésbé, többnyire inkább a termetes megjelenésével és ellenállhatatlan pofonjaival, mintsem pisztolyövvel az oldalán vette fel a harcot az ellenféllel. Nem kevesebb ovációt érdemeltek ki a számos filmjeik során gyakran ismétlődő kaszkadőreik – sok esetben igazán látványos munkát végeztek, s azt gyanítjuk, nem vesztettek a hírnevükből ezáltal. Jelen esetben egyébként talán az egyik legjobban összeszedett filmjükről van szó, noha ennek az első része szintén szép munka volt. A későbbi alkotásaikban az olykor-olykor a burleszk felé tartó, gyakran nevetséges megoldásokig nyúló epizódok lehangolónak tűnnek. Többször azt érezni, hogy már maga a történet is feleslegesen túlcizellált, vagy azt kár volt nagy dobra verni. Máskor azon kapta magát a néző, hogy az eddig patikamérlegen kimért jelenetek miért kapnak elsietett pongyolaságot. Végtére is elmondhatni, hogy filmjeik sokasága megunhatatlan, valami delejes vonzerőt gerjeszt az újbóli megtekintésre, mondhatni örökzöldek maradnak generációkon át. Az értékelések ilyen módon jórészt a teljes életműnek szólnak, hiszen ki merné bármelyikre is azt mondani, hogy átlagos, ha rájuk gondol.

Zseniális Bud Spencer-Terence Hill film. Olyan poénok vannak benne, hogy leestem az ágyról a röhögéstől - és becsületére legyen mondva, hogy nem olyan alpári meg gagyi poénok, mint amiket mostanában raknak a filmekbe. Szállóige-szintűek :).

Megannyi mondást tudnánk belőle idézni, ami azt mutatja, milyen maradandót alkottak, és sokak kedvence lett. Az enyém is.

A legjobb film Bud&Terence párostól. Nagyon vicces, szórakoztató, kortól függetlenül mindenkinek ajánlom megnézni!

Talán a legjobb Bud Spencer film. Tele poénnal, jó kis bunyós jelenetekkel, amely egyik filmjéből sem hiányozhat. Alapmű. Csattanós befejezés, mert a végére mindig marad egy jó kis poén.

Hát ez a film szégyen a vígjáték kategóriára nézve. Semmiféle értelmes poén nincs benne, simán sőt máshogy nehéz is, fapofával végig lehet nézni annyira nagy semmi ez a film.

Az első rész után ez a film is nagyon ütősre sikerült. A megszokott, ugyanakkor egyáltalán nem unalmas humort kapjuk ebben a filmben is. Egy perce sem volt unalmas.

A többi Bud Spencer- Terence Hill filmhez képest ez is megállja a helyét. Humoros, szórakoztató, laza vígjáték, ami akár többszöri megnézéskor is szórakoztató. Időtálló, klasszikus vígjáték.

A színészpáros többi filmjéhez hasonlóan ez is egy nagyon szórakoztató, laza vígjáték telis tele jó poénnal. Többszöri nézésre is szórakoztató, nevettető!