Az ajtón túl

Megmondom őszintén, nagyon elgondolkodtam, hogy mit írjak. Volt benne igen ütős jelenet is, de az elején kicsit ilyen Kedvencek temetője kopit éreztem. Maga a történet uncsi volt, a színészi alakítás átlagos, összességében egy egyszer nézhető közepes horror, amit akkor ajánlok, ha nem találsz mást.

Igazán jó misztikus thrillert talán a Temetetlen múlt óta nem láttam, ez a film azonban majdnem hozza az előbb említett klasszikus színvonalát. Szépen fényképezett, kifejezetten igényes vizuális megoldásai és az ügyesen fenntartott feszültség azon filmek közé emelik, amelyekben alig látni erőszakos jeleneteket, mégis meggondolja az ember, hogy kimenjen-e a mosdóba a sötét előszobán keresztül. Az indiai környezet és a hindu mitológia telitalálat, mint ahogyan a gyermekét elveszítő anya szerepében Sarah Wayne Callies is, hiszen kellő mélységet ad az anyai szeretet feltétel nélküliségét kifejező játékának. A film végi kis csavar, bár számítani lehetett rá, mégis ötletes, és keretbe foglalja a történetet, amely ugyan nem több egy szokványos szellemsztorinál, mégis kerüli a közhelyes ijesztgetéseket, helyette sajátos dinamikával teremt feszültséget. Igényes misztikus thriller, erős atmoszférával.

Itt is ugyanazt látjuk, amit már annyi más horrorban is. Megidéznek, megszólítanak egy szellemet azonban az nem az, vagy nem olyan amilyennek várják. Volt pár jelenet, ahol megijedhettünk volna, de ezeket nem használták ki a készítők. Ezzel próbálták a közhelyeket elkerülni szerintem, de ez a rémisztés kárára ment.

Nekem nagyon tetszett! Pont azt kaptam, amit vártam a tartalma alapján. Képi világát tekintve is jól mutatott, a sztori is a helyén volt, hasonlóan a főszereplő színésznő alakításával. Pont ott borzongtam, ahol kellett.