A bőrömben (2018)

Egy igencsak fajsúlyos témát rak le elénk a film, amit elképesztően ütősen tálal. olyan határokat feszeget, amit korábban nem is igazán láttam egyetlen egy másik filmnél sem, talán még a Romper Stomper az, ami megemlíthető itt, de az teljesen más kategória megint csak. A bőrömben nem igazán engedi ki a kezei közül a nézőjét, és még a megnézése után is jó sokáig vele marad.

Vao, ez a film egyszerűen zseniális. Azt gondoltam, hogy valami egyszerű, hatásvadász sztorit kapok majd, de nem. Ez a történet annyira durva, hogy csak kapkodtam a fejemet, és még jó sokáig kellett emésztenem a látottakat. Az a pláne benne, hogy a mélyebb mondanivalója úgy érzem, még ma is aktuális. Ezt gyerekek, mindenképpen látni kell!

Ez a film vajon miért nem kapott Oscart? Messze a legjobb film, amit valaha láttam, na meg a témája is igencsak mellbevágó. Nagyszerűen érzékelteti, hogy lehet gajra vágni egy ember életét "pusztán azzal", hogy nem kap szeretetet és törődést. Az első része nagyon megrázó volt, sírva néztem, hogy szenved szegény kisfiú, majd, miután csatlakozott a skinheadekhez, óriási dühöt és sajnálatot éreztem. Óriási érzelmi hullámvasút az egész film, szinte készteti az embert, hogy gondolkodjon el rajta, mennyivel szerencsésebb, mint ezek a számkivetett gyerekek, akik a jobbnak ígérkező jövő helyett megaláztatást és kirekesztést kaptak.

Nehéz szavakat találni, ezt a filmet egyszerűen látni kell. De vigyázat! Nagyon mély, és nehéz szabadulni tőle, az a fajta dráma, aminek a cselekménye még napokkal a megnézése után is ott motoszkál a néző fejében, újabb és újabb miérteket felvetve.