Egy sima klisékkel telepakolt szellemtörténet. Az egész csak a hirtelen megjelenő szellemre van kihegyezve, ami alá hangos effekteket vágnak, hogy az ember megijedjen. De számomra a jó horror/thriller feszültséget képes teremteni. Ijesztgetni nem nagy tudomány, csak vágás és hangerő kérdése. A film első fele nem rossz, a második már inkább és valóban hiba volt felfedni Mama alakját. A színészi játék olyan, amilyen a film, semmi extrát nem nyújt. Ami viszont egyre jobban idegesít a filmeknél. Nem tudom, hogy a magyar szinkronnál jellemző ez vagy az eredeti hangnál is, de hogy képtelenek megtalálni az egyensúlyt a beszédhangok és az effektusok között. Ha hallani akarom mit mondanak fel kell tolni 30-asra a hangerőt, viszont a hangeffektek, meg 10-esen is üvöltenek már. Baromira irritáló, hogy távirányítóval a kézben kell filmet nézni...
Tegnap kezdtem el, de 40 percnél abbahagytam, ma aztán megnéztem ezt a sötét horrort. A sötétség a legjellemzőbb vonása, miközben néztem, rájöttem, hogy nem is igazán kedvelem a műfajt. Jó kezdés után (kb. 3 perc) átmegy egy teljesen életszerűtlen zagyvaságba. Hogyan tudtak életben maradni a lányok, a Mama táplálta és gondozta őket?! Hagyjuk, nem érdemes még annyira sem, hogy elgondolkozzak ezen.
Isabelle Nélisse nem beszél angolul, ezért alig kapott szöveget a filmben. Karaktere inkább gesztusokkal és testbeszéddel fejezi ki magát a filmben.
(ps)A mama karakterét egy férfi játszotta, Javier Botet, aki Marfan szindrómában szenved. A betegség következménye a színész vékony testalkata.
(ps)
(48) film a listán
Kopogás a padlásról? Maguktól helyet változtató...
