1959-ben Alfred Hitchcock valami olyat tervezett, amire a filmvilág nem volt felkészülve. Egy „kis költségvetésű” horrort (legalábbis akkor annak számított), amit a stúdiók szinte nem is akartak finanszírozni. Mára pedig a Psycho nemcsak klasszikus lett, hanem a thriller/horror műfaj ősatyja. És 2025-ben ez az örök érvényű mestermű 65 éves, de az idő csak még jobban megérleli.
A sztorit mindenki ismeri… Vagy mégsem? Hitchcock zsenialitása abban rejlik, hogy úgy hiteti el veled, hogy tudod, miről szól a film, miközben lassan rájössz: fogalmad sincs. Egy ártatlannak tűnő szökés, egy rejtélyes motel, egy különös tulajdonos és a zuhanyjelenet, ami egy egész generációt tanított meg félni a víztől (és az elhagyott motelektől).
A Psycho a szabályok széttépésével kezdődik. Hitchcock nem egyszerűen fordulatot vitt bele, hanem alapjaiban forgatta fel a filmnézői elvárásokat. Akkoriban példátlan volt, hogy egy „főszereplőt” a film első harmadában „elveszítsünk”. Ezzel Hitchcock bejelentette: ez nem az a film, amit megszoktál. Itt senki sincs biztonságban.
Norman Bates a történelem egyik legfélelmetesebb karaktere. Anthony Perkins tökéletes választás volt: nem szörny, nem karikatúra, hanem egy kedvesnek tűnő srác, aki "túl közel" él az anyjához. Norman Bates karaktere a pszichológiai rémület szimbóluma, egy olyan antagonistáé, akiben a valóságos veszély lappang. Nem kell maszk, nem kell szörny, elég egy félmosoly és egy hátborzongató pillantás.
A zene, egy külön horrorelem, Bernard Herrmann ikonikus vonós score-ja nélkül a zuhanyjelenet csak egy jól vágott részlete lenne a filmnek. A hegedűk sikolya vált Hitchcock társalkotójává. Állítólag Hitchcock maga is elismerte, hogy a film hatását 33%-ban Herrmann zenéjének köszönheti, ami egy rendezőtől óriási dicséret.
Technikák, amik beírták magukat a tankönyvekbe:
• A zuhanyjelenetet több mint 70 beállításból, több mint 50 vágással rakták össze, és nem látunk konkrét erőszakot – mégis rettegünk.
• A fekete-fehér képi világ nemcsak spórolás volt, hanem tudatos stílus: segítette a titokzatosságot, elmosta a vér látványát, fokozta a feszültséget.
• Hitchcock nem engedte, hogy a nézők késve menjenek be a moziba, mert „nem akarja, hogy kihagyják a meglepetést”.
A film, ami megelőzte a Fight Clubot, a Hatodik érzéket és az egész 2000-es thrillervilágot, és meg is ágyazott nekik... A filmvégi csavar – amihez foghatót azóta is ritkán látni – nemcsak a nézőket sokkolta, de pszichológiai vitákat is gerjesztett. Hitchcock nem „szörnyfilmet” csinált, hanem egy pszichológiai tanulmányt a torz emberi elmékről.
Miért működik ma is? Mert minden képkockája mesterien kiszámított manipuláció. Mert nem igényel CGI-t, csak egy tükröt, amit a nézők elé tart. És mert Hitchcock tudta: a néző fejében sokkal sötétebb dolgok lapulnak, mint amit a vásznon mutatni lehetne.
90 Psycho (1960)
Marion Crane, a titkárnő ellop 40 ezer dollárt főnökétől, majd új autót vesz, és egy motelben húzza meg magát. Együtt vacsoráznak a szelíd, de furcsa tulajjal, Norman... több»
Szereplők: Anthony Perkins, Janet Leigh, Martin Balsam, Ted Knight, John Gavin
