Örök tél

Én most nem is igazán a filmről beszélek talán, azt páran (gondolom) le is írták itt. Valahogy az egész történetet annyira jól adták vissza szerintem, hogy ott éreztem magam a film helyszínén. Örültem a szereplőknek, lehetőséget adott a film a női színészeknek is, majdhogynem ők vitték az egész mozit. Bemutatja a történet azt, hogy az ember a legborzasztóbb körülmények között is képes élni, túlélni és szeretni is. Abszolút jó ötlet volt nem az őrökre meg a kínzásokra összpontosítani, teljesen más hangulat ragadja meg az embert emiatt – talán, mert ezt várja az ember a hasonló témájú filmektől. A színészi játék kifejezetten tetszett.

Szomorúvá tett a film. Egyrészt a témája miatt, de legfőképpen a megvalósítása miatt. Nagyon vártam, hogy végre láthassam, mert tetszett a koncepció, hogy végre a gulágra hurcolt emberekről is készül egy realisztikus film. Ezzel szemben azonban készü... Többlt egy olyan film, ami nem volt akkora hatással rám, mint amire számítottam. Nincs meg az ereje, nem adta át azt a hangulatot, amit egy ilyen fontos témának át kellett volna adnia. Ami pedig a leginkább zavart, hogy egy ilyen jelentőséggel bíró történetbe is kellett egy idegesítő szerelmi szál, ami a film második részében teljesen átvette az irányítást.. Csalódás volt. Nem is kicsit. Remélem, hogy valaki tudja javítani ezt a hibát és végre egy méltó, populáris film készül a kommunizmus bűneiről is, ha már a nemzetiszocialista évekről ennyi alkotás született már..

Maga a hangulat, a látvány és a történet egészen jó volt. A párbeszédek érthetőségével nekem is bajom volt, de ennél jobban zavart, hogy egy elhurcolt, évekig sínylődő ember, hogy lehet(ne) annyira elhízva, mint Csányi a filmben.

Az MTVA Médiaklikk megfelelő oldalán sikerült megnéznem ezt a mindeddig agyonhallgatott témáról szóló megrázó filmet, amelyet a Duna TV-én elmulasztottam. A „malenkij robot”-ra, három hét kukoricatörésre elhurcolt ártatlan százezrek közül rengetegen... Több nem élték túl a donyecki szénbányákban rájuk kényszerített munkát, meg a fogság embertelen viszonyait. Egy a csodával határos módon túlélő asszony, Irén sorsát lehetett követni. Ő a szerencséjét annak is köszönhette, hogy a lágerviszonyokat jól kiismerő fogoly, Rajmund szerelmes lett belé és kitanult szabályaival segítette az asszonyt. A témára bőven ráfért a megfilmesítés, a megvalósítás azonban sok helyen klisés, nem tudott túllépni a börtönfilmek szokványos közhelyein. Úgy látszik a magyar filmekhez szervesen hozzátartozik a színészek gyenge szövegmondása, ebben élen járt Csányi Sándor és a rövid, de szinte érthetetlen beszédjével Kurta Niké. Döbrösi Laura esetében maguk az alkotók is érezhették a hibát, mert nagyothallóként kis táblácskával „beszéltették”. Előfordulhat, hogy a hangmérnök sem állt a szakmája magaslatán, pedig a stáblistán kiemelt helyen szerepelt. Mindezek ellenére a Szász Attila – Köbli Norbert alkotópáros általam látott legjobb filmje.

Szerintem ez inkább romantikus film mint dráma és nálam ebbe halt bele a film. Persze mint olyan elég egyedi, hiszen ritka a gulágban játszódó szerelmi történet, de ezért is furcsa. Kicsit nehéz összeilleszteni a kettőt. Számomra érdekesebb lett voln... Többa, ha a szerelem helyett inkább a megpróbáltatásokra fókuszálnak, ahogy a film első felében tették. Egyébként talán túl hosszúra is sikerült. Én szeretem a magyar filmeket, de ez most nekem nem jött be.

Aki szereti a történelmi dolgokon alapuló borzadalmakat bemutató filmeket, annak biztosan tetszeni fog a film. Megrázó és felkavaró. A téma nem új, de sajnos örök.

Felkavaró, megrázó történet. Nem egy cselekménydús történet, mégis annyira be tudott szippantani... A színészi alkotások és a rendezői alkotás is remek lett.

Sem a történet, sem az alakítások nem voltak kiemelkedőek. Maga a hangulata és a látványa az ami említésre méltó, de így is csak közepes.

Elképesztő kivitelezésű, zseniális film. Maga a történet is magával ragadó és mélyen szívszaggató, de ez a történet pont ezzel a rendezéssel tud kifejeződni. Belefagysz a táj látványába, szurkolsz a szereplőkért, és velük érzel minden veszteségüknél,... Több mert úgy alakítanak, hogy tudd felvenni a rezonanciájukat. Lassú, vérfagyasztó jelenetek, mert bár hivatalosan nem tudod előre, mi fog történni, de mégis tudod, sejted. Úgy fájdalmas a film, hogy mellette csodálatos, úgy feszülsz bele végig, hogy a végén mégis el tudod engedni a látottakat. Le a kalappal a színészek, írók és rendező előtt.

A sztori sok újat nem tudott mutatni, maximum annyit, hogy a lágerekben is szövődhetett szerelem (ami nekem ebben a kontextusban kicsit sok volt egyébként). A színészi játékkal és az operatőri munkával viszont maximálisan elégedett vagyok. A vége sze... Többrintem el lett kapkodva, jobban ki kellett volna bontani a külvilág helyzetét, plusz lehet, hogy én nem figyeltem eléggé, de nekem úgy rémlik, hogy a főhősök 4 éves lányát elég gyorsan elfelejtették a készítők.

Jobb filmre számítottam! Főleg a színészek rontották az összképet. Hullámzó a teljesítményük, nem mindig élték bele magukat a szerepbe. Azért egyszer meg lehet nézni!

Vannak filmek, amiket csak nagyobb közök átugrálásával (bár előfordul, hogy vissza is kell "tekernem", de még így is megéri kihagyni) tudok megnézni, mert idegesít, hogy tudom, mi fog történni, de hogy szabatos legyek: idegesítenek a közhelyek. Lemaradtam Csányi Sándor és partnere románcáról, csak a végkifejletet láttam. Nem hiszek a közvetíteni kívánt gondolatnak (propagandaként hat), ha még a "kellékekhez" sem konyít a rendező. Ebben a környezetben Gera Marina alakítása kiugróan mély érzelmi tartalmat sejtetett. Úgy fogtam fel, hogy a színészek mentették a menthetőt. Sokan a képi világot dícsérik. Nekem pont az volt hiteltelen.

A borzalomról készített egy érzelemdús szép filmet Szász Attila, úgy ahogyan csak ő tud filmet rendezni.