Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez a legfeketébb vígjáték és a legkegyetlenebb szatíra, és Kafka „A tárgyalás”-ból vett idézettel végződik, amely dermesztően helyénvaló: „...Ő a törvény szolgája, ezért a törvényhez tartozik, és elkerüli az emberi ítéletet." A „szolga” itt Gian-Maria Volonté felügyelője, aki később világossá váló indítékok miatt gyilkolta meg szeretőjét, és úgy tűnik, mindent megtesz, hogy vádat emeljen önmaga ellen, persze tudva, hogy magas pozíciója immunissá teszi őt. Petri és Volonté kiváló munkakapcsolatnak örvendett, és itt Volonté hatalmas teljesítményt nyújt. Az extrém közeli felvételek és az ő könyörtelenül sforzando előadása lebilincselő, felkavaró, és azt kell mondjam, kissé kimerítő. Technikailag a film kiváló, csípős párbeszédekkel, valamint Petri állandó munkatársai, Ugo Pirri és Luigi Kuveiller kiváló kameramunkájával büszkélkedhet. A szerkesztés lendületét a veterán Ruggero Mastroianni adja. A film zordságát ügyesen enyhíti Ennio Morricone vidám zenéje és Florinda Bolkan az isteni szexi és perverz Augusta szerepében. Bár egyben feszültséggel és lélektanilag is átütő, ezt a filmet nem könnyű megkedvelni, de nem is kell feltétlenül szeretni egy filmet ahhoz, hogy értékelni tudja az érdemeit. Adjunk hálát, hogy a kötelező hollywoodi átalakítás nem valósult meg!

Elio Petri egyik legismertebb - és egyben a talán leghatásosabb - filmje olyan mondanivalókat fogalmaz meg, amelyek feltehetően időben és térben mindig örök érvényűek voltak, és valószínűleg mindig is azok maradnak. Műfaját tekintve sokféle kategóriá... Teljes kritika

Zseniális film. 1970-ben láttam először, azóta, ha tehetem újra megnézem. Nem lehet megunni, mindig valami újat fedez fel a néző, új szempontot, a cselekmény új részleteire derül fény. A zene etalon. Olyan szorosan összeforrt a filmmel, hogy nem lehe... Többt nem tudni, mit hallunk, ha valahol felhangzik ez a kopogó, figyelmeztető dallam. Politikai krimiről van szó, (ebben az olaszok nagyon tehetségesek), ahol szintén az elején történik a "gyilkosság". A rendező végig fenntartja a feszültséget, az ember szinte szurkol, mikor veszik már észre, ki a tettes. Dühítő látni, hogy azok, akiknek a felderítés a feladata, ennyire vakok, ennyire nem akarják a tényeket felismerni. Most, a mi világunkban újra visszaköszön ez a politikai magatartás, a szándékolt "vakság", elkendőzése a befolyásos emberek cselekedeteinek. Alapfilm. Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta, és azoknak is, akik igen.

Már majdnem ötven éve készült Elio Petri alkotása, de semmit sem veszített az aktualitásából. A mindenkori regnáló hatalom természete azóta sem változott, ugyanolyan aljas módszerekkel próbál ragaszkodni a kiharcolt pozíciójáért. Volonté „elvtársnak”... Több sok remek alakítása van (sajnos már 14 éve halott), de talán ebben a filmben nyújtotta az egyik legkiválóbbat. A minden porcikájában erőszakot sugalló játéka félelmetesen hátborzongató. Ennio Morricone minden muzsikája az adott film értéke, ez különösen igaz ennél a drámánál. Számomra a kezdő képsorok a lengedező függönyökkel, a felügyelő mindenre elszánt tekintetével, az ismétlődő feszültséggel teli zenei aláfestéssel a legemlékezetesebb filmbéli jelenetek közé tartozik. Latinovits Zoltán szinkronját bátran sorolhatjuk a "Színészkirály" legnagyobb teljesítményei közé.

Istenien jó, nagy klasszikus olasz film! G. M. Volonté az egyik kedvenc színészem, és az itteni szerepe a legbrutálisabban ábrázolja egy érinthetetlen, szociopata, konzervatív politikai vezér figuráját, és mégis hihetetlenül nézhető/élvezhető a szerep/film. Érdekelne, hogy mennyire alapszik a szerep valami valódi emberen.