München

Nem igazán erre számítottam, ez amolyan "mi lett volna, ha..." témakör, nem pedig háborús vagy történelmi film. Teljesen olyan hatása volt, mintha valami pletyka alapján íródott volna a forgatókönyv. Ez egy Netflix-hű klisé. Nagyvonalakban ráhúzható, hogy történelemre épít a történet, de borzalmasan egysíkú. Ha már készítenek egy "hogyan történhetett" koncepciót, akkor elvárná az ember, hogy ha már fogalmuk sincs, akkor legalább alternatív történelmi, vagy kísérleti film irányba viszik el a cselekményt. Ez egy Becstelen Brigantykhoz hasonlítható történet is lehetett volna, de inkább maradtak a teljesen fölöslegesen megfilmesített forgatókönyvnél. Szudétavidék ide, vagy oda, ha az angolok azon csüngenek, hogy itt lehetőség volt megelőzni a 2. világháborút, akkor miért is nem erről szól a film? Végig fenntart egy feszültséget, mégsem történik semmi érdemi, sőt konkrétan semmi, egy időpazarlás. Teljesen felhúzott a tudat, hogy tényleg létezik ennyire feleslegesen elkészített film. Nem ajánlom, teljes mértékben időpazarlás, történelmi szinten egy kontármunka.

Végig tapintható a feszültség a film során, nagy hangsúlyt fektetve a színészi alakításokra. A Hitlert játsszó színész szeme nagyon beszédes, az őrület és az elszántság látható benne. Végig lekötött a film, csak ajánlani tudom, nekem tetszett.

Mindig örömteli dolog, ha egy régi, történelmi eseményt új szemszögből filmesítenek meg. Ez történt most is a München című, Christian Schwochow rendezte drámával: az 1938-as müncheni konferenciát merőben más megvilágításban láttatja. Két fiatal diplomata izgalmas összefogását láthatjuk azért, hogy Chamberlain, a brit prime minister ne írja alá Hitler szégyenletes felosztási tervét Csehszlovákiáról. Nekem tetszett, ahogyan Ulrich Matthes is Führerként (a Bukásban még Göbbels volt). Értékelésem a filmre: erős 65%.

Nagyon ügyeltek a részletekre és az alakítások remekül sikerültek. Megéri megnézni, nekem tetszett.