Tetszik, hogy a film nem csak a múltbeli sérelmekkel babrál, hanem a szereplők között folyamatos a kommunikációs vakvágány. Totál megragad, amikor a lány meg a fiú a saját frusztrációjukkal nyomulnak.
Na, itt van az a sorozat, amitől azért nem dobtam hátast, de a barátaimat abszolút megfogta. Elég dark, elég slow burn, de nekem néha hiányzott belőle az az "ajajj, mi lesz most" faktor. Ettől függetlenül tisztességes munka, csak én többet vártam.
Kicsit túl steril a vizuál, mintha minden jelenetet retussal vasaltak volna ki. A humor viszont üdítő– Marc Maron karaktere minden jelenetben elviszi a show-t a cinikus egysorosaival.
Ez a sorozat olyan, mintha a Mean Girls találkozna a Queer Eye-val, és közben egy Charli XCX koncerten lennénk. Hailee karaktere konkrétan ellopta a show-t – minden jelenete arany. Benny és Carmen dinamikája pedig egyszerre vicces és szívszorító. Egyszerűen nem tudtam leállni vele.
Az animáció stílusa és minősége teljesen rendben van, azokat a régi figurákat juttatja eszembe, amiket régen gyűjtöttem, volt néhány képregényem is. A történet... várjunk csak! Igen, a történet egy olyan (bár helyenként módosítva) sztori, amit már láttam. Hol is? Ja igen, persze, az Asterix és Obelix animációs filmben, ugyanezzel a címmel. Nem feltétlenül állok hadilábon a remake cunamival, ami évek óta tart, de egy animációs filmet újracsinálni animációsra – annyi különbséggel, hogy a kézzel pingált figurákat lecseréljük számítógép generálta alakokra – szerintem semmi értelme.
Helyenként kínos, nem túl vicces, de itt-ott a sajátos francia báj előbukkan. Közepesnek elmegy, ha nagyon unatkozol egy hétköznap estén. Egyébként nem kell vele foglalkozni.
Nem rossz, ha az ember nem ismeri az előzményeket, vagy úgy általában a Vaják világát. De egyértelműen látható, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy a Netflix rátette a kezét Geralt karakterére, fogalmuk sincs, mit kezdjenek vele.
Látvány tekintetében egy szép film, de sztori szempontjából teljesen szétesik. Jó ötlet, de ramaty kivitelezés. Azért szerintem olyan nézőknek, akik szeretik a fantasy-t még mindig egy jó választás.
Egy kiegyensúlyozott és letisztult sztorit kaptunk egy normális fiú normális életéről egy normális világban. Valahol izgalmas, hogy egy olyan rendező csinálta mindezt, aki annak idején gyakorlatilag "megalkotta" a bluckbester fogalmát.
Viszonylag kiszámítható film, nincs benne meglepő fordulat, de nincs is rá szükség. Meglepően élvezhető és még családi filmnek is elmenne a gyilkolást leszámítva.
Nekem egyszerűen ez a kedvenc könyvem Haruki Murakamitól, így nagyon örültem, hogy elkészült a filmes változat is, ami szerintem nagyon jól átadja az eredeti mondanivalót is.
Hát, próbáltam összerakni ezt a filmet magamban, de sehogy se ment. Lehet, hogy bennem van a hiba, de szerintem ennek a filmnek egyszerűen nagyobb a füstje, mint a lángja.
89 Tűz a tengerparton (2024)