e-batta

Három kicsi szökevény
Természetesen a kis Aamir Khant simán felismertem, az elálló füleiről. Amúgy rendkívül édes volt hétévesen, bár sokkal fiatalabbnak tűnt. Persze leginkább arra voltam kíváncsi, hogy rám is olyan nagy hatással lesz-e a film, mint az indiaiak tömegeire, ha valaki látta a Swadest, akkor eszébe juthat, a falu közepén is ezt a filmet vetítették, és mindenki szájtátva bámulta, amíg el nem ment az áram. Talán így ismerősebb lesz: ezután Shah Rukh Khan a Göncöl-szekeret mutatta be a nagyközönségnek. Sajnáltam, hogy a dalok nincsenek feliratozva, mert a filmből az derült ki, hogy a szövegük nagyon is fontos. Felelgetős, megviccelős dalok éppúgy voltak benne, mint rejtvények. Így elég nehéz volt nyom... több»

Édes nosztalgia
Ez a film felért egy nosztalgiabombával. Én kiskölök voltam 1973-ban, de még emlékszem a trapéznadrágokra, a miniszoknyákra, a vastagon kihúzott szemekre, a színes-virágos blúzokra, a köldök fölött megkötött ingekre, és a motoros dzsekikre (ezek mondjuk nálunk leginkább utánzatok voltak). És a film elképesztően szabados, ellentétben a kilencvenes évek prűdebb Bollywoodjával, sokkal többet enged meg, sokkal többet láttat (némelyik ruhadarabban szerintem a mai napig nem mernének megjelenni hindi színésznők), és rettentően heves film. A két főszereplő hihetetlenül bájos, naiv fiatal, akik hisznek a szerelem mindenhatóságában, és ezért bármire készek. Rishi Kapoort én már csak pocakos karakters... több»

Jobbra számítottam Louis Malle-től. Egy olyan dokumentumfilmet mutatott be, amiben semmilyen koncepciót nem fedeztem fel. A kezdéskor sok-sok percen keresztül egy kukkot sem szól a narrátor, aztán mond néhány információt, majd megint néma csend. Nézd elmélyülten a képernyőt, és találd ki mit látsz. Vagy hallgasson végig, és akkor egy Baraka-szerű életérzést követ az ember, megpróbálja a képek mögé elképzelni a sorsokat, vagy pedig végig beszéljen a narrátor, és adjon annyi információt, amennyit csak tud. Ráadásul a film 80 %-ban csak a város nyomornegyedeit láthattuk, szinte semmi információt sem kaptunk a többi ott élő emberről. Pedig Kolkata India egyik legpezsgőbb városa kulturális szemp... több»

Volt némi Jane Austen-i érzésem, bár a film a XIX. század utolsó tizedében játszódik, nem a viktoriánus időkben, de közel ahhoz. Ráadásul a helyzet, a szereplők, a párbeszédek, mindez nagyon is olyan volt, mintha egy korabeli angol, vidéki kisvárosban játszódna. A nagypolgári miliő, Csaruláta, a feleség egész napos semmittevése, vagy lassú szöszmötölése meg olyan volt, mintha Csehov Sirályát nézném. De az alcím, a magányos feleség nem fedi a valóságot. Szó szerinti magányról itt nincs szó, mert amikor egyedül van, akkor sem magányos, elfoglalják a gondolatai. De abba az elmebörtönbe, amibe zárta magát, kifejezetten jól elvan, nem vágyik többre, és nem akar kitörni belőle. Pedig a férjétől ke... több»

Szemben a hagyományokkal
Satyajit Ray az előkelő bengáli bráhmin családból származó, autodidakta módon filmrendezővé váló zseni, miután befejezte Apu-trilógiáját, folytatta a bengáli filmművészet gazdagítását. Ezúttal egy nő sorsán keresztül a régi, hagyománytisztelő India, és az új, a szabadság lázában élő és a nyugati világ hatásait figyelmen kívül nem hagyható India harcát mutatja be. A lélektani realizmus indiai mestere egyszerű, apró jeleneteken keresztül mutatja be Arati (Madhabi Mukherjee) életét, aki ugyanolyan, mint a többi indiai háziasszony. Neveli a gyerekét, gondoskodik férjéről, Subratáról (Anil Chatterjee), apósáról Priyagopalról (Haren Chatterjee), ügyel sógornője Bani (Jaya Bhaduri, egy újabb nagy n... több»

Kíváncsi voltam Fritz Lang indiai opuszára, hát meglestem. A kor hangulatának megfelelően színes-szagos kavalkád született, ami inkább hatásvadász, semmint pontos. Az akkoriban nagyon sikeres táncos-színésznő, Debra Paget nem igazán tudja eladni magát indiai templomi táncosnőnek, nem néz ki hindinek és senki sem segített neki megtanulni a hagyományos táncokat. Pedig az egyik legjobb táncosnő, talán sikerült volna megtanulnia azokat a nehéz lépéseket, kar és kézmozdulatokat, amelyek a kathak vagy orisszi táncokat jellemzik. Ehelyett kaptunk egy op-art rémálmot, amiben a dübörgő dobok pont nem olyan ütemben szólnak, a tabla veregetésére meg egy kisiskolást kértek fel, a szitárt meg úgy pengeti... több»

