Szeretem a kemény filmeket, amik megdolgoztatnak, felkavarnak, kiszakítanak a hétköznapokból. Ez lehet horror, háborús vagy sorozat, csak a hatás legyen meg.
Tetszik, hogy a film nem csak a múltbeli sérelmekkel babrál, hanem a szereplők között folyamatos a kommunikációs vakvágány. Totál megragad, amikor a lány meg a fiú a saját frusztrációjukkal nyomulnak.
Na, itt van az a sorozat, amitől azért nem dobtam hátast, de a barátaimat abszolút megfogta. Elég dark, elég slow burn, de nekem néha hiányzott belőle az az "ajajj, mi lesz most" faktor. Ettől függetlenül tisztességes munka, csak én többet vártam.
Kicsit túl steril a vizuál, mintha minden jelenetet retussal vasaltak volna ki. A humor viszont üdítő– Marc Maron karaktere minden jelenetben elviszi a show-t a cinikus egysorosaival.
Ez a sorozat olyan, mintha a Mean Girls találkozna a Queer Eye-val, és közben egy Charli XCX koncerten lennénk. Hailee karaktere konkrétan ellopta a show-t – minden jelenete arany. Benny és Carmen dinamikája pedig egyszerre vicces és szívszorító. Egyszerűen nem tudtam leállni vele.
Az animáció stílusa és minősége teljesen rendben van, azokat a régi figurákat juttatja eszembe, amiket régen gyűjtöttem, volt néhány képregényem is. A történet... várjunk csak! Igen, a történet egy olyan (bár helyenként módosítva) sztori, amit már láttam. Hol is? Ja igen, persze, az Asterix és Obelix animációs filmben, ugyanezzel a címmel. Nem feltétlenül állok hadilábon a remake cunamival, ami évek óta tart, de egy animációs filmet újracsinálni animációsra – annyi különbséggel, hogy a kézzel pingált figurákat lecseréljük számítógép generálta alakokra – szerintem semmi értelme.
89 Tűz a tengerparton (2024)