A HouseSitter remake-je Ez is egy feldolgozás, de érdekes módon nem az 1956-os Chori chori című indiai film újragondolása (az speciel az It Happened One Night, 1934 [Ez történt egy éjszaka] című Frank Capra film alapján készült), hanem az 1992-es HouseSitter remake-je. Szerintem mindenki látta a Goldie Hawn és Steve Martin főszereplésével készült Jöttem, láttam, beköltöztem magyar címmel vetített vígjátékot, nekem akkoriban nagyon tetszett.
Az alapsztorit egy az egyben meghagyták, de nem lett annyira vicces, szerintem. Pedig igazán mókás lett volna kihasználni a lehetőségeket, főleg azokat, amelyek folyamatos hazudozásra kényszerítik a két főszereplőt, Rani Mukerjit és Ajay Devgant. Egy picsogós melodrámává alakult... több»
Mintha csak Satyajit Raj egyik filmjét látnám. Lassan hömpölygő történet, hosszú mondatok, a szereplők képekben beszélnek. A két kebelbéli barátnő, Binodini (Aishwarya Rai) és Ashalata (Raima Sen, Parineetában szerepelt még) nem is lehetnének nagyobb ellentétei egymásnak, mégis bármit megtennének a másikért. Ezért nem is értettem Binodinit, amikor engedett Mahendra ostromának, bár el tudom képzelni, hogy egy fiatal, művelt, tanult özvegy milyen poklokon megy keresztül a társadalom elvárásai miatt. A képmutatás itt is itt van, és egyedül Asha képes tudatlansága és naivitása miatt mindent őszintén kimondani. És egyedül ő képes arra, hogy megbocsásson a férje szeretőjének, pont azért, mert a le... több»
Meglepően üdítő kivételt találtam a 2000-es évek elejéről. Az indiai filmgyártás még csak tapogatózva keresgélte az útját, a nyugati filmek mintáját alapul véve megpróbálták a szupersztárokkal nem csak a könnyedebb történeteket előadni, hanem igényesebb, több mondanivalót tartalmazó filmeket készíteni. No nem kell megijedni, még csak a kezdeteknél tartunk, túl merészen még nem csaptak a lecsóba (ez néhány évvel később történt).
Ennek ellenére komolyan veendő a film mondandója, még ha megoldást nem is kínál (na jó, a boldogan éltek (veszekedtek), míg meg nem haltak azért itt is megvan).
A párkapcsolati problémákról szól a film, és az első egy óra a megismerkedésről, a szerelemről, és az eskü... több»
Érdekes volt ez a Lear királyi történet, csak az indiai kivitelezés annyira könnyfakasztóra sikeredett, hogy ez a hitelesség rovására ment. Salman Khan volt a legrosszabb a színészek közül. Amikor hosszasan ömlengett azon, hogy mennyire szereti az apját, ezt annyira modorosan adta elő, hogy ember el nem hiszi neki. (Még szerencse, hogy csak vendégszereplő volt, nem volt túl sok jelenete, mert akkor valószínűleg ki is kapcsolom.) Amúgy szinte az összes színész kritikán alul teljesített, de az is lehet, hogy pocsék dialógokból még ők sem tudnak aranyat fakasztani. Sajnálom Amitabh Bachchant, jobbat érdemelt volna.
Pedig az alapszituáció megérdemelt volna egy jól megkomponált történetet.
A Bag... több»
Aranyos film volt, és nem is Akshay Kumar miatt, bár én pont ezt az arcát szeretem a legjobban. Hanem a két debütáló színésznő, Lara Dutta (Miss Universe 2000) és Priyanka Chopra (Miss World 2000) játéka miatt.
Kezdődik a Forest Gump híres futójelenetével, és egy melodramatikus esküvői botránnyal fejeződik be. Elég ennyit tudnotok, érdemes megnézni.
Johnny Lever idióta Elvis-utánzó haja azonban rendesen lefárasztott.
12 egy tucat Nagyon erősen figyeltem a filmet, de nekem tizenkettő egy tucatnak tűnt a film. Bár az is igaz, hogy a jobbik verzióból. Merthogy nem voltak benne logikai bakik (olyan sok), és tisztességesen volt felépítve az egész koncepció. De sajnálom, mert nálam Salman Khan filmjei közül, még mindig a Wanted vezet, és úgy tűnik, egyelőre így is marad.
Az, hogy három filmet látunk, a bollywoodi filmek esetében nem újdonság, szinte mindegyik film legalább két történetet mesél el, de a legtöbb további, apróbb történetekkel is kiegészíti. Nem véletlenül ilyen hosszúak ezek a filmek. Példák sorával lehet ezt igazolni: 180, Lamhe, Kuch Kuch Hota Hai, Kabhi Khushi Kabhie Gham, Kaho Naa… Pyaar Hai, Veer-Zaara, ... több»
Csak két filmjét láttam az idősebbik Kapoor lánynak, Karismának, de azokban nagyszerűt alakított (Fiza, Dil To Pagal Hai) egy évvel e film bemutatója után vissza is vonult, most kezd ismét szerepeket vállalni.
Hagyományos maszalá film, amelyben hihetetlen szélsőségeket tapasztalhatunk meg. Kanada gazdagságát és Észak-India nyomorát, szerető családot és elnyomó családfőt, egyenlőséget, toleranciát és kasztrendszerrel súlyosbított törzsi belháborúkat.
Karisma Kapoor mellett meg kell említenem Nana Patekar alakítását is (őt sem sok filmben láttam: Bluffmaster!, Raajneeti), de ebben a filmben annyira szuggesztíven hozta az írástudatlan kiskirály figuráját, aki a saját szemétdombján (400 falu, 4... több»
Rani Mukerji nem tud csalódást okozni Meglepően jó szerelmes film volt, bár eleve számítottam rá, hogy nem lesz negatív csalódás. Rani Mukerjitől még egyszer sem láttam rossz filmet, tud valamit ez a lány. Vivek Oberoit már annyira nem komálom, de érdekes módon ebben a filmben kiemelkedőt nyújtott.
Olyan szerelmes filmet képzeljetek el, ahol a film nagy része már a házasságkötés után játszódik, és nem indulnak a fiatalok nyerő helyzetből. Eleve mindkettőjüket kidobták a szülői házból, amint kiderült a titkos kézfogó. Pedig erre kétségbeesésükben határozták el magukat, miután a szülői találkozó a két apa egymás vérig sértésével kudarcba fulladt. Adi (Vivek Oberoi) félbehagyta a jogot és most számítógép-üzlettel próbálkozik. Suhan... több»
Tetszett a film eleje, ugyanis Esha Deol gyerekkori családi filmfelvételeiből vágták össze. Nem volt nehéz, apja Dharmendra valószínűleg filmre vette népes családja minden megmozdulását, tellett rá, filmsztár volt már évtizedek óta.
És mindent összevetve ez volt az első, és utolsó összeállítás, ami tetszett a filmben. Egy negédes, cukros, szirupos szerelmi csoki és édesség-máz volt az egész, amitől úgy éreztem, hogy összeragadt a szám, és friss vizet kell innom. Borzalmas volt! Én szeretem a szerelmes filmeket, de az ilyet nem. Még Saif Ali Khan szeleburdi játéka sem tudta elfeledtetni velem a film túlzó érzelgősségét, és amikor a végén a szerelmi bonyodalom melodrámába csapott át, akkor már... több»
Nem fogott meg amúgy a film. Nagyon erőltették a Hrithik Roshan/Kareena Kapoor kettőst, mert olyan nagy sikerük volt a Kabhi Khushi Kabhie Gham-ban, hogy ezután még három filmet csináltak, de nem tudták megismételni azt a mozipénztárdöntögetést (persze, mert ott rajtuk kívül mások is szerepelt, pl: SRK). Szóval ez is bukás volt. A téma is, meg a kivitelezés is halovány mása volt az indiai filmiparnak, a szereplők nem nagyon találták a helyüket, és hiába Rani Mukherjee meggyőző játéka, ha a mellette játszók súlytalanok. Márpedig sem Hrithik, sem Kareena nem volt hiteles. Persze egy alapjában romantikus drámai történetben mit is várhatnánk tőlük, de hát mindketten ilyesmivel futottak be, úgyho... több»
Aparna Sen azon bollywoodi színésznők egyike, aki sikeres filmrendezővé tudott válni. Az, hogy a lányára, Konkona Sen Sarmára osztotta a címszerepet, a legkevésbé sem számít. A színésznő annyira eggyé tudott válni a szereppel, hogy semmiképpen sem nevezném az anyját karriersegítőnek. Én sem tudtam volna mást elképzelni erre a szerepre.
A Himalája völgyében egy busz a közeli város felé igyekszik, utasai vegyesek. A mikrokozmoszban megismerjük őket egyenként, a klausztrofóbiás tér, és a belső kameraállás ezt csak fokozza.
A két főszereplő közötti kapcsolatnak nincs neve, de ahogyan a film gördül előre, én egyre azon aggódtam, hogy nehogy valami bajuk essék ebben az elvakult és öldöklő világba... több»
Indiai esküvő Bűbájos, és teljes egészében az "indiai esküvővel" foglalkozó film volt. Vagy inkább a hindi szívügyekkel? Merthogy Sanjay (Uday Chopra) legjobb barátja, gyerekkori játszópajtása, Angali (Tulip Joshi) férjhez megy. És Sanju ekkor döbben rá, hogy szerelmes Anjuba. A jövendőbelinek, Rohitnak (Jimmy Shergill) persze elég hamar leesik a húszfilléres, hogy az előkészületek során miért mindig ő húzza a rövidebbet, és felveszi a kesztyűt. Érdekes párbaj alakul ki a két fél között, nehéz eldönteni, ki fog nyerni a végén. Főleg, mivel beszáll a küzdelembe Sanju lakótársa, Rya (Bipasha Bashu) is, hogy felélessze Anjuban a féltékenységet.
Uday Chopra és Jimmy Shergill. Mindketten jónevű színészek Boll... több»
Kik a szüleim? A Tamil Nadu állam által készített film ott nagyon is húsbavágó kérdésekről szól egy kilenc éves kislány szemén keresztül. Nem megyek bele a politikába, de óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: Mikor lesz béke Sri Lankán? Mikor tudnak majd egymással békében élni szingalézek és tamilok?
Amudha (P. S. Keerthana) egy cserfes, vadóc kislány két rosszcsont öcsikével, egy bemondónő édesanyával, egy mérnök édesapával, aki ráadásul híres tamil író, és szerető nagyapával. Madras (ma: Chennai) városában békében élnek, mígnem Amudha megtudja, csecsemőként örökbefogadták. Ahogy lassan kibontakozik a történet, egyre inkább látszik, hogy ez a csöppnyi lány mekkora hatással van a körülötte élőkre. Kön... több»
A film egyértelműen a tévedések és félreértések tragédiája. Pedig nem valami nagy horderejű dologról szól, pusztán a házasságról. Arról, hogy két ember nemhogy összecsiszolódna, hanem lassan eltávolodik egymástól, pusztán azért mert vagy nem, vagy későn beszélik meg a problémákat. Persze vastagon benne van mindkettőjük családja is, nem véletlenül ilyen hosszú a film (csaknem 3 órás). Kisebbik baj, hogy a házasságkötés után nem nagyon hagyják magukra a fiatalokat, hogy az Amitabh Bachchan-bolond öcsike éretlen, a túlérzékeny kamaszlány meg azonnal sértést kiált, hogy a feleség legjobb barátja nem veszi észre, hogy túl közvetlen barátságával mélyen megsebzi a férjet, hogy a feleség úgy él tová... több»
Aranyos film volt, egy korai Munna Bhai (Sanjay Dutt) sztori. A hatása nem ér fel a Munnabhai M.B.B.S.-el vagy a Lage Raho Munna Bhai-jal, de azért élvezhető. Főleg azért, mert szerepel benne Amitabh Bachchan és Aishwarya Rai. De főleg azért, mert Ajay Devgn egy hihetetlenül pimasz valakit alakít, és rettentően jól csinálja. Sanjay Dutt meg akkor van igazán a topon, amikor a szerelemtől megkukul, és kínjában a körmét rágja. Ezt valami elementárisan jól adja elő.
Leginkább Preity Zinta miatt érdemes megnézni, ő viszi a prímet, bár Arjun Rampalnak is vannak jó pillanatai (főleg amikor egymást szívatják ezerrel). És szerepel az én egyik személyes kedvencem Rekha is, aki szerintem az egyik legcsodálatosabb régi bútordarab, és még most is látszik rajta, hogy valamikor milyen gyönyörű lehetett. Jimmy Shergill meg hasbeszélőt játszik, a kettejük szövegelése az egyik viccfaktor, és tényleg vicces. (azt hiszem Johnny Lever hangján beszél a bábu).
A film fele esküvői készülődésről szól, már ezért megéri megnézni...
Örökösök Jópofa film volt, bár nem egy nagy durranás. Arra jó volt, hogy kikapcsoljon. Főleg azért, mert a karakterek elég viccesre sikeredtek. A Don (Om Puri) szívroham következtében elhuny, és gyémántokba fektetett vagyonát a fiára Vikrantra (Rahul Dev), nevelt lányára Preetire (Preeti Jhangiani) és annak férjére Guru Gulab Khatrira (Akshay Kumar) hagyja. Viszont vannak feltételei. Úgyhogy a film leginkább arról szól, hogy Vikrant és Guru próbálja egymást kicsinálni, a szenvedő harmadik fél meg ugye, Preeti. Persze ez nem háromszereplős játék, merthogy Guru meg sem áll Amerikáig, ahol szomszédja lesz Dr. Anmol Acharya (Aftab Shivdasani) fogorvosnak [jó sok jelenetet emeltek át a Bérgyilkos a szoms... több»
Azt figyeltem, hogy megpróbálták megismételni a Kaho Naa… Pyaar Hai sikerét, bevetették ugyanazt a két szereplőt. De sajnos nem ment. Hiába Hrithik Roshan, hiába Ameesha Patel, ebben a filmben nem működött. Én sem tudom miért. A sztori rendben van, de az ötletes kivitelezés sem segít azonban azon, hogy a film rettentően hosszú, és a végső verekedést iszonyatosan elhúzták. Az utolsó 30 perc csak erről szól! Teljesen belefáradtam. Ennél a családnál kegyetlenebbet ugyanis még életemben nem láttam.
Pedig az a rész, amikor Rohit megszökteti Sapnát, és a fiúkollégiumban bújtatja el, a legviccesebb része a sztorinak, Ameesha Patel meg különösen aranyos a három számmal nagyobb fiúnadrágokban és ing... több»
Vak bűn Már a szereposztás is lenyűgöző. A főszerepben Amitabh Bachchan, ez már önmagában garancia a sikerre. Nem is a sztoriról szeretnék írni, inkább a szereplőkről. Amitabh Bachchan (Vijay Singh Rajput) ezúttal egy skizofrént alakít, hihetetlenül meggyőzően. Szabályosan féltem tőle. Kiszámíthatatlan, ugyanakkor hidegvérű. Nála a cél tényleg szentesíti az eszközt. Ha ezért egy gyereket kell elrabolnia, megteszi. Gondolkodás és erkölcsi fenntartások nélkül. Kétféle erkölcse van. A banki, amit 32 éven át betű szerint betart, és a sajátja, ami felülírja valamennyi ismert emberiességi kódexet. Ez utóbbi az életbiztosítása is.
A következő szereplő, aki lenyűgözött Sushmita Sen (Neha). Valahol írtam, ho... több»
50 Chori Chori (2003)
Ez is egy feldolgozás, de érdekes módon nem az 1956-os Chori chori című indiai film újragondolása (az speciel az It Happened One Night, 1934 [Ez történt egy éjszaka] című Frank Capra film alapján készült), hanem az 1992-es HouseSitter remake-je. Szerintem mindenki látta a Goldie Hawn és Steve Martin főszereplésével készült Jöttem, láttam, beköltöztem magyar címmel vetített vígjátékot, nekem akkoriban nagyon tetszett. Az alapsztorit egy az egyben meghagyták, de nem lett annyira vicces, szerintem. Pedig igazán mókás lett volna kihasználni a lehetőségeket, főleg azokat, amelyek folyamatos hazudozásra kényszerítik a két főszereplőt, Rani Mukerjit és Ajay Devgant. Egy picsogós melodrámává alakult... több»