Aranyos film volt, csak egy kicsit túl hosszú. Talán, mert a dalok annyira nem jöttek be, egyik sem tetszett igazán. A táncok már inkább. Hrithik Roshan meg igazán mókás arcokat tud vágni, amikor Jim Carrey-t utánozta, ott majd megpukkadtam a nevetéstől. A sztorival voltak gondjaim, szegény Kareena Kapoor szerepét írták meg a legpocsékabban. Ebből egyszerűen nem tudott jól kijönni. Az iparmágnások neveinél meg beugrott a Ready. A JK Malhotra és LK Malhotra nevet Salman Khan családja használta, amikor milliárdosoknak adták ki magukat.
Az indiai ház sokkal jobban tetszett, barátságosabb volt, és tágasabb. Az angol ház nem igazán tűnt otthonnak. De ezek apróságok. A filmet egyszer mindenképp... több»
Mentsd meg a kéziratot! Imádom az egzotikus meséket, talán azért, mert nem ezeken nőttem fel. Valahogy mindig elvarázsolnak, legyen az akár egy hindu mitológia (Main Krishna Hoon), telugu rémregény (Anaganaga O Dheerudu), vagy egy szürreális tamil utazás (Aayirathil Oruvan), engem mindig lenyűgöznek. Ezúttal a Majomkirály legendájának érdekes átiratával találkoztam, Vu Cseng-en híres regénye a Nyugati utazás az alapja, de nem a regényből veszi a sztorit, hanem maga a könyv áll a történet középpontjában. A klasszikus kínai regény megsemmisítése a cél, és már ötszáz éve ezen ügyködnek a démonokká vált cenzorok, lassan célhoz is érnek, amikor Kwan Ying, a Tisztaság Istennője (Bai Ling) megkeresi Nick Ortont (Thomas Gi... több»
Kirti Reddy kiábrándító. Annyira nem szép, hogy elhiggyem, három férfi is beleszeret. Kapásból fel tudom sorolni azokat a színésznőket, akik jobbak lettek volna erre a szerepre (2001-re koncentrálva): Aishwarya Rai, Sridevi, Priyanka Chopra, Dya Mirza, Tabu, Sushmita Sen mind sokkal szebb. De ha nem a szépséget, hanem a kisugárzást nézzük, akkor ott van Kajol, Preity Zinta, Kareena Kapoor, Rani Mukerji vagy Juhi Chawla. Kirti Reddy engem leginkább egy kitömött figurára emlékeztet. A karakterét meg annyira arrogánsnak találtam, ami egyáltalán nem passzol a hagyományos indiai nő képéhez. A film amúgy jó lett volna, ez Arjun Rampal bemutatkozó filmje, és tulajdonképpen ő nem is rontotta el. Vol... több»
Mindig van egy "főgonoszabb" Az angol változat szerint a film címe Babysitter-Cop, és szerintem találó. Shah Rukh Khan megörökli Jackie Shroff gyerekeit, akik ki nem állhatják őt, és ebből mulatságos jelenetek sora származik. Üdítő nézni, hogy a nagy SRK-t telibe találja egy tojás, vagy legurul a lépcsőn a kellő mennyiségben elhelyezett üveggolyók hatására, vagy zöldségekkel teli cekkerrel rohan be a főkapitányságra (ez utóbbi különösen jól sikerült szerintem).
Amúgy SRK vérbeli zsaru, de tényleg. Osztogatja a pofonokat, mint Bud Spencer (ugyanolyan zajos hanghatások kíséretében), a film elején lendületből felrobbant egy áruházat (erről a Halálos fegyver 3 jut eszembe, ott egy irodaházat végeztek ki), de látszik, hogy e... több»
Nagy-nagy kedvenc ez a film, mint Mira Nair szinte valamennyi alkotása. Ez a nő tud valamit. Az indiai lélekről, a hindi életérzésről, és ráadásul ezt európai szemnek közérthetően mutatja be. Naseeruddin Shah, mint mindig; csodás alakítást nyújt a készülődő esküvőtől lassan megőrülő apa szerepében, Lillete Dubey pedig egyike azoknak a középkorú bollywoodi színésznőknek, aki képes száriban ízig-vérig angol humorral csípős, szatirikus szövegeket előadni (Break Ke... Bad, Lakshya, Kal Ho Naa Ho stb.) De mindenki más is nagyszerűt alakított: az esküvőszervező, Parabatlal Kanhaiyalal 'P.K.' Dubey szerepében Vijay Raaz, a kikapós menyasszonyt Aditi Vermát játszó Vasundhara Das, vagy a vőlegény, ak... több»
A film leginkább egy szürreális álomképre hasonlít, vagy egy impresszionista festményre, néha meg Salvador Dalí rémálmaira.
