James Dashner Az útvesztő tetralógiájának második része, a Tűzpróba jobban sikerült, mint elődje: izgalmasabb, látványosabb, fordulatosabb kalandban van részünk – többek között Pados Gyulának, a film hazai operatőrének köszönhetően. Több
Elődjéhez hasonlóan ezt a darabot is érdemes megnézni, ha két óra agyatlan szórakozásra vágyik valaki, de szerintem lesznek még rajtam kívül, akik rossz szájízzel nyugtázzák majd a film le(nem)zárását. Több
Az útvesztő folytatásában ezúttal valóban a lovak közé hajítják a gyeplőt, és ezt tessék szó szerint érteni! A Tűzpróba legnagyobb erénye, hogy az alkotók el mertek szakadni James Dashner azonos című regényének lapról lapra történő vászonra adaptálásától, és az alapokat megtartva olyan úton elindulni, amellyel sikerül felülmúlni még a könyv nyújtotta élményt is – ez pedig az adaptációk esetében az a bizonyos fehér holló kategória! S így a majdani banális végkifejlet is megbocsátható, hiszen az út a fontos, s nem a cél.
Az első rész varázsa és a hatalmas cliffhanger után már vajmi kevés bizalmat lehetett szavazni az Útvesztő folytatásának. Futás, menekülés, újból bajba keveredés, válaszok nélkül. A könyv legtöbbet érő momentumai és szörnyei félredobva a kukába, egy olyan szkriptnek és sztorinak adva helyett, ami köszönőviszonyban sincs a nyomtatott változattal. Ahogyan Thomas is mondta a film végéhez közeledve, belefáradt a menekülésbe, osztozunk ebben. Több
