Na az ilyen sztorik megírásának képessége miatt tudom irigyelni a forgatókönyvírókat. Baromi jó munkát végeztek, bár a harmadik évadtól kicsit kezdett lazulni a történetszál és az események koherenciája, de még bőven hozta a színvonalat, hogy kitartsak mellette. Átlagban ez egy nagyon erős négyes.
Szalai Anett formabontó filmje álló tapsot érdemel. Kár, hogy kevés figyelem irányult erre az alkotásra, pedig kellő igényességgel és közvetlenséggel mutatja be a mellrákot.
A filmet Michael Morpurgo ifjúsági regénye alapján készítették. A történet igyekszik bemutatni az emberséget és a helyes morált. A film is tanulságosra siketült. Ez a barna szépség képes megérinteni az ember szívét. A film egy kicsit hatásvadász, és teátrális, de sikerül elérnie a kívánt hatást.
Már eleve a valóságban megtörtént ügy nagyon megdöbbentő és felkavar, hát még ezt látni filmben is, amire erre még egy picit nagyon rá is van játszva. Szerintem vérfagyasztó az egész hangulata. Engem nagyon felhúzott az egész, de érdemes megnézni!
Könnyebb lenne elkezdeni felsorolni a sorozat hibáit, mint az erősségeit, de a helyzet az, hogy mindezek ellenére egy szórakoztató szériáról van szó, ami előtt valahogy ott ragadtam, és ha nem romlik a rohamosan a minősége, akkor maradni is fogok. A történet kurta-furcsa, a párbeszédek nem túl ütősek, de valahogy a hangulat nagyon a helyén van, és ez teljesen elviszi magával a sorozatot.
Hues karaktere nagyon bejött nekem, ez a fajta nyugis és kimért hős mindig is érdekes volt számomra és szerethető is ráadásul. Viszont a film képi világa nekem egyáltalán nem tetszett, nagyon igénytelen és megkomponálatlan.
Ha valaki azt mondja nekem pár éve, hogy rajongani fogok egy fantasy sorozatért, az biztos, hogy kiröhögöm. Nekem mindig is komolytalanok voltak a fantasy lények, meg az egész világ valahogy idegen volt tőlem, de a harmadik évadra már annyi jót hallottam a sorozatról, hogy gondoltam, teszek egy próbát. Hát gondolom mondanom sem kell, hogy két nap alatt bedaráltam, azóta meg alig várom az új epizódokat. Ha valamiért te is idegenkedsz a dologtól, mindenképp tegyél egy próbát. Engem ez a komplexitás egészen lenyűgözött.
Ha jól tudom, ez Gabrielle Savage Dockterman első nagyjátékfilmje. Le a kalappal, fantasztikus lett. Nagyon felkavaró, érzelmes dráma. Voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, ismerem a szereplőket. Ritka az ilyen jó film.
Ambíciózus alkotás, ami egészen biztosan nagyon sikers volt kínában, és valószínűleg nagy örömme fogaddták azok is, akik érdeklődnek a kínai történelem iránt. Nem hibátlan film, néhol túlságosan is teátrális, és nem igazán hihető, de végülis egy legenda feldolgozásáról van szó, úgyhogy bocsánatos bűnök ezek.
Vicces film ez, van egy-két jelenet, amin jókat lehet röhögni. Egyébként nyilván elég felejtős, tipikus romantikus vígjátékféle, kiszámítható és sablonos. De legalább abba fektettek kis energiát, hogy összehozzanak pár vicces szereplőt, mint a főszereplő srác meg az indiai asszisztense.
Az egyetlen baj a Vikingekkel, hogy túl rövidek az évadok. Imádom az északi mitológiát, így már nagyon vártam a sorozat indulását, és szerencsére nem kellett csalódnom. Ne riasszon el senkit, hogy a History Channel készítette, ez nem egy matiné történelmi sorozat, hanem egy kőkemény vikinges dráma.
Ezek az arcok keményebbek mint a Batman, vagány veszkócsizmában zúznak és megtaposnak minden patkányt. A csúcs a filmben, amikor előkapják a betyár mordályokat a gitártokból, aztán mindenkinek úgy elhúzzák a nótáját, hogy romba dől a város. A film, mint minden rendes akciófilm, fittyet hány a valós világ fizikai törvényeire, de ez kit érdekel? Ay mi morena de mi corazóóóóón!
Ez egy nagyon steril film, nem szép, durva. De nagyon lebilincselő, szinte feszegeti a határokat az embernél. Nem mindig tudtam szeretni, de visszagondolva, egész biztos, hogy még párszor meg fogom nézni.
Nekem ez a film nagyon a vesémbe látott, mivel egy olyan társadalmi, vagy inkább alanyi problémát fejtegetett, amivel szerintem nagyon sokan szembesülünk a mindennapokban. Ez a fajta elidegenedés tematika nekem nagyon bejött, és a színészek is remekül adták át mindezt.
Az ilyen történelmi eseményeket sosem fogom megérteni, a mérhetetlen egoizmus és az áldozatok szembenállása, nem tudom miért kell ilyesminek történnie. Remélem, ha már beszélünk róla, hála az ilyen alkotásoknak is, talán közbelépnek a nagyhatalmak.
92 A szökés (2005)