Az idősíkok váltakozását a színváltással oldották meg, de érdekes módon nem a múlt fekete-fehér, hanem a jelen. Ennek is megvan az oka. A jelen keserű, sötét és reménytelen. A múltba révedés színes, reményteljes, vidám és szerelemmel teli.
Egy őrült szerelem története, és aki kíváncsi rá, az vegyen elő papírzsebkendőt, mert sírás nélkül nem tudja majd végignézni.
Arjun Rampal és Manisha Koirala jutalomjátéka, mindketten csodálatos alakítást nyújtottak.
Női sorsok Ez egy nagyon különleges film. Több szempontból is. Először is a zene. Ami magyar közreműködéssel készült el, a zeneszerző természetesen Anu Malik, aki ismét csodálatos dalokat írt.
Aztán a koreográgus: Ganesh Acharya. Összesen két tánc van a filmben, de mindkettő teljes tánckarral, nagyon összetett koreográfiával, és két itemsong-sztárral (Urmila Matondkar és Sonali Bendre) van benne a filmben, és Ganesh tényleg kitett magáért, nagyon jól sikerültek. A többi dal viszont a film szerves része, és leginkább melankolikus és bús balladák.
És persze maga a film. Egy férfi rendező tolmácsolásában női sorsokról tudhatunk meg egészen elképesztő dolgokat. Itt Európában sem könnyű dolog nőnek lenni, d... több»
Részletgazdag film Megint egy Aamir Khan film. Én még rossz filmet nem láttam tőle, pedig állítólag szerepelt nagy bukásokban is. Az régen lehetett. Az imdb lapján azt látom, hogy néha évekig nem forgat, aztán megint bele a közepébe, gyors egymás utánban többet is, majd megint néma csend. 1973 óta így is 50 filmben szerepelt, 10-nek producere is volt, kettőt írt, egyet rendezett. Tisztes filmes élet, és még csak 51 éves. Le a kalappal!
A filmről annyit, hogy továbbra sem értem a krikett szabályait, ahogyan a baseball is homályos és érthetetlen, ennek ellenére nagyon is élvezhető. Bár 3 óra és 44 perces (!) mégsem unalmas (bár néha fel kell állni sétálni, görcsöt kap az ember ilyen hosszúságtól), és bátrak vol... több»
Mindenki ismeri a Két Lotti történetét, aki nem, annak nem volt gyerekkora. Ez is az, csak természetesen bollywoodi módra. Itt nem a szülők határozzák el, hogy "megosztják" a gyerekeket, hanem a gonosz boszorkány apai mostohanővér (Mita Vasisht), aki elvált, besavanyodott, boldogtalan, és ha már ő az, akkor más se legyen boldog. Dögöljön meg a szomszéd tehene is! Fater (Rishi Kapoor) 22 év alatt profi alkoholistává küzdi le magát, míg mutter (Rati Agnihotri) meg sem áll Londonig. A két leánygyermek a néni tengernyi hazugsága következtében külön nevelkedik, de persze mégiscsak összetalálkoznak. Az ikerszerepben Kajol érezte maximálisan jól magát, merthogy ezek ketten csak külsőre hasonlítanak... több»
Gyönyörű a kép, a hang, és teljesebb lett a szöveg. Az előző kópia rettentő kopott volt, és sok helyen hiányzott a felirat. Oké, a végén már kívülről fújtam az angol szöveget is, de azért egy kukkot sem értettem belőle.
