Még mindig hiszek

Nem vagyok vallásellenes, magamat agnosztikusként határozom meg. Viszont a mozivászonra vitt nagy méretű és szélesvásznú ájtatosság kics*szi a biztosítékomat, különösen, ha rockzenészeknek maszkírozott nyálgépek énekelnek ilyen modern zsoltárokat, amihez a küzdőtéren csápolnak, azt nagyon nem tudom hova tenni. Úgyhogy erre se voltam felkészülve. Ebben a műfajban nálam még mindig Eric Cartman az egyedüli hiteles arc, aki miután meglátta a keresztény rockban rejlő óriási potenciált, fogott egy csokor könnyűzenei slágert, és kicserélte bennük az összes baby meg darling típusú szót Jesusra. Aminek az eredményeképp olyan veretes sorok születtek, mint a when I'm holding you in my arms Jesus, meg Jesus, why don't we turn down the lights. Az nézze meg ezt a filmet, aki szereti az ilyen rockzsoltárosdit. »Update« Lement a film a háttérben, rosszabb a helyzet, mint ahogy elsőre gondoltam, mert olyan durván fanatikus dolgok vannak benne, hogy (keresem a szavakat, hogy le ne spoilerezzem) ha súlyosan megszívod az életben, majd fájdalmak között kimúlsz, az nem rossz, hanem jó, mert az is egy ecsetvonás a hőn szeretett Isten csóóódálatos festővásznán. Értitek, ha egy napon levágja a villamos a lábatokat, örüljetek, mert az egy ecsetvonás Isten csodálatos festővásznán. Mondjuk a f*sznak fest ilyeneket? De ha már, akkor miért imádjuk ezért? Vannak gondok ezzel a turbókeresztény vakhittel.

Nem tetszett. Nem tudtam előre, hogy ennyire vallásközpontú a film, amiktől kicsit kiráz a hideg. Igaz történet, de valahogy elég hihetetlen. A végén az eredeti felvételeknek örültem.

A remény hal meg utoljára. Szép film volt a küzdésről, a tenni és élni akarásról, hogy mindig hinni kell a legvégsőkig.

A hit ereje. Csodálatos film. Volt alkalmam megtekinteni a filmet most így feliratos formában. A történet remek itt azt hiszem minden olyat megkapunk amit az élet elénk tár. Ami a legfontosabb nincs benne a szükséges "rossz". A filmen lehet érzeni az átható átsugározó nyugalmat, szeretetet és hitet. Az érzelmek terén is magas iskolát mutat be plussz ezt megfűszerezi a zene amit valljuk meg szintén nagyon jó. Kevés olyan film van ami az életből merít és át tudja adni annak értelmét érzelmeit és a hithez való viszonyát. Itt megtapasztalhatjuk a tiszta szerelem szemével a hitet és mindazt amit ez ad. Még akkor is ha szomorúság ér minket vagy a hitünk meginog és a dühkitörésből valami új születik. Számomra ez az év egyik legjobb filmje ugyan még csak április van de én egy Oscart megadnék rá. Összességében a történet a rendezés és vágás mestermunka. A szereplők ugyan nem emelkednek ki hiszen mindenki annyit tesz a filmhez ami legalább négy csillagot érdemel persze a két főhősnek jár az öt csillag. A zenei aláfestés a maga keresztény kategóriájában kimagasló de a pop világában is szerintem magasra tették a lécet. Így csak azt tudom mondani, hogy ez egy klasszikus film amit többször kell megnézni. Így jogosan jár az Öt csillag. Akik a szerelmes, romantikus filmeket szeretik azok nem fognak csalódni. A hitben élőknek kötelező de ezt szerintem mindenkinek ajánlott. Remélem sokan megnézik majd és várom ki hogy kommentálja mert tudjuk nem mindenki a szívéből néz egy filmet.... Üdv Yosi