Tizenegyes állomás

Idegesítő. Csapong, mintha egy olyan novellás kötet volna, amelyben a történeteket csak nagyon laza szál köti össze, valamint néhány szereplő. Ezt megfejelik azzal, hogy időben is ugrálunk. Egy olyan visszafelé forgatott robbanás, ahol az üvegcsempék... Több nem egy időben, ráadásul sokszor rossz helyre kerülnek. Végtelenül szürreális, rettenetesen szubjektív. Nem gond, ha más látásmóddal bír valaki, de azt csak akkor ossza meg a nagyközönséggel, ha le tudja fordítani befogadható szintre. Untam. Talán még semmit nem untam ennyire. Pedig láttam az Anyám! (Mother!, 2017) című majd kétórás metaforát..és javarészt értettem. Na, ezt a katyvaszt nem tudnám összefoglalni! Nem vagyok biztos abban sem, hogy az a pár értékelhető jelenet felhúzza 2 csillagra. Ingadozom - lehet, hogy inkább gyengíti a sztorit..ha egyáltalán még lehet ezt gyengíteni. Néha felcsillantja az esélyét, hogy értelmes történet kerekedhet ki..csak várj, majd meg jobban leül. A "zenéről" pedig nem is nagyon írnék, mert az a leggyengébb része a sorozatnak! Összevissza, koncepció nélkül odahányva..nem egyszer kakofóniába csúszva nehezíti meg az egyébként is nehéz befogadást! Senkinek sem ajánlom!

Ez első osztályú televíziózás. A hangszerelés és a hangok használata fenomenális. Az írás, bár nem egészen avantgárd, mégis a kreatív gondolkodás és a csodálatos történetmesélés határait feszegeti.

Az egyik legjobb sorozat az utóbbi hónapokból. Nagyon aktuális és zseniálisan összerakott sztori, erre mindenképp jár az 5 csillag. Feltétlenül adjatok neki egy esélyt!

A cselekménybe ott kapcsolódunk be, hogy éppen mindenen végigsöprő influenzajárvány veszi kezdetét, ami a civilizált társadalom végét jelenti. Majd két idővonalon kezdenek mozogni a szálak: egy múltbelin, ami a járvány utáni eseményeket követi nyomon... Több, és egy húsz évvel későbbin, amikor a túlélők keresni és építeni kezdik azt, amiért még érdemes élni. A kezdés nekem nem talált be igazán, amit a lassú folyásának tudok be, és lehet, hogy ez is rányomta a bélyegét a továbbiakra. A sorozat egyébként nem kevesebbet vállal, mint művészet akar lenni, és ezért mindent meg is tesz. Egy igazán felnőtt sorozat az érzelmekről és a művészetről, ami az egész történet keretét adja. Emiatt sem hiszem, hogy minden néző kenyere a végeredmény, de az elmondható róla, hogy átgondolt és korántsem szokványos. Kicsit másra számítottam, vagy talán nem voltam kellően ráhangolódva, de engem nem vett meg magának.