Szerintem a szerző a japán kollektív tudatalattit építette bele remekművébe. Egyrészt a hagyomány és annak elvesztése kritikája nagyon-nagyon érintőlegesen csak egy pillanatra felvillantva. Az európai módra jól öltözött iskolás lányok csoportja, amint némileg undorral, kirekesztőleg tekintenek a hagyományokra. Másrészt (és nekem ez volt a legerősebb) a széttörő üstökös képe, egy allegória a Japánt ért atombombákra. Többször látunk krátert a filmben, illetve öböl-kráteröböl kettős képét. Szerintem a rendező szívében az a hatalmas fájdalom mutatkozik meg, amit népe Hirosimával és Nagaszakival kapcsolatban elszenvedett. Mindezt úgy, hogy a történet felszínében semmi nem utal erre. „Buta manga, érzelmes limonádé”, mondhatnánk. De az, hogy a lány mindig sírva ébred, illetve a „mi lett volna, ha el tudjuk kerülni” gondolat nekem ezt juttatja eszembe. Azt olvastam, a filmben szereplő üstökös katasztrófát a 2011-es japán nagy keleti földrengés ihlette. Lehet, hogy igen, lehet, hogy az író tudatosan erre gondolt. De lehet, hogy tudatalattijából a nagyszülei által átélt és továbbadott emlékek, érzések irányították a tollát. Jó lett volna, ha nem történik meg. Lehetett volna Egy lány Hirosimából. Jó lett volna.
Körülbelül 1 éve húzott be az animék világa, mikor is Hayao Miyazaki megmutatta nekem, hogy van élet a kereskedelmi tévék által sugárzott animesorozatokon túl is. A probléma sok esetben az, hogy mi európai fejjel annyira nem ismerjük ezeket a rajzfilmeket, mert egy torz képpel indítunk például egy Inuyasha után. Egyes Japán rajzfilmek, olyan tartalmat és mélységet rejtenek amiknek kihagyása már szinte bűn. A rajzfilmünk készítője ez esetben Sinkai Makoto volt, aki ezzel a filmmel hozta meg az érdeklődést a rendezései felé. Önmagában a film sok anime elemet tartalmaz, de nem tolja túl, szépen, kiegyensúlyozottan tartja magát. Számomra ez volt az első teljesen japán nyelvű filmem, ami nagyon kirántott a komfort zónámból. Gyanítom sokan így vagyunk ezzel, mert a gesztikulációjuk és a beszédhangjuk sokkal másabb mint a miénk. Idővel megszokható a nyelvi rész is. A történet folyamatosan maga mellett tart minket, az egész film rajzolata hihetetlenül szépre sikerült, külön élmény volt. Fordulatos, izgalmas, egy európai számára is ha hajlandó kiszállni a komfort zónájából maradandó és meghatározó lehet. Megkockáztatom hogy első filmnek sem rossz az animék világából.
Ha egy efféle filmnek van haszna az az amikor a történet mögött erős mondanivaló van. Ez pedig bővelkedik ebben a motívumban. Nagyon kedveltem minden egyes percét a filmnek. Nincs jobb az ilyennél.
Áradoznom kell róla! Nem úgy ültem le megnézni hogy ez lesz az idei kedvencem de úgy nézki a film végére elnyerte a címet. Nem is tudom hol kezdjem. Semmiképp sem szabad kihagyni, nem az a rajzfilm ami gyerekeknek szól. A történet eleinte egyszerűnek tűnik de aztán rájövünk hogy a bolondját járatja velünk a film. Olyan komoly és megfontolt története van és mindez egy rajzfilmben. Annyira gyönyörű volt a grafikája, komolyan néha azt hittem hogy filmet nézek. Megvan benne minden japán manga jellegzetesség is emellett. A film magában foglal szerelmet, családi köteléket, hagyományt, katasztrófát és baráti összefogást is. A legvégig tartogatja, szorongatja az emberben a feszültséget. A szereplők nem valami összetettek, de ilyen történet mellé nem is kell, hogy azok legyenek. A zenéjével olyan összhangot tud társítani a színes látványhoz hogy nem is akarunk mást megnézni ezután. A japán beszéd egy kicsit zavaró tud lenni de hamar el lehet vonatkoztatni tőle. A címe egy kicsit gyenge és nem mond túl sokat róla de pont ez az izgalmas is benne. Egészen a végjátékig nem is nyeri el teljes szerepét de aztán nem hogy elnyeri de nagyot is üt vele. Szerintem nem szabad kihagyni és adni kel neki egy esélyt.
Imádom. Ez is egy újabb remekműve Sinkai Makotónak. Maga a filmnek a története nem mindennapi. A fantáziavilága igen egyedi. Ez a film is telis tele van szebbnél szebb jelenetekkel, gyönyörű grafikával. Valamint a filmzenék is ámulatba ejtőek, s maga... Több
Megelőlegeztem ennek a filmnek a bizalmamat, mert azért ha valakik, a japánok nagyon jók az animációs filmek terén. Sőt, A neved sokkal jobb is volt, mint amire számítottam. Gyönyörű, megható és sokáig megmarad az ember emlékezetében.
Zseniális film gyönyörű látványvilággal, egyedi történettel és mondanivalóval. Nagyon valóságosak a szereplők reakciói, döntései, viselkedése. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
A kedvenc anime filmem, ha százszor nem fogom újranézni, akkor egyszer se. Nem csak az animációja gyönyörű, de maga a történet is varázslatos, az egész mögött megbúvó gondolatok pedig mélyen megérintik az embert. Egyszerre vicces és rendkívül megható... Több
A látvány talán a legszebb amit valaha láttam animében, és a történet is szép kerek. Több alkalommal is meg lehet nézni, nem feltétlen gyerekeknek. A fele után viszont mintha feleslegesen húzták volna ilyen hosszúra. A nagy csattanó nem volt akkora csattanó pont emiatt.
Szégyen, nem szégyen mindig elérzékenyülök ezen a filmen és bár már jó párszor láttam, mindig azon kapom magam, hogy szurkolok a karaktereknek
Nagyon eredeti. Természeti katasztrófa, időparadoxonok, beleszőve egy megható, varázséatos történetbe két középiskolásról. Az eleje picit zavaros, de amint kitisztul a kép, hogy ki kinek a testében, érezhető, hogy a tökéletességig cizellálták ez a filmet.
Fantasztikus anime, igazi mestermű, az elmúlt évek legszebb és legmeghatóbb története. De határozottan nem a Disney-meséken nevelődő gyerekeknek való.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
