A fa alatt egy igazi keményvonalas társadalmi filmszatíra, ami nem kíméli a gyenge lelkületű embereket és ami egy teljesen más megvilágításba helyezi az emberi kapcsolatokat. Ez a film nem a tévedések vígjátéka, hanem a tévedések tragédiája. Éppen, ezért ott a helye ennek az izlandi alkotásnak az olyan skandináv remekművek mellett, mint a Születésnap, a Hetedik pecsét, a Jelenetek egy házasságból vagy akár az Ádám almái. Aki szereti a felsorolt filmeket és a skandináv filmművészetet, annak ez is kötelező darab lesz. Több
A fa alatt valami, számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva fekete komédiaként van aposztrofálva több helyen is. A „fekete”, abszurd vonal stimmel, de vígjátéknak semmiképp sem mondanám a filmet. Olyanra nem igazán emlékszem, hogy nevettem volna. A poénok egyáltalán nem voltak meghatározók a moziban töltött másfél óra alatt. Az a jelenet annál inkább, mikor Atli és apja – nagyjából kiűzve mindenhonnan – a kertben felállított sátorban húzza meg magát. Nekik már teljesen természetesének tűnik, nem is ágálnak ellene. Remélhetőleg azért a nézőben helyettük is feltámad az ellenállás. Több
Naiv vagyok, nem tudom másként mondani. Azt hittem, a fülemile-féle pereskedés amolyan hungarikum, erre tessék, egy izlandi fekete komédia épül hasonló súlyú konfliktusra. Igaz, ott még vígjátéknak hívják a műfajt. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Több
