Frank és Swaino évek óta a legjobb barátok, egy görbe este után azonban úgy tűnik, hogy a szerelem kettőjük közéjük áll.
(csd)Frank és Swaino évek óta a legjobb barátok, egy görbe este után azonban úgy tűnik, hogy a szerelem kettőjük közéjük áll.
(csd)A filmről egy halom véleményt olvastam, hogy az első egy óra sz*r, de utána megindul, meg nagyon sok hasonlót, így türelmesen álltam hozzá. Az első órában elfogyasztottam egy egész emberes adag olaszos tésztaételt, amit én ütöttem össze, elrágtam egy kisebb tál török bolti, enyhén sózott nagy szemű szotyit, aztán csak eljött az a varázsos második óra, és az is sz*r maradt. Eskü, figyeltem pedig. Még az is lehet, hogy tényleg nézhetővé vált, csak én adtam fel agyban, holnap adok neki még egy esélyt.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Nagyjából erről szól: A film első felében megismerhetjük Terrence-t, Franket és Packie-t, akik eltérő habitusú személyek ugyan, de gyerekkoruktól barátok. Illetve Frank – borgőzös este után besikerült, serdülőkori problémákkal küzdő – kamasz lányát, valamint annak cseppet sem nőies viselkedésű anyját... A három férfi egy kocsmai nézeteltérés után hónapokig nem találkozik, majd Frank egy ügyes trükkel ráveszi barátait, hogy együtt töltsenek egy közös estét, szétcsapva magukat... ám a buli átfordul valami egészen másba, miután fény derül rá, hogy Frank lányát az interneten súlyos bántalmazás érte... S az abuzáló személy épp kéznél van... Semmilyen vígjátékos dolog nincs benne. Ez egy kemény dráma. Ha ráveszed magad, hogy megnézd, akkor az első feléhez készíts be nassolnivalót... vagy sört... vagy valamit... addig nem túl eseménydús. De aztán kiforrja magát lassan. Jon Bernthalt nagyon kedvelem. Több jó szerepben láttam már. Itt is kifejezetten jó volt. Nem vicces, nem pörgős az elején, de a manapság készülő filmek közt egy igazi gyöngyszem. Tartalommal, mondanivalóval...
Egy órán át nem történik más, csak karakterépítés. És, amikor már azt hinnéd, ez egy így megy majd végig, egyszer csak beüt a fordulat, és egész jó kis történet kerekedik ki belőle.
ezt a drámát, tragédiát vígjátéknak is besorolta. Nem tudom, hányszor kellett elszámolnom tízig, mert annyira felcseszte az agyam. Az első számú karakter a lány anyja volt. Csak az nézze meg, aki valóban nyugodt, higgadt lelkiállapotban tud a képernyő elé ülni!