Jean-Claude Carrière

1931. szeptember 19-én született Dél-Franciországban. Francia forgatókönyvíró és regényíró. 2015-ben Oscar-életműdíjat kapott.

Az 1950-es évek elején kezdett rajzolóként és íróként dolgozni. A novellák mellett írt egy úgynevezett butaságszótárt is, a színház számára pedig a L’aide-mémorire című darabot, valamint az amerikai könyv és színházi sikereket is elért Harold és Maude francia változatát.

Filmes forgatókönyvírói karrierjének beindulása is erre az időszakra tehető. Jacques Tati rendező bízta meg először két filmje új verziójának elkészítésével, majd 1957-ben megismerkedett Pierre Étaix rendezővel, aki 1961-ben filmre vitte a Rupture című filmet. Két évvel később rendszeresen együttműködés kezdődött a Franciaországba visszatért Luis Bunuellel, amely egészen a rendező utolsó filmjéig tartott. Szinte az összes filmes műfajban írt forgatókönyveket számos híres elismert rendezőnek. Népszerű filmjei közé tartozik az „Egy szobalány naplója” című, 1964-es film.

Időnként színészként is szerepelt néhány filmben. Főszerepet játszott az 1971-es L’alliance című filmben, melynek regényét és forgatókönyvét is ő írta. Későbbi szereplései nem váltottak ki igazán nagy népszerűséget, például az 1994-es, „The night and the moment” című amerikai filmben is játszott. Említésre méltó azonban a 2003-as, „A Thibault család” vagy „A hiteles másolat” című, 2010-es film, melyekben színészként tűnt fel.

Emellett a hangját is kölcsönözte a 2019-es, „Medvevilág Szíciliában” című animációs rajzfilmhez, illetve ő írta a 2018-as, „Van Gogh az örökkévalóság kapujában” című drámát. Élete során rengeteg film forgatókönyvén dolgozott.

1986-ban az újonnan alapított párizsi Film- és Audiovizuális Főiskola elnökévé nevezték ki.