Mindenki kitett magáért. Kajol már félig-meddig visszavonult (ezután a film után 5 évig nem forgatott), Amitabh és Jaya Bachchannak ez volt a nagy visszatérésük, Hrithik Roshan és Kareena Kapoor megerősítették bollywoodi pozíciójukat, Shahrukh Khan számára meg felért egy kinyilatkoztatással, ami a sztárstátuszát illeti. Karan Johar semmit sem bízott a véletlenre, vendégszereplőnek Rani Mukerjit kérte fel, és a legidősebb generációt olyan ikonok alakítják, mint Farida Jalal (D... több»
A film igaz történetek alapján lett összeállítva, és az elején az India-Pakisztán elszakadás (Partition 1947) véres traumája eléggé sokkoló, hogy igaz legyen.
Nagyon jó kis film volt, nagyon izgalmas karakterekkel, Ameesha Patelé a legérdekesebb, amikor szolid kis muszlim leánykából harcos szikh amazonná válik, amikor a férjéről és a fiáról van szó.
Végigkínlódtam... A kapcsolatok elsorvadásáról szól a film, lassan, fokozatosan, és meglehetősen szájbarágósan, mint egy tanmese, de a bizalmat alapjaiban mérgezi meg, hogy a családfő nem lát tovább az orránál, és meglehetősen vaskalapos nézetei vannak. És a felszínes csillogás, a szembedicséret, a hát mögötti mérgezés, a félreértések és az első szóra elhitt hazugságok mind-mind hozzájárulnak, hogy drámává fajuljon a kezdetben könnyű családi filmként induló történet. A bollywoodi filmek legtöbbje éppen ilyen film, vannak köztük nagyon-nagyon jól megcsináltak (pl. ugyanebben az évben a Kabhi Khushi Kabhie Gham) ez a film sajnos a kevésbé jól sikerültek közül való. Valahogy senki sem találta a helyét a rosszul ... több»
...minden percét megéri megnézni A bemutatás évében tarolt a film a mozipénztáraknál, pedig rettentően kétesélyes dolognak látszott. Adott egy zöldfülű rendező (aki mindössze annyit tudott felmutatni, hogy apja Bollywood egyik nagy öregje, mint forgatókönyv és szövegíró), valamint adott egy olyan történet, ami egyrészt megváltoztatja a már bevált történetvezetési sémákat, és kidobja a kukába a szerelmi kliséket, másrészt évszázados tabutémákat feszeget (női alkoholizmus, idősebb nő - fiatal férfi kapcsolata, egyedülálló, elvált asszony - akitől nem mellesleg a kőgazdag exe elperelte a lányát stb.), úgyhogy ebben mind benne volt a hatalmas bukás lehetősége. Farhan Akhtar viszont olyan frissességgel és merészséggel nyúl a fen... több»
Salman Khan azt a típust alakítja, akit már láthattunk a Pyaar Kiya To Darna Kyában és a Hum Dil De Chuke Sanamban is. Csak ezúttal nem a csélcsap, lúzer fajtából. Komoly, felelősségteljes, és a felesége kedvéért bármire kész férfit alakít. Nekem nagyon tetszett a játéka. Visszafogott volt és nem ripacskodott. Mellette kibontakozhatott Rani Mukerji és Preity Zinta is.
Egész jeleneteket vettek "kölcsön" a Pretty Womanből, de kit zavar ez? Preity Zinta amúgy is sokkal viccesebb volt a szabadszájú utcalány szerepében, mint Julia Roberts.
Salman szeretetreméltó családját meg Amrish Puri (nagypapa) és Dalip Tahil (apa) tették igazán élvezetessé, a két nagy színész ugyanis leginkább főgonoszokat a... több»
Egyértelműen Shahrukh Khanra épül az egész film, és ő teljes mértékben uralja is a vásznat. Bár nem teljesen pontos Asoka élettörténetének, illetve az indiai eseményeknek az ábrázolásában, de ezt európai szemmel egyrészt nem tudjuk megítélni, másrészt talán nem is olyan fontos. Durva hibákat nem követ el a film (ebből a szempontból a Jodhaa Akbar már kirívóbb eset volt), és leginkább a hagyományos maszalá film eszközeire épít. Shahrukh Khan ekkor már évek óta koronázatlan királyként trónolt Bollywood egén, tudható volt, hogy egy nagyszabású történelmi film is meg fogja találni.
