Üvöltő szelek

Emily Brontë angol írónő 1846-ban írta meg az Üvöltő szeleket (alig 28 évesen) és utána két évvel el is hunyt, miután bátyja temetésén megfázott, majd megtagadva az orvosi segítséget, ágynak esett és megtámadta szervezetét a tuberkolózis, amibe bele is halt. Az Üvöltő szelek azonban hatalmas sikereket ért el már a XIX. században és népszerűsége töretlen napjainkra is. Egy szerelmi háromszög áll a cselekmény középpontjában: egy nemes-lány, egy befogadott árva-fiú és egy férj között. Az előbbi kettő egymásba szeret, ám a lány máshoz megy férjhez. Az egyszerű, ám szenvedélyes sztori sajnos egyoldalú megfilmesítést kapott, nagyon gyenge rendezéssel és alakításokkal. Hiába a nagy nevek a főszereplők stáblistáján, hiába Margot Robbie és Jacob Elordi felbukkanása, a végeredmény sablonos, hatásvadász, szex-központú és unalmas. Ami az értékelést illeti: bár a Brontë -regény kimagasló alkotás, ez a filmes megvalósítás nagyon középszerű, mind rendezését, mind pedig alakításait tekintve. Felejthető film.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Aki azt hiszi, hogy az Üvöltő szelek 2026-os feldolgozása egy szívbemarkoló, romantikus film, az téved. El is mondom, hogy miért, enyhén spoileresen. Az alapsztorit ismertem, de a könyvet nem olvastam, így volt némi fogalmam arról, hogy mit fogok lát... Teljes kritika

Az 1848-ban alig 30 esztendősen tuberkulózisban elhunyt angol írónő, Emily Brontë legsikeresebb regényét éppen két évvel halála előtt, 1846-ban írta meg. Főhősei: Catherine és Heathcliff, a földbirtokos, kisnemesi származású leányzó és a befogadott szegény árva fiú szerelmi története. A regény világhírű lett, ez a 2026-os filmes feldolgozás azonban Emerald Fenner rendezésében nagyon feledhetőre sikeredett. Noha a két sztár, Margot Robbie és Jacob Elordi tömegeket mozgósított a mozikba, a legtöbb véleményező csalódottan távozott a nézőterekről, köztük jómagam is. A rendezés kaotikus, a nyomasztó légkör túlzásokba esik, a regényhűség gyenge lábakon áll, és még a színészi teljesítményekkel is komoly gondok vannak. Összességében legfeljebb két csillagot lehet rá adni, semmiképp sem többet. Az örök tanulság: a sikeres történet és világhírű regény filmes feldolgozása még akkor sem 100 százalékos garancia a sikerre, hogy olyan sztárokat vetnek be, mint Margot Robbie és Jacob Elordi. Kell a minőségi rendezés és a jó forgatókönyv is, nem beszélve a hiteles alakításokról.

Mi volt ez a szemét?! Valentin-napi szexi, romantikus filmként iszkoltunk rá moziba az asszonnyal. Be nem teljesült szerelmek, lángoló érzelmek, egymás karjaiba omlás... helyett végeláthatatlan nyomor, zsigeri nyomasztás, giccses nyafogás és aberráltság. Az összes szereplő egy lelkironcs szemétláda, szénné nyomaszt az atmoszféra. Ami romantikus hatást akarna kiváltani, az rettentő cringe és kellemetlen, helyette viszont jut jó sok kegyetlenkedés és életről lehozás. Baromi rossz kedvünk lett tőle, és nem az a fajta, ami után hálás vagy az életedért, vagy elgondolkodsz valamin. Hanem sima, mezei, teljesen felesleges rossz hangulat. Amit pozitívumként ki tudok emelni, azok a szép ruhák. Mivel abszolút nem regényhű, ezért azt elolvasom majd, hogy feledtesse ezt a giccses nyomorpornót.

Ez a film konkrétan egy erotikus eyecandy és semmi több. A sztorit levékonyították a 365 nap szintjére és általában véve az egész "alkotás" olyan, mintha direkt azoknak készült volna, akik hardcore pornót nem akarnak nézni és még egy icipici történetre is vágynak, de főleg csak szeretnének felizgulni. Mindezt zavaró képekkel, bőr alá mászó ábrázolásával a különböző traumatizációs folyamatoknak és igen, ahogyan azt már többen írták: mindezt egy indokolatlanul hosszú videoklip esztétikával és formátumban. Miért kapnak ilyen filmek/ötletek végtelen mennyiségű pénzt.....? Rettentően szomorú.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Emily Brontë világirodalmi klasszikusa 1847-ben jelent meg, ugyanabban az évben, mint Charlotte Brontë Jane Eyre és Anne Brontë Agnes Grey című remekművei. A mindössze 30 évesen elhunyt írónő egyetlen regényét a modern angol regény előfutárának tart... Teljes kritika

Az Üvöltő szelek egy erős hangulatú romantikus dráma volt számomra. A film inkább az érzelmekre épít, nem a látványra vagy a nagy eseményekre. A történet két ember bonyolult kapcsolatáról szól, akik nagyon erősen kötődnek egymáshoz, mégis sok fájdalmat okoznak egymásnak. Néha kicsit lassúnak éreztem a tempót, de a hangulata végig nagyon erős maradt. A színészek szerintem jól hozták a szerepüket, főleg a két főszereplő. Hiteles volt, ahogy megmutatták a szerelmet, a dühöt és a csalódást is. A film képei is szépek voltak, a tájak és a környezet sokat hozzáadtak a történet hangulatához. Nekem azért tetszett, mert nem egy egyszerű szerelmi történet, hanem inkább arról szól, hogy a szerelem néha mennyire bonyolult és fájdalmas tud lenni. Nem egy könnyű film, de érdekes volt végignézni. #emlékekróla

