Intim részek

Amerikai életrajzi filmvígjáték, amely Howard Stern rádiós életét és karrierjét dolgozza fel a kezdetektől a csúcsig. Stílusa ironikus és szatirikus, hangulata laza, néhol provokatív, ami jól illik a főszereplő botrányos, merész személyiségéhez. A cs... Többelekmény a rádiózás világába vezet be, bemutatva Stern és társai mindennapi kihívásait, kapcsolatait, valamint a médiaiparban való érvényesülés nehézségeit. A karakterek élethűek, különösen mivel Howard Stern önmagát alakítja, az alakítás ezért hiteles és közvetlen, a társak is természetesek. A forgatókönyv lendületes, jól strukturált, a rendezés Betty Thomas kezében profin tartja a tempót, miközben a történet személyes és humoros marad. Objektíven a film sikeresen mutatja be egy médiasztár életét, szubjektíven pedig szórakoztató és inspiráló lehet azoknak, akik érdeklődnek a rádiózás és popkultúra iránt. Főként felnőtt közönségnek ajánlott, különösen a média iránt érdeklődőknek vagy Howard Stern rajongóinak.

Szórakoztató film, bár Howard egy kicsit túljátssza néha saját magát.

Howard Stern könyvéből, amelyben a főszereplő is ő. Mint annyian a szórakoztatás (film, színház, rádió, TV) világában ő is … (mindenki azt gondol, amit akar!) Legalább most már tudom, hogy ki lehet Csiszár Jenő (”Apukám”), a Bochkor-Boros duó, vagy J... Többáksó László példaképe. Szerintem egy teljesen agyalágyult kretén, akinek egyetlen célja, hogy polgárpukkasztásával, agyament ötleteivel kiakassza a jóérzésű hallgatóságot. Akik kedvelik őt, illetve a hazai követőit, szerintem nem ütik meg még az átlag IQ mértékét sem. Viszont le kell, hogy írjam, hogy a szinkron nagyon jól sikerült. Csiszár Jenő Stern hangjaként kapott tőlem egy nagy piros pontot, de csak a hangja, mert ha elvétve látom a személyét a TV-ben, gyorsan továbbkapcsolok! A film, ahogy az elején már említettem arra volt jó, hogy megtudjam, nem maguktól olyan hülyék az említett alakok, hanem utánozni próbálják a „rádiózás királyát”. Egyébként meg nem értem azt a sok más fórumon olvasható lelkendező hozzászólást, hogy milyen mulatságos, „röhögtető” ez a film, egyetlen olyan poén volt benne, amin elmosolyodtam; a frisbee-s, bár utólag ezt is megbántam, mert egy értelmi fogyatékos a szenvedő alanya.

Vígjátéknak elmegy, de H. S. egy tapló, kretén. De ez, gondolom, nem újdonság senkinek. Aki hallgatja az ilyen figurát, hát az meg is érdemli.