Kareena Kapoor egy éve robbant be a filmiparba, követve nővérét, Karisma Kapoort (aki akkor már erősen gondolkodott... több»
Bevallom őszintén Govinda sosem tartozott a kedvenceim közé, nekem leginkább megbízhatóan teljesítő, de középszerű komikusnak számít, pedig fiatal korában rengeteg film az ő főszereplésével készült, amiben ő volt a főhős, de nálam a hős szótól abszolút nem ő ugrik be elsőnek (még sokadiknak sem). Ebben a filmben is ő volt a gyenge láncszem, pedig a sztori még vicces is, de nálam még komikusnak sem a legjobb, nem tudom, miért, valahogy közömbös a pali. Minden szempontból. És valamiért egyáltalán nincsenek egy hullámhosszon a főhősnővel, Aishwarya Rai-jal, már a film felénél untam magam, annyira kiszámítható volt a vége. És amikor megjelenik a mindent felkavaró harmadik, Jackie Shroff (aki azé... több»
Volt egy kis déjá vu érzésem a film elején. Ebben a filmben két nagyágyú gyereke debütált, Amitabh Bachchan fia, Abhishek, és Randhir Kapoor lánya, Karishma húga, Kareena. És a film nagy siker lett. 2007-ben volt egy hasonló bemutató, a Saawariyában Rishi Kapoor fia, Ranbir és Anil Kapoor lánya, Sonam debütált. A siker kisebb volt, de ez betudható az Om Shanti Omnak (talán). A hasonlóság mindenesetre ijesztő.
Kareena Kapoort még sose láttam ilyen szépnek, bűbájos volt. Abisheknek pedig pont az ilyen típusú karakterek fekszenek; szűkszavú, néha csak bámul, de ha megszólal, akkor mindig okosakat mond.
A szinopszishoz képest sokkal bonyolultabb a film sztorija, nem véletlenül több mint három ór... több»
SRK vicces filmjeinek egyike. Egyet sajnálok, hogy a dalok felirata elmaradt. Pedig érdekelt volna, hogy miről énekelnek. Azt hiszem, egy kicsit el vagyunk kényeztetve...
Azt írtam vicces, és a film első fele az is. Ha Shah Rukh Khan és Juhi Chawla együtt szerepel egy filmben, akkor már adott is a viccfaktor. És itt meg konkurens csatornák sztárriporterei, naná, hogy egymás agyára mennek, és a legfurmányosabb ötletekkel próbálják a másikat megakadályozni a bombariport készítésében. De hát a sztoriból adódóan elkerülhetetlen, hogy komolyabb vizekre ne evezzenek, a film először jól odamondogat a szenzációhajhász újságírásnak, meg a bevételorientációnak, aztán a politika felé veszi az irányt. É... több»
Bollywoodi hagyományok modernizmussal megspékelve A film igaz, hogy több, mint három és fél órás, de nem véletlenül. Egyrészt van három fő szerelmi történet, ezekre idő kell, aztán az igazgató és a tanár közötti adok-kapok is elég sok időt elvesz, a tanár szerelmi története is hosszú, és rengeteg a mellékszál, pl. Anupam Khernek is van egy saját love storyja.
És talán nem véletlenül, de néha egyes mozdulatok, beállítások, dialógok erősen emlékeztetnek a Holt Költők Társaságára. Szerintem Aditya Choprát (a rendezőt) erősen inspirálta az a film.
Azért azt becsülöm Shah Rukh Khanban, hogy a szerep kedvéért megtanult hegedülni, biztos nem lett profi belőle, de nem úgy festett a kezében a hangszer, mint egy darab fa. Amitabh Bachchan hozta a szo... több»
Megjelenésének évéhez képest egészen korrekt az indiai/pakisztáni konfliktus és Kasmir hovatartozásának ábrázolásában. Viszont megoldást ez a film sem kínál.
Hrithik még csak próbálgatja magát, később derül ki, hogy egészen sokoldalú színész, de a Fizában sokkal erőszakosabb ábrázolásra képes, itt egy ici-picit lagymatag. Az utolsó verekedős jelenet meg abszolút bollywoodira sikeredett, alig-alig, de átcsúszik a túlzásokba és ripacskodásba.
Preity Zintának nem kellett megerőltetnie magát, csak eljátszotta azt, amit a kisujjából simán kiráz, Sanjay Dutt viszont egészen megkapó e kettős szorításban vergődő katona szerepében.
Aki viszont szerintem elképesztően jót alakít (és felismerhetetlen, ú... több»
50 Yaadein... (2001)