Nem a legrosszabb film, amit valaha láttam. Jól volt megrendezve, izgalmas volt a történet, tetszett ez a biblikus Sátános sztori, és szerintem nagyon jól választották ki rá a színészeket. Byrne elképesztően jó volt, mint Sátán, de szerintem Arnold sem hozza éppen rossz formáját itt.
Willis lánya, csak nem akar kikupálódni. Amúgy az egész talán egy szoftpornónak még el is menne, eleinte szórakoztam is. Hosszú jelenetek, semmilyen színészi játék.
Egy újabb tucatalkotás, mely egy csipetnyi újítást sem vonultat fel. Ehelyett sorra kirámolja az ehhez hasonló témájú tini filmeket. Sok részletet elszúrtak, még olyanokat, amelyek egyébként általában működni szoktak lásd: akrobatikus, ugrós részek.
Biztosan nem egy hétköznapi film, a kissrácnak kötélidegei voltak. Tényleg volta benne igényes helyzetek, de egyébként kicsit hosszadalmasnak találtam...
Smith és Lawrence visszatértek, és továbbra is olyan jól állnak egymásnak, mint az első részben. Nem tudom, ki mit várt ettől a filmtől, de én jópofa párbeszédeket és ütős akciójeleneteket. Én erre fizettem be, ezt is kaptam, ezért ez nálam egy 5-ös. Nem az az 5-ös amit egy drámára adnék, de hát ez egy teljesen más zsáner.
Kifejezetten kellemes látványvilágot nyújtó science-fiction, délutáni szundikáláshoz tökéletes alap. Ha elalszol a közepén, akkor is tudod, mi lesz a vége. Nem igazán vagyok nagy Michael Bay-rajongó, és ettől a filmtől sem lettem az, de mindig szívesen adok esélyt annak, hogy Hollywood bebizonyítsa, mégsem nézi teljesen idiótának a könnyebb műfajok kedvelőit. Ez ebben a filmben nem jött össze, de legalább megpróbálták.
Nagyon bejött, hogy a Sorsügynökség igenis komoly, és mindenkit érintő súlyos kérdéseket vet fel, de a szórakoztatás berkein belül igen könnyedén tárgyalja őket. Még sok ilyet néznék meg szívesen!
Nagyon nagy film A nagy szökés, amiből nyugodtan táplálkozhatnának a mai filmrendezők is, akik nem tudják, hogyan kell a végletekig feszíteni a húrokat. Eleve nagyon kedvelem a második világháborús filmeket, és még jobban szeretem azokat, amik már évtizedekkel ezelőtt készültek, mert van bennük egy olyan hangulat, ami egyáltalán nem poros, sőt, inkább sokkal őszintébb, mint a mai, távolságtartó és színpadias hozzáállás.
Nagyon jó film, a karakterek bénák, ügyetlenek, lúzerek, senkinek nem sikerül semmi, de valahogy így, ilyen szerencsétlenül szerethetőek. Sokszor ismertem a saját családomra, pontosabban olyan szituációkra, amilyenek például az asztali beszélgetések a vacsoránál. Fura volt kívülről és a vásznon látni magunkat.
75 Ítéletnap (1999)