Apu befejezi az egyetemet, és ugyanolyan álmodozóvá válik, mint apja, de tanárai szerint is tehetséges író. Ő azonban nem tud mit kezdeni a tehetségével, csak kallódik, keresi a helyét. Ismerős sztár, Sharmila Tagore bukkan fel a filmben. A csodaszép színésznő amilyen hirtelen felbukkan, oly gyorsan el is tűnik a filmben, hatalmas űrt hagyva maga után. Apu gyászolja feleségét, fia anyját, fájdalmában otthagy mindent, nem tud a gyerekre nézni, mert felesége halálának okozóját látja benne. A kisfiú elvadulva nő fel, ezt azonban Apu legjobb barátja, a gyerek nagybátyja nem bírja nézni. Pulu Apu keresésére indul, hogy emlékeztesse, egy ötéves kisfiú apja, kötelességei vannak. Amikor Apu végre ha... több»

Régi és új...
Nem tudom más hogy van vele, de engem mindig beszippant Satyajit Ray filmművészete. Az autodidakta zseni tudhatott valamit, mert az ötödik művészeti ágat olyan szinten tudta megragadni, hogy egyszerűen nem hagy nyugodni. Persze, először idegesít. Aztán megpróbálsz nem fészkelődni. De egy idő után átveszed az indiai ritmust, és elfelejted, hogy itt Európában kissé másképp mennek a dolgok. A történethez nincs mit hozzáfűznöm, a dekadens zamindár (földesúr) életképtelen világa nem szorul magyarázatra, régi olvasmányaim közül sok hasonlót olvastam, nem ismeretlen ez itt Magyarországon sem. Leginkább Gyulay Pál Egy régi udvarház utolsó gazdája című kisregényére emlékeztet engem a sztori. Amiről ... több»

Benáreszben vagyunk, a Gangesz partján fekvő nyüzsgő nagyvárosban. A dzsungel csendes magányához képest az embertömeg megfigyelése Apu minden idejét kitölti. Az egyszerű falusias környezet helyett az ornamentikus épületek, a csillogó, tűzijátékkal teli ünnepek, a szent folyó partján folyó vallási rituálék, a velük egy házban lakó emberek különbözősége, a hétköznapi események sokasága Apu fantáziáját élénkítik. Az apa hirtelen halála azonban újabb fordulatot hoz életükbe. Útjuk Diwanpurba vezet. A csendes kis faluban Apu tudásvágya mindent felülír, számára a világ kitágul, képzelete szárnyakat kap. Az iskola megérti őt, és segítik mindenben. A tizedik osztály után ösztöndíjat kap Kalkuttába, ... több»

Egy bengáli kis falu szélén, romos tanyán él Apu (ejtsd: Opu) és családja. A kisfiú apja álomvilágban él, álmodozó írástudó, aki azt hiszi, egyszer nagy író válik belőle. Felesége azonban az állandó szegénységgel, lánya, Durga betegségével, és kisfia taníttatásának költségeivel küzd. A film játszódhat a múltban, a jelenben, a jövőben, mert ez a fajta szegénység állandó fekete-fehér valóságot tükröz. Apu szinte kívülállóként szemléli ezt, a kevés tejet adó tehén zörgő csontjait, az örökösen éhes kivert kutyákat, nővére apró lopásait, ahogy titokban gyümölcsöt hoz a kideríthetetlenül öreg Inder néninek, apja dohányzását, a szomszéd óbégatását, a cukorkaárus kántálását, a pörgő búgócsigát. A fi... több»

Rudyard Kipling balladája alapján
Bár 1939-ben készült, fekete-fehér, enyhén karcos (a hang pedig nagyon rossz sávon recseg-ropog), a ráégetett sárga spanyol feliraton furán festenek a magyar betűk, és kb. három-négy másodperc a felirat csúszása, mégis elképesztően jó ez a film. Már az első fél órában úgy éreztem magam, mintha Rejtő Jenő három testőre elevenedett volna meg, kicsit kirándultak Indiába, de ugyanaz a széltoló, mindig mókára kész, egymást folyamatosan ugrató kompánia, akik már Afrikában is az őrületbe kergették szegény Potrien őrmestert. És tényleg: Archibald Cutter (Cary Grant) egy az egyben Fülig Jimmy. Mókára mindig kapható, de leginkább egy elfuserált kincsvadász veszett el benne. Azért ha kell, képes felá... több»

Meglepően jó minőségű felvétel, ahhoz képes, hogy csaknem száz éve készült. Az angol felirat meg úgy értendő, hogy a jelenetek közé beszúrt feliratozás angol nyelvű. Érdekes lenne ezt magyarra lefordítani. Persze nem annyira sok, hogy ne lehetne megérteni a sztorit olvasás nélkül is. Ugyanarról szól, amiről a világ összes eposza, az emberi érzelmekről, kapzsiság, irigység, hatalomvágy, szerelem, szerencsejáték-szenvedély, gyilkosság, féltékenység stb. Amúgy valójában nem indiai film, hanem brit, hiszen készítésének évében még bőven a brit gyarmatbirodalom része volt India. Viszont elég sok indiai szerepel a stáblistán, a szereplők például teljes egészében azok. És persze a zene is. Ami nagyo... több»