Gyönyörű emberek szenvednek gyönyörű helyeken, gyönyörű kosztümökben, gyönyörű beállításokban, f@sz@ zenékre. Igazából nagyvonalakban erről szól a film, szóval, ha szereted az olyan alkotásokat, amiben mindenki rosszul érzi magát, rossz döntéseket ho... Többz, és kárhozatra van ítélve, és nem zavar, hogy senki sem normális vagy szimpatikus, akkor ez a film is tetszeni fog. Nem a rendező legjobbja, és igazából ez a legkevésbé elgondolkodtató, elborultabb, polgárpukkasztó filmje Fennelnek. Viszont így is van pár bizarr, elszállt jelenet és pont azok a legjobbak, mikor érezni a rendező kézjegyét a filmen. Nekem nagyon bejött a modern vegyítése a kosztümös világgal, Emerald Fennel nagyon jó munkát végzett, hogy ez a különleges elegy jól működjön, és egy igen látványos és egyedi atmoszférát adjon a történetnek. Az egésznek van egy kis mágikusrealizmus-beütése, a díszleteknek, ruháknak, a sminkeknek, az operatőri munkának. Ez elegyedik a gótikus tájjal, történettel. A színészek remekelnek, Robbie és Elordie minden téren odatették magukat. De a többi színészre sem lehet panasz, a gyerekszínészeket külön kiemelném, mert ők is nagyon jók voltak, tökéletesen hozták a szereplők fiatal énjeit. Ez egy jól összerakott film, érdekes történettel, jó alakításokkal, és valami elképesztő látványvilággal.

Az Üvöltős szelek számomra egy igazán meglepő élmény volt. Már a történet alapja, Cathy és Heathcliff viharos kapcsolata eleve izgalmas, de a film merészsége igazán feldobta az összképet. Nem számítottam rá, hogy ennyire nyíltan és érzékien fogják áb... Többrázolni a szenvedélyt, és ez meglepett. A sötét, viharos tájak és a zord kastély hangulata tökéletesen kiegészítette a történet szenvedélyét és feszültségét, így minden jelenet sokkal erőteljesebbnek hatott. A film nem fél konfrontálni az érzelmekkel és a belső konfliktusokkal. A gyűlölet, a vágy és a düh mind jelen vannak, és sokszor kényelmetlenül őszinték. Ez a fajta őszinteség, ami a szexualitás ábrázolásában is tetten érhető, adta meg az egész adaptáció erejét. A színészek, különösen Margot Robbie és Jacob Elordi remekül átadták a feszültséget és a belső vívódást, a kémia köztük hihető és intenzív volt. Összességében tetszett, hogy a film merész és érzelmileg őszinte; a szenvedély és a dráma keveréke sokkal élvezetesebbé tette a klasszikus történetet. Nem csak romantikus adaptáció, hanem erőteljes, érzékletes élmény, ami hosszú ideig megmarad az ember fejében. A sötét atmoszféra, a váratlan fordulatok és a karakterek komplexitása mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez egy emlékezetes feldolgozás legyen számomra.

Egy nagyon erős és szenvedélyes film. Nem egy könnyű szerelmi történet, hanem inkább egy fájdalmas, viharos kapcsolat bemutatása. Végig érezni benne a feszültséget és azt, hogy a szereplők nem tudnak szabadulni az érzéseiktől. A hangulat komor és söt... Többét, de pont ez adja meg az erejét. A táj és a zene is sokat hozzátesz, mert még jobban kiemeli az érzelmeket. Néha nehéz nézni, mert a szereplők sok rossz döntést hoznak, de közben mégis érthető, miért viselkednek úgy, ahogy. Nem egy vidám film, inkább elgondolkodtató. Szerintem azoknak fog igazán tetszeni, akik szeretik a mélyebb, komolyabb szerelmi történeteket.

Amikor a cselekményt üres jelenetekkel és elnyújtott nézésekkel pótolják, az nem művészet, hanem adathiba. A feszültségnek a karakterek belső vívódásából kellene jönnie, nem abból, hogy percekig nézzük a tájat vagy egy arcot, ahol nem történik semmi. Az újítás (legyen az vizuális vagy zenei) jó lenne, de ha nincs mögötte a történet "motorja", akkor csak egy üres váz marad. A rendező valószínűleg a "hangulatra" ment rá, de elfelejtette, hogy a nézőnek nem csak látvány kell, hanem történeti ív is. A film olyan, mint egy túldíszített karácsonyi csomagolás, amiben nincs ajándék: csak a zörgő papírt kapjuk, de a tartalom helyén csak a nagy büdös semmi tátong.

Elég nehéz végignézni ezt a filmet, mert unalmas, a cselekmények nem igazán érnek össze, sajnos nem sikerül egyáltalán átadnia azt, hogy mitől jó és "időtlen" ez a sztori. Gondolom kis részben az is hozzáad, hogy a rendező és a szereplőgárda mellett magasabbra helyezzük az elvárásainkat, amit aztán nem ugrik meg az alkotás. Érezhető, hogy a rendező imádja a történetet, de a miértjét nem sikerül elkapnia. Ezáltal nekem teljesen az volt az érzésem, mintha ez a film nem lenne kész, néhol már-már kellemetlenül kínos volt, rengeteg üresjárat, ami kiforratlanságot idéz elő és unalmassá teszi. Kár érte.

Nekem ez túl sok volt stílusban és túl kevés tartalomban. Szép, látványos, de a karakterekhez nem tudtam kötődni, és a nagy drámai pillanatok se ütöttek igazán. Olyan, mintha nagyon akarna mély lenni, de nem sikerül.

A lehető legrosszabb feldolgozás, a rendezőnőnek csak betegesen perverz filmjei vannak.