Azon kevés magyar filmek egyike, amely nem nyugati kliséket próbál koppintani. A dialógusok valósak, a színészek ügyesek, a téma pedig kimondottan érdekes. A narratíva kellően csavar dolgokon és fenntartja az érdeklődést, nincs unalmas pillanata vagy melodramatikus eleme, mégis olyan valóságszaga van egésznek. Valószínűleg mindenkit kicsit máshogy érint meg, de mindenképp gondolatébresztő és komplex a családi krízis bemutatása.
Nyilván azokat, akik átéltek(nek) hasonlót, jobban megérintette ez a film, én azon tűnődtem a végén, vajon mi volt itt az üzenet? Vagy nem kell olyan? Elég, ha csak a konfliktust ábrázoljuk? A remek párbeszédek és a kiváló alakítások mellett is, nálam ez csak közepesre volt elég.
Abban biztos vagyok, hogy ez a film kitűnik a magyar filmek tömegéből, de hogy maradandó lesz-e az kérdéses. Érzékeny témát feszeget a film, amit próbál mindvégig fokozni és kételyt ébreszteni a nézőben. A kérdés, hogy kinek hiszel? A fülednek, a szemednek vagy a feleségednek?
A komor hangulata ellenére szerintem a film nagyon jól tudja közvetíteni azt a fajsúlyos mondanivalóját, amellyel valószínűleg mindannyian szembesülhetünk a mindennapokban. Ettől nagyon ütőssé is válik a sztori, noha nem érzem azt, hogy valaha még egyszer meg szeretném még nézni.