Az ember, aki megölte Hitlert és aztán a Nagylábút

Na ne már, ez egy sz*rság.

Tipikisan egy olyan film, amit nem tud az ember hová rakni. Eleve már a címe is bizarr, az pedig, hogy ez ennek ellenére mégsem egy vígjáték pedig méginkább. A film szerkezete sem szokványos, mivel a konkrét kivégzések is két különböző életszakaszhoz tartoznak, s ebből az előbbi személy kivégzése flashbackben történik, s ezek a múltbéli visszatekintések sem kronológiai sorrendben érkeznek. A film cselekményének és lényegének lezárása után a film gyakorlatilag még ráhúz egy adagot, aminek egy része jól is jött és jobban elmélyíti a karaktert. Érződik a filmen a próbálkozás, s bár mindenképpen egyedi és eredeti alkotás, de semmiképp sem maradandó. Egyáltalán nem gyenge film, látszik rajta a munka, de túlságosan jó filmnek sem mondanám, tekintve, hogy valószínűleg nem nézem